A tömegek arrafelé sem palotában élnek, az éhezők ott sem labdával laknak jól, de valaki rájött, hogy butítani önérzettel, nemzettudattal lehet a legjobban. Nincs ipar, pang a gazdaság, korrupt a politika, de van vébé, olimpia. Mérgező az ópium, sebaj, megérdemeljük, kérjük! Túlárazott, egyszer használatos létesítmények születtek, sohasem hatástanulmányok. A zsebek megteltek, szépség takarta a szükséget, most sincs másként.

Időközben kiderült, hogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA), az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is zsebben volt, a nagy pályázók Szocsi, Katar, Moszkva helyszínt adtak és embereket vettek, egy leendő Wikileaks-jelentésből talán a pontos összegek is kiderülhetnek.

Mi, magyarok most törhetjük a fejünket, tőlük tanultuk vagy ez maga a hungaricum. Nálunk ismertek a zsebszerződések, a zsebből fizetések számla nélkül, a nyelvünkben kizsebelésnek említjük kifosztásunkat, zseboroszlánoknak a hatalmaskodókat. Nálunk a dolgok azért vannak, hogy egy zsebben elférjenek: ott szorong a közbeszerzés, az ügyészség, az a sok minisztérium, a közmédia.

Nagy a zsufi, mégsem panaszkodik senki.

A zseb piros–fehér–zöld, a miénkben csak mi nyúlkálhatunk, más legfeljebb tehet, de nem nézhet bele. Még az unió sem.  A zseb Rióban békét kötött az alvilággal, Magyarországon nem kellett, magunkkal nem egyezkedünk. Nálunk bélés a 20 százalékos jutalék, aktatáska a feltöltő, és erős a cérna, ritkán szakad. A zsebet divatdiktátorok találják ki, szabók varrják, tulajdonosaik megtöltik. Amikor megtelik, akkor már nincs többé helye demokráciának vagy szabad versenynek. A világ így lett kitalálva, és akinek nem tetszik, az nem a zsebet kritizálja, hanem az öregedő fickóhoz hasonlóan a méretet: az enyém miért ilyen kicsi? A közbeszéd sok zsebet emleget, állítólag az orosz elnöké a legnagyobb, abba még a legismertebb magyar zsebes is belefér, stadionokkal, kastélyokkal, földekkel, kisvasúttal együtt.

A magyar zsebet kormányprogram és az országgyűlés tömi, és ha valami mégis rosszul működik, akkor nem a zsebet, hanem a törvényt változtatják meg. Az egyszerű ember nem is érti, hogy szakadhat el egy zseb, miért is macerálják Joseph Blattert, Michel Platinit, a mesés vagyont felhalmozó Vlagyimir Putyint. A magyar zsebet semmi sem tudja lehúzni, eltűnhet a magánnyugdíj, a trafikbolt, elértéktelenedhet a Questor-kötvény: nincs ebben semmi rendkívüli. 

A mi zsebünk bányává váló pártszékházon, Lockheed-beszerzésen, Kaya Ibrahimon nőtt naggyá, szavazók milliói szurkolnak ma is, hogy tovább duzzadjon, és ha valaki azt meri mondani, hogy az a zseb Európához képest túl nagy, majd mi eldöntjük, hogy a ruha maradjon-e vagy a zseb?