Az idei január–májusban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos bruttó keresete 227 800 forint volt. A vállalkozásoknál dolgozók átlagosan 239 500, a közszférában – a nem közfoglalkoztatás keretében – foglalkoztatottak 216 000 forintot kerestek. A közfoglalkoztatottak átlagkeresete 78 100 forint volt. Nemzetgazdasági szinten a bruttó keresetek 3,3%-kal haladták meg a 2012. január–májusit. Az átlagkeresetek a versenyszférában 3,4%-kal nőttek. A költségvetés területén a közfoglalkoztatás súlyváltozásának hatását kiszűrve, átlagosan 3,6%-os volt a bruttó keresetek emelkedése. A nonprofit szektorban az alkalmazásban állók bruttó keresete 4,3%-kal, 205 900 forintra emelkedett.
A bruttó átlagkeresetek a pénzügyi, biztosítási tevékenység gazdasági ágban voltak a legmagasabbak (484 700 forint), ezt az információ és kommunikáció (434 400 forint), valamint az energiaipar (villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás) követte (397 500 forint). A legkevesebbet a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (146 100 forint), a humán-egészségügyi, szociális ellátás (155 000 forint), illetve a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat (163 900 forint) ágakban dolgozók kerestek.
Január–májusban a költségvetési szférában dolgozók egy része átlagosan 10 600 forint – az adó- és járulékváltozások ellentételezését szolgáló, a keresetbe nem tartozó – kompenzációban részesült, a nonprofit szervezeteknél az erre jogosultak átlagosan 11 480 forint juttatást kaptak ezen a címen. A rendszeres (prémium, jutalom, egyhavi különjuttatás nélküli) kereset átlagosan 3,2%-kal haladta meg az egy évvel azelőttit. Ezen belül a versenyszférában dolgozók rendszeres keresete, illetve a költségvetési intézményeknél – a nem közfoglalkoztatás keretében – alkalmazottak alapilletménye azonos mértékben (3,3%) nőtt.
Nemzetgazdasági szinten az átlagos – családi kedvezmény nélkül számított – nettó kereset 149 200 (ezen belül a fizikai foglalkozásúaké103 600, a szellemi foglalkozásúaké 196 800) forint volt, 4,6%-kal magasabb az előző évinél. A versenyszférában a nettó keresetek 4,8, a közszférában 4,6, a nonprofit szervezeteknél 5,3%-kal nőttek 2012 azonos időszakához képest.
A 240 300 forintos nemzetgazdasági szintű, átlagos havi munkajövedelem 3,5%-kal volt magasabb a 2012. január–májusinál. A munkajövedelmen belül az egyéb munkajövedelem aránya átlagosan 5,2% volt.
A Központi Statisztikai Hivatal fenti jelentésének jobb megértése céljából szerkesztőségünk néhány kiegészítő adatot, információt kért a KSH-tól. Levelünkre Vasas Szilvia válaszolt a hivatal nevében:
A kereseti adatok publikálása a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozik. (A munka törvénykönyve a teljes munkaidő mértékét napi 8, heti 40 órában állapítja meg.)
A jelentés alábbi mondatának
A közfoglalkoztatás keretében, teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresete 2013. január–május hóban 78 100 forint volt.
értelmezése:
A nem teljes munkaidőben foglalkoztatottakra a KSH nem publikál adatokat.
A szerk. megj.: A fentiek értelmében tehát ha valaki közfoglalkoztatottként nem napi nyolc, hanem csak négy órát dolgozhat, az a 78 100 forint bruttó átlagkereset felére, azaz bruttó 39 050 forintra jogosult. Ha napi 6 (heti 36) órában foglalkoztatják, akkor bruttó átlagkeresete 58 575 forint, azaz nettó 49 203 forintot kap kézhez.
A KSH-tól kapott válasz ekként folytatódik:
Az „Átlagosan hány hétig/hónapig lehet valaki közfoglalkoztatott?” kérdés megválaszolásához mellékelem a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapján található, a közfoglalkoztatási jogviszony sajátosságait tartalmazó jogszabályt:
A közfoglalkoztatási jogviszony a munkaviszony egy speciális formája, amelyre a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény rendelkezéseit a 2011. évi CVI. Törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
Közfoglalkoztatott az lehet, aki
– munkaviszonyt létesíthet,
– 16. életévét betöltötte, és
– a munkaügyi központ által nyilvántartásba vett álláskeresési vagy rehabilitációs ellátásban részesül.
Főbb eltérések a munkaviszonyhoz képest:
– a közfoglalkoztatási jogviszony határozott időre létesítheti, próbaidő kikötése nélkül,
– a közfoglalkoztatott külön jogszabályban meghatározott közfoglalkoztatási bérre vagy – szakképesítést igénylő munkakör betöltése esetén, ha rendelkezik a munkakör betöltéséhez szükséges szakképesítéssel – közfoglalkoztatási garantált bérre jogosult,
– a közfoglalkoztatási jogviszonyban foglalkoztatott munkavezető külön jogszabályban meghatározott közfoglalkoztatási bérre vagy – szakképesítést igénylő munkakör betöltése esetén, ha rendelkezik a munkakör betöltéséhez szükséges szakképesítéssel – közfoglalkoztatási garantált bérre jogosult,
– a közfoglalkoztatott az állásidőre külön jogszabályban meghatározott bérezésre jogosult,
– a közfoglalkoztatottat megillető szabadság mértéke naptári évenként 20 munkanap,
– a közfoglalkoztatott legalább 3 nap, legfeljebb 90 nap időtartamú fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosult akkor is, ha a közfoglalkoztatási jogviszony tartama alatt közfoglalkoztatói körbe nem tartozó munkáltatónál meghatározott időtartamú, határozott idejű munkaviszonyt létesít.