(Szerző: Anne Applebaum, a The Atlantic rendszeres szerzője, a Johns Hopkins Egyetem Agora Intézetének főmunkatársa.) Magyarországon a járvány csak kifogás volt. Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke. 2010 óta van hatalmon. Ebben az időszakban a kórházakat elégtelenül finanszírozták. Ehelyett a pénz kedvenc projektjeinek jutott. (A képen a szerző a családjával.)


Jelentős része imádott sportjának. Szülőfalujában, Felcsúton (miként a The New York Times írta) a kormány egy 3814 személyes focistadiont épített, fűtött gyepszőnyeggel. A község lakóinak száma csupán a fele a stadion helyeinek. Ugyanakkor a közeli megyei kórház sürgősségi osztálya alig bírta ellátni a normális betegszámot. Egy októberi estén a Times riportere két túlterhelt doktort és 30 beteget talált az éjszakai ügyeleten.
Az elmúlt évtizedben az Európai Unió pénzeit (amelyek regionális fejlesztésre érkeztek, olyan helyek fejlesztésére, amilyen például Felcsút)  az Orbán-kormány barátoknak és párttársaknak irányította át. Ez a fajta korrupció és a magyar kormány nacionalista retorikája arra indított egy sor képzett embert – köztük orvosokat –, hogy hagyják el az országot. Az egészségügy alacsony fizetései nem bírták őket rá, hogy maradjanak. Most, a COVID-19 vírus miatt Magyarország egészségügyi és gazdasági válságnak néz elébe.
Kit fog ezért Orbán hibáztatni?
A válasz, kedves Olvasó az, hogy Téged. És engem. És mindenki mást a magyar határokon kívül és belül, aki a magyar kormányról bíráló sorokat ír, olvas vagy megoszt. Március 30-án a magyar parlament, amelyet Orbán pártja, a Fidesz ellenőriz, úgy szavazott, hogy törli a választásokat, felfüggeszti saját törvényalkotó jogát és végtelen időkig biztosítja azt, hogy a miniszterelnök rendeleti úton kormányozzon. Mindennek nincs köze a koronavírus elleni harchoz. Egyik döntés sem javít a magyar kórházak gondjain. Mindegyik lehetővé teszi a kormánynak, hogy további intézkedéseket hozzon. Azonnal döntés született vitatott ügyekben – múzeumépítés, színházak vezetése, nem-változtatás – amelyeknek a legcsekélyebb összefüggése sincs a járvánnyal. Rögtön felhasználta a kormány a hatalmát arra, hogy titkosítsa egy kínai vasútépítés tervét, amely a magyar történelem egyik legnagyobb infrastrukturális projektje. Megint csak az egésznek semmi köze a járványhoz, és csak arra jó, hogy 10 évre elrejtse a közvélemény elől azon üzletemberek nevét, akik majd a terv haszonélvezői lesznek.

Sok más emberrel együtt tweeteltem erről a de facto puccsról. Másnap azok, akik a Google-on keresgéltek és beírták Anne Applebaum and Hungary, azok az első helyek egyikén rábukkantak a magyar kormány angol nyelvű propagandaoldalának, az abouthungary.hu-nak a bejegyzésére:  “Coronavirus Protection Act: The importance of saving Hungarian lives is clearly not a priority outside Hungary.” (Koronavírus védelmi törvény. A magyarok életének védelme nem jelent prioritást Magyarországon kívül). Ugyanebben az időben Szájer József, az Európai Parlament magyar csoportjának egyik vezetője levelet küldött külföldi kollégáinak – azoknak, akik a Fidesz jobbközép pártszövetségének a tagjai – és megvádolta őket, hogy nem törődnek a magyar életekkel. “Legyenek szívesek – írta Szájer – ne akadályozzanak bennünket alaptalan kritikáikkal harcunk közepén”. Az akadályozás kifejezés azért különös, mert arra utal, hogy a külföldi bírálat árt Magyarország harcának a koronavírus ellen. “Szükségállapotban vagyunk. Életek vannak veszélyben” ezért a “tények eltorzítása” ebben a helyzetben “előítéletes és felelőtlen”. Az állam által irányított média még tovább ment, a kormány ellenzékét azzal bírálta, hogy az ellenzék a vírusnak szurkol.
Miért számít ez? Magyarország kis ország, de tekintélyelvű kormányzásának lopakodása  széles körben ismert. Februárban megírtam azt az ünneplést, amelyben Orbánt részesítették deklaráltan  nacionalista és szélsőjobboldali értelmiségiek – amerikaiak, izraeliek és európaiak – Rómában egy konferencián. Szerintem sokat fogjuk hallani az érvelését: “Ha valaki nem ért egyet rendkívüli törvényeimmel, az megpróbálja a betegséget terjeszteni”.
Magyarországon kívül más parlamentek megtalálták a módját, hogy folytassák a törvényhozó munkát. Igaz, Nagy-Britanniában a parlament hat nappal korábban ment húsvéti szünetre. De kitűzték a visszatérés időpontját és megteremtették az online működés feltételeit. Az Európai Parlament képtelen működni. Egyszerűen fizikailag. Sok képviselő – köztük a lengyel férjem – nem tud eljutni az ülésterembe, mert nincs repülőgép és a határok is zárva vannak. Ennek ellenére képesek voltak a vitára, sőt a szavazásra is, a számítógépes rendszernek köszönhetően.  Az európai parlamentek a dán Folketingtől a német Bundestagig megoldották, hogy folytassák működésüket.
A törvényhozók alapvetően nem gyanakodnak arra, hogy a kormányuk visszaél majd a rendkívüli intézkedésekkel. Ha azonban a magyar miniszterelnök európai partnerei kevéssé bíznak benne, az az ő saját hibája. Kormányának 2015 óta van egy “sürgősségi” migrációs törvénye, annak ellenére hogy régóta elmúlt minden, ami migrációs szükséghelyzetre emlékeztet.
A kritikának mégis van pozitív hatása. Az említett döntések (múzeumok, színházak, nem-változtatás) mellett Orbán rendeletet adott ki, amely elvette a önkormányzatok jogait. (Az önkormányzatok közül sokat az ellenzék vezet.) A tervezet nyilvánosságra kerülése után olyan felháborodás tört ki, hogy a kormány 16 órával később visszavonta a javaslatot.
Szóval, ne törődj a magyar kormány-propagandistákkal! És ne törődj azokkal sem, akik azt mondják: a politikát nem érheti kritika, vagy hogy járvány idején a politika nem számít, vagy hogy az ellenőrzés és elszámoltatás korlátlan ideig felfüggeszthető! Az ellenzéknek igaza van. Minden döntést – legyen az orvosi vagy gazdasági – alaposan meg kell vizsgálni és megvitatni. Francis Fukuyamának igaza van. Nincs bizonyíték arra, hogy az önkényuralom jobban képes kontrollálni a betegségeket. Számos demokrácia – Dél-Korea, Tajvan, Japán és talán Németország – a jelek szerint képes ellenőrzés alatt tartani a koronavírust.
Arra sincs bizonyíték, hogy a hatékony közigazgatás, a jól működő információs hálózat, a hiteles adatok segítik a túlélésünket.

Majd, ha átvészeltük ezt a világméretű válságot és felkészültebbek leszünk, akkor meg kell vizsgálnunk, milyen döntések születtek, s ki volt ezekért felelős. Meg kell nézni majd ezt az USA-ban, Nagy-Britanniában, Kínában, Tajvanon, Németországban, Franciaországban, Dél-Afrikában, Brazíliában – és igen, Magyarországon is.