Túl sokat kockáztat a magyar kormány, mert az orosz gázszállítások egyik napról a másikra leállhatnak – mondta el a Klubrádiónak Vlagyimir Milov, volt orosz energiaügyi miniszterhelyettes, aki szerint jövőre elfogynak az orosz katonai és pénzügyi tartalékok, miután a nemzetközi szankcióknak jól érezhető, súlyos hatásuk van az orosz gazdaságra. Ha az élet úgy alakult volna, ahogy azt a jelenlegi magyar kormányfő politikai igazgatója most elképzelte, akkor Orbán a budapesti Lenin-egyetemen marxizmus-leninizmust tanítana, és hangoztatná, hogy nem érdemes ellenállni az orosz agressziónak. („Szemembe nézz, szívembe látsz!” A nyitó kép forrása: www.n-tv.de)

– Magyarország – az egyeztetett uniós energiapolitika ellenére – kitart az orosz energia mellett, aminek az a következménye, hogy az orosz–ukrán háború óta Magyarország még jobban függ az orosz energiaszállításoktól. Mit gondol, mi fűti a Putyin–Orbán-barátságot?

A kérdésre a hazájából elmenekülni kényszerült Vlagyimir Milov (a bal oldali képen) válaszol, akit 2002 májusában Kaszjanov kormányfő (a szerk. megj.: Putyin volt miniszterelnöke, Mihail Kaszjanov is felkerült a „külföldi ügynökök” listájára; Kaszjanov Putyin első elnöksége idején, 2000–04 között vezette a kormányt, de aztán az elnök kritikusa lett, és 2022 nyaárn elmenekült Oroszországból; ellenzi az Ukrajna elleni inváziót) orosz energiaügyi miniszterhelyettessé nevezett ki. Októberben viszont már le is mondott. Attól kezdve sodródott az ellenzékkel, független energiastratégiai intézetet hozott létre, kezdeményezője volt a Szolidaritás mozgalomnak, később a Gazprommal együtt Oroszország energiapolitikájának megreformálásán dolgozott, de terveit Putyin lesöpörte az asztalról. A Kreml előtt 2015. február 27-én meggyilkolt Borisz Nyemcov orosz politikus barátja volt, akivel igazi néppártot szeretett volna létrehozni. Ezután lett Alekszej Navalnij kampánycsapatának tagja, s a putyini korrupció (ni csak: a minta! – a szerk. megj.) leleplezésén is dolgozott. Putyin Ukrajna elleni háborúja megkezdésekor önkéntes száműzetésbe vonult, jelenleg Litvániában él, és folytatja a „Diktátorokkal ölelkezünk” című podcast-programját.

– Nyomozzuk, mi állhat az Orbán–Putyin-barátság hátterében, egyelőre nincs rá válaszunk, de az biztos, hogy normálisnak nem nevezhetők a magyar–orosz kapcsolatok. A magyar kormány túl sok kockázatot vállal. Hiába van kapcsolata több tranzitútvonallal, gyakorlatilag majdnem mindegyiken keresztül orosz gáz és orosz olaj szállítása zajlik. A térségben óriási a geopolitikai feszültség, ezért egyre több kihívással kell szembesülnie a magyar kormánynak is. A többi között azzal, hogy biztosan folytatódik-e az Ukrajnán keresztül történő orosz energiaszállítás? Mert joggal és logikusan felvetődik a kérdés, hogy a Putyin által két és fél éve kirobbantott háború óta miért szállítja Oroszország és Ukrajna még mindig ebben a formában az orosz olajat és a gázt? Nem is lehetne ennél kockázatosabb dolog egy ország számára, mint Ukrajnán keresztül lebonyolítani az ilyen ügyleteket.

– Ezzel azt akarja mondani, hogy akár le is állhat, le is állíthatják az orosz energiaszállítást ezen a folyosón?

– Szerintem elég nagy a kockázata annak, hogy ez a bizonyos tranzit előbb-utóbb le fog állni. Az egyelőre nem tudható, hogy az ukránok vagy az oroszok döntenek-e a Barátság vezetéken történő szállítás leállításáról. És az sem elképzelhetetlen, aminek már most is a szemtanúi vagyunk, hogy az oroszok fokozatosan szétverik Ukrajna infrastruktúráját.

A képet Kisbenedek Attila )AFP) készítette.

– Így akár ez a Barátság is a háború áldozatául eshet.

– Egy normális ország már rég más útvonalról gondoskodott volna, sok meg is tette, mert kiszámíthatatlan a háborús helyzet és kiszámíthatatlanok az oroszok is. Már rég diverzifikálni kellett volna az energiabeszerzéseket a magyar kormánynak. Már rég ki kellett volna dolgozni alternatív megoldásokat, alternatív beszerzési forrásokat. Az a makacsság, amit ebben a kérdésben a magyar kormány tanúsít, egyáltalán nem tekinthető normális viselkedésnek. Arra azonban mindenképpen számítania kellene, hogy bármikor bekövetkezhet a szállítás leállítása, ami felett a magyar kormány egyáltalán nem fog tudni kontrollt gyakorolni. Nagyon sok spekuláció látott napvilágot arról, miért ragaszkodik a magyar kormány az oroszokhoz. Politikai oka van? Nagy valószínűséggel korrupciós ügyek állhatnak mögötte! Hallani, hogy prémiumot kap a magyar kormány a kapcsolat fenntartásáért cserébe, de ezt bizonyítani nem tudom. A nemzetközi médiában olvashatók ilyen feltételezések. Ha megnézi a szomszédos, illetve a többi közép-kelet-európai országot, valamennyi normálisan kezelte a helyzetet, és nem volt hajlandók kockáztatni. Ők már rég megkeresték/megtalálták az alternatív beszerzési forrásokat.

– Ha a háború aspektusából közelítünk a kérdéshez, akkor ön szerint milyen következményei lesznek ennek a szoros orosz–magyar barátságnak?

– Erre csak azt tudom válaszolni, hogy épp a háború miatt, a Nyugattal dacolás miatt, előbb-utóbb biztosan leállítják a keleti energiaszállításokat Magyarországra. Ez csupán idő kérdése. Ha a magyar kormány nem képes tudomásul venni a kifejezetten kockázatos helyzetet, amibe belemanőverezte magát, akkor súlyos árat fog fizetni ezért a kapcsolatért. Nem átvitt, hanem a szó szoros értelmében. Minél tovább halogatja a döntés meghozatalát, annál súlyosabbak lesznek a következmények. Látjuk, hogy a háború napról napra brutálisabbá válik. Látjuk, ahogy az ukrán infrastruktúra óriási károkat szenved el. Ezért Ukrajna is egyre elszántabb arra, hogy felszámolja az Európába vezető orosz energiaszállítási útvonalakat. Ráadásul a nemzetközi közösség is egyre szigorúbb, és mind több szankciót vet ki az oroszokra, még ha például az Európai Unió kivételes engedményt tett is a magyar kormány számára az alternatív beszerzési lehetőségek kidolgozásában. Minden jel arra utal – legalábbis az én meglátásom szerint –, hogy 2025-ig bekövetkezik az Ukrajnán keresztül történő orosz energiaszállítás leállítása.

– Akkor viszont Magyarország igencsak nagy bajba kerül!

– De mennyire! Szóval: én csak azt tudom javasolni a magyar kormánynak, hogy a többi európai államhoz hasonlóan lépjen, de gyorsan! Minél hamarabb meghozza a döntést az orosz energiáról való leválásról, annál kisebb lesz a kár. Most, és nem később, azonnal kell cselekedni! A kockázatvállalás így is elkerülhetetlen.

– Megfejthetetlen a naiv kívülálló számára, hogyan működnek a szankciók. Mert látszólag – és ezt halljuk itthon, meg Putyintól is, hogy az orosz gazdaság az egyre szigorodó szankciók ellenére is – köszöni szépen, megvan. A dolgok rendben mennek tovább, mint eddig is.

– Ne tévedjünk: az orosz gazdaság nagyon nagy bajban van. Bármit hallanak is ennek az ellenkezőjéről, az a Kreml dezinformációs propagandájának a része, még akkor is, ha sok szakértő és a média egy része is kétségbe vonja ezt. De hibáznak, tévednek. Kétszeresen is. Egyrészt a problémát leszűkítő gazdasági mutatók alapján – mint például a GDP-növekedésből – vonják le ezt a következtetést tévesen, amit maga Putyin is gerjeszt. Mert azt hallják, hogy a 3–4 %-os növekedésből mi más is következhetne, ugyebár? Márpedig az orosz gazdaság növekedése rohamos tempóban kezdett el zuhanni. Még az orosz központi bank is 0,5–1%-os GDP-t prognosztizál a következő ciklusra. Az elmúlt hónapokban jócskán lelassult a gazdaságuk, és ezzel együtt visszaütnek rá a szankciók. Továbbá eszméletlenül sok pénzt ölnek az orosz hadseregbe, a katonai gépezetbe. A korábbi gyakorlattal ellentétben a Kreml két dologra összpontosít: átcsoportosítani minden extra forrást a hadsereghez és közben fűteni a gazdaságot. Mintha minden jól menne.

– Akkor mi félre vagyunk vezetve…

– Mára gyakorlatilag felélték a tartalékokat. Amikor 2022 februárjában belevágtak a háborúba, akkor a nemzeti bank likviditása, az úgynevezett ’cash and go’, amit a hadseregre szántak, 30 hónapra volt elegendő. Nos, ebből még mintegy négy hónap még hátra van.  Nemcsak a szankciók hatnak, de elapadtak a külföldi pénzforrásaik is. Mert Kínának és Ázsiának úgy általában több energiát ad el ugyan, de nyomott, csaknem féláron. S miután a pénzeket a hadseregbe ölik, az infláció kezd elszabadulni. A lakossági áruk és szolgáltatások látványosan csökkennek. Az import zuhan, nincs utánpótlása. A kritikus és létfontosságú nyersanyag-behozatal, a technológia importjának a megszűnése okán a belső termelés is látványosan lelassult. Másfél hete tartott sajtótájékoztatót az orosz központi bank elnöke, aki maga is megerősítette: a termelési kapacitások 100%-on vannak, nincs mód a bővülésre. A kereslet messze meghaladja a kínálatot, és a lakossági tartalékok felélése az infláció látványos növekedésével már jó ideje elkezdődött. Tizenkilenc százalékra kellett emelni a központi irányadó kamatot, és ezzel Oroszország a legrosszabb mutatót produkáló 15 ország közé „küzdötte fel” magát.  A szankciók következményei egyértelműek. Argentínával, Libanonnal és Törökországgal kerültünk egy csoportba. Az irányadó kamat miatt a hitelkamatok 25–30%-nál és afölött járnak, ami ellehetetleníti a fejlődést… És most csak a felszint kapargatom, mert ennél még súlyosabb a helyzet, amiről a nyugati média gyakran mást ír.

– Ehhez képest Putyintól azt halljuk, a háború folytatódik, sőt, még nagyobb erőbedobással, és fel vannak készülve, berendezkedtek a hosszú távú harcra.

– Dehogy! Nem lesz képes ezt a háborút sokáig folytatni. A készpénztartalékok olyannyira leapadtak, hogy fél évre sem lesznek elegendőek a háború finanszírozásához. Mindemellett nem kis mértékű adóemelést is végrehajtott január elsején a büdzsébevételek növelésére, ami hosszú távon bénítja az üzleti aktivitást és a befektetéseket. Most valamelyest fel van töltve ugyan a költségvetés, de a forrásaik nem végtelenek. Egyet tudok érteni számos szakértővel és az ukrán katonai hírszerzés vezetőjével, Kirill Budánovval, aki a múlt héten elmondta: a 2025. év nagyon kritikus, igazi kihívás lesz Oroszország számára. Egyszerre több tényező fogja is gyengíti majd az orosz gazdaságot, a katonai és a humán-erőforrásokat, az ipari kapacitásokat. A sort hosszasan folytathatnám. Putyin azzal lesz kénytelen szembesülni, hogy nem tudja a végtelenségig húzni a háborút.

– Ezek nagyon bíztató fejlemények. Jó hírek. De mielőtt befejeznénk a beszélgetést, mondja el a maga történetét. Hogy kötött ki Litvániában? Mi történt magával az utóbbi időben?

– Soha nem terveztem, hogy elhagyom Oroszországot. De amikor – az azóta meggyilkolt – Alekszij Navalnij felépülve Németországból visszatért Oroszországba 2021-ben és letartóztatták, akkor mégis úgy döntöttem, elhagyom a hazámat. Akkor a környezetemben a barátaim is óriási rendőrségi nyomás alá kerültek, legalább 20 rendőr figyelte minden lépésemet, nyolc év börtönbüntetésre ítéltek a Putyin elleni szervezkedés miatt; vállalhatatlanná vált a maradásom, és az emigrálás mellett döntöttem. Barátaimmal együtt mind nagyon hálásak lehetünk Litvániának, hogy befogadott minket és biztonságban érezhetjük magunkat és persze egyszer még vissza fogunk térni. Egyébként nem tartom magam emigránsnak. Ez most csak az ideiglenes tartózkodási helyem. Vissza fogok térni, amikor normalizálódik a helyzet, mert építeni akarom a többiekkel együtt az orosz demokráciát. Új politikai életet akarunk teremteni. Nagyon aktívak vagyunk mindannyian a közösségi hálón, podcasteket készítünk, tartjuk a kapcsolatot a Telegramon keresztül is. Azt is tudjuk, hogy Oroszországban számítanak ránk, mert milliók követik ezeket a műsorokat és a megszólalásainkat. Egészen biztos vagyok abban, hogy hamarosan visszatérünk, hogy egy jobb Oroszországot építhessünk magunknak.

Orbán Balázsnak az 1956-ról és a Zelenszkij elnöktől elvárt viselkedés közti magyar kormányzati párhuzamára vonatkozóan Milov így reagált:

– Egyáltalán nem értem, mi értelme van Orbán Balázs kijelentésének. 1956 hősei milliókat inspiráltak szabadságharcra a volt kommunista blokk országaiban, ami végül a kommunizmus bukásához vezetett Európa-szerte 1989–91 között. Az igaz, hogy 30 évbe tellett, és sok áldozattal járt, de ellenállás nélkül ez nem következett volna be. Ha még kommunizmus lenne, abban az esetben Orbán valószínűleg a budapesti Lenin-egyetemen marxizmust tanítana, és azt szorgalmazná, hogy nem kell ellenállni az orosz agressziónak.