New Orleans: népek zenés csodavárosa

Az Egyesült Államok déli részén található New Orleans-t 1718-ban alapította Jean-Baptiste le Moyne de Bienville francia hadnagy. A mai Egyesült Államok területének harmadát felölelő térség – XIV. Lajos francia király után Louisiane-ként elnevezve – Franciaország felségterülete volt 1718–1803-ig. (A terület nagyságát jelzi, hogy azon 13 jelenlegi amerikai szövetségi állam helyezkedik el. ) A városalapító emlékét szobor is őrzi. (A szerző felvételeivel.)

A város II. Fülöp orleans-i herceg francia uralkodótól kapta nevét. Az amerikai történelem szerves része a Louisiana Purchase néven ismert megállapodás, melynek értelmében Párizs 1803-ban 15 millió dollárért eladta ezt a 2 millió 400 ezer négyzetkilométer nagyságú területet az Egyesült Államoknak, amely nyomban a fennhatósága alá vette.

New Orleans 1762–1803 között a spanyoloké volt: a város utcáin sok helyütt láthatók emléktáblák, megörökítendő: milyen spanyol nevet viselt egykoron.  A francia, haiti-i, spanyol, bennszülött amerikai, olasz, fülöp-szigeteki és afrikai bevándorlás következtében New Orleans egyedülállóan gazdag multikulturális örökségű. A statisztikák szerint 1830-ig a város lakóinak többsége francia nyelvű volt. A francia hagyomány azóta is folyamatos itt. A város leglátogatottabb történelmi negyedének neve: Vieux Carré vagy French Quarter (Francia Negyed). Az ott kifüggesztett amerikai zászlók mellett nem egyszer francia trikolor is lobogott

A minden év februárjában megrendezett zenés-jelmezes parádé neve: Mardi Gras, amit talán a túltáplálkozásra utaló „kövér keddnek” lehetne fordítani.

Tisztában vagyok azzal, hogy az áradásoknak, nevezetesen a katasztrofális következményei miatt világszerte ismertté vált 2005-i Katrina hurrikánnak semmi köze a francia múlthoz, de ez még itt is visszaköszönt. A hírekben szerepelt, hogy a New Orleans melletti nagy tóból kiömlött víz árasztotta el a város négyötödét. Mivel értesüléseim a rádiókból, tévékből származtak, minduntalan azt hallottam, hogy a „Pancsatréjn” nevű tó volt az áradás eredője. Nem tudtam mit kezdeni ezzel a fura névvel, amely sem francia, sem angol, sem indián, sem más nyelvre nem hajazott, ezért pusztán kíváncsiságból egy térképet vettem elő. És megtaláltam a választ. A New Orleans melletti tó neve ugyanis a Franciaországban is létező Pontchartrain, azaz „Ponsártren”, amit a helyiek ma is a már írt, sajátos módon ejtenek ki.

New Orleans nagyon sajátságos 18. századi építkezési stílusban jött létre:

Egyik ikonikus épülete a Szent Lajos (St. Louis) francia királyról elnevezett bazilika:

A Mississipi partja kedvelt sétaút:

Az ide érkezett olasz bevándorlók emlékére 1995-ben felállított szobor:

Mindazonáltal New Orleans az egyik „leglazább” városa az Egyesült Államoknak, amit beceneve, a „Big Easy” is tanúsít. Ezt az elnevezést támasztja alá a város mai sokrétűsége, sokszínűsége, légköre is. Például az, hogy a történelmi városrészben sétálván rendszeresen mindenhonnan zene hallatszik. (Időközben New Orleansban is kinőtt egy felhőkarcolókból álló üzleti-hivatali negyed, ahol természetesen más a hangulat.) A dixieland stílusú dzsessz is New Orleansban született a múlt század legelején. Louis Armstrong is e városból származik. Ilyen utcai zenekarokkal, muzsikusokkal találkoztam sétáimon:

És egy ottani látogatás élményeit még az is gyarapítja, ha alkalom nyílik belekóstolni azokba a tömeges esti rendezvényekbe, amelyek a French Quarter utcáin, emeleti balkonjain, éttermeiben különleges egyedi hangulatot árasztanak: