Ahhoz, hogy VIII. Henrik történetét és a róla készült remek BBC-feldolgozást értékén kezeljük, érdemes előzetesen két kitekintést tenni. Hívószavak: hatalom, harc, halál, hírnév, házasság, erőszak, bukás.
1.Nyolcadik utas a Halál a címe annak a klasszikus horror-thrillernek, amely 40 évvel a bemutatója óta, ma is a tízes skálán 9,1 ponttal megragadja a nézőket. Egy szörny alakjában arat a halál; okos, de gyenge nőben akad ellenfelére. Keresd, sőt találd meg a nőt?!
2. A nyolcas szám az ősi Rómába is visszavisz. A szótő=oktáv, annyi, mint nyolcadik; a zenei hang első felhangja. Emelt szintű történelem-érettségi tananyaga Octavianus-Augustus kora és tevékenysége. Ő, Caesar fogadott fia a fenséges principátus, a birodalom első császára, az ókor egyik kiemelkedő alakja. Olvasható róla: diktátor, „híveinek támogatását elnyerve indult… nemcsak egyszemélyi uralma stabilizálódott évtizedekre, hanem a császárság rendszere is, melynek politikai, államigazgatási, katonai és társadalmi alapjait egyaránt ő vetette meg”.
Írják róla még: „óriási vagyonra tett szert, emellett Róma gabonaellátása is nagyrészt a kezébe került…Caesar sorsát elkerülendő, egyeduralmát igyekezett leplezni, s a köztársaság megmentőjének szerepében tetszelgett. Ezért látszólag lemondott hatalmáról, csak megtiszteltetésből fogadott el címeket. A hatalmat persze továbbra is a kezében tartotta, az irányítása alatt álló hadseregre támaszkodva. Nem akart nyíltan erőszakot alkalmazni, hogy fenntarthassa a köztársaság látszatát. Így a kulcsfontosságú köztársasági tisztségeket összpontosította kezében, s ezeken keresztül érvényesítette akaratát…Mivel a római haderő teljes egészében az ő irányítása alatt állt, emellett a birodalom leggazdagabb embere is ő volt (hasonlóság, óh, el ne hagyj! – szerk. megj.), a szenátus nagy valószínűséggel mellette szavazott a különféle kérdésekben. Azonban általában nem volt szükség erőszakra: a nagybirtokosok és pénzemberek zöme támogatta, így például minden évben újraválasztották konzulnak. Octavianus meghagyta a szenátust, és hivatalosan a testület maradt Róma legfelső törvényhozó szerve.”
Octavianus-Augustus, noha háromszor nősült, nem nemzett fiúgyermeket. Öröklésének próbálkozásait kudarc kísérte. 76 éves korában halt meg. Törvényei túlélték őt; köztük a házasság, a család megerősítésére, népszerűsítésére szóló rendelkezések.
Itt lehet átkötni VIII. Henrikhez – is. Döbbenetes hasonlóságok és tanulságok találhatók Henrik és több híres-hírhedt uralkodó-diktátor pályájáról. Ezt tárja elénk David Starkey BBC-mintájú és márkájú, pazar történelmi dokumentuma.
A Családi könyvklub és a Lemezkuckó, a MIRAX kiadásában alig 2000 Ft-ért kínálja ezt a dvd-lemezt. Megéri. Nálam a tízes skálán 9,3 pontot ér. Majdnem 200 perces élmény-anyag. Az angol narrátornak méltó magyar megszólaltatója Versényi László.
Az ajánlás a 4 epizódból álló művet (alcímek: a herceg, a katona; a szerelemes; a zsarnok) így vezeti fel:
„VIII. Henrik 1509-ben került a trónra és a nép szó szerint megőrült érte. Karizmatikus ember benyomását keltette, aki magas, ráadásul jóképű férfi volt. Megtestesült benne minden, amit apja uralkodása után a nép várt egy új uralkodótól. Látszólag! 38 évvel később bekövetkezett haláláig azonban egy véres kezű és kegyetlen uralkodó vált belőle, aki céljai eléréséhez képes volt mindent megtenni, illetve bárkit feláldozni. Hogyan történhetett meg ez, milyen okok és történések vezettek ide? Dr. David Starkey, korunk legelismertebb történésze révén most bepillantást nyerhetünk Henrik valódi énjébe és megismerhetjük ezt a zseniális, ugyanakkor ellentmondásos uralkodót.” – Pontosan!
Három és egynegyed órás műnél kell némi kapaszkodó a történelmi ív, a személyfejlődés interpretációjához. Így pl.: egy szépreményű és jóravaló fiú hogyan válik elvtelen, brutális hóhérrá? A szerelmi megpróbáltatásokon és csalódásain kívül vajon miféle motiváció tette őt szörnyeteggé?! Volt-e ennek korai jele?
A régi Rómában, avagy ötszáz éve Angliában, avagy napjainkban lehet-e ellenszere egy öntelt diktátor ravasz trükkjeinek és embertelen tetteinek? Vessünk egy pillantást Henrik portréjára!
Hans Holbein egyik közismert alkotása kikerülhetetlen itt. Szinte megszólal a festményhez tartozó karakterről. Így: intelligens, hatalmas, magabiztos embert látunk, akinek nincs fénye, bája. A szemében hideg óvatosság olvasható, a szorosan megnyomott kis ajkak vasakaratról és intoleranciáról beszélnek. Jelek utalhatnak politikai és katonai sikereire és kudarcaira, de főként családi életének boldogtalanságára. Szinte felsejlenék Boleyn Anna is, akit Henrik szenvedélyesen szeretett, mégis koronázott házastársaként könyörtelenül kivégeztetett. Holbein festménye a királyi pompa és csillogás dacára pszichológiával és drámával van tele. Miként Henrik egész élete?
Feltehetőleg a zsarnok közvetlen környezetének – Erasmusnak, Morus Tamásnak, a családtagoknak, a bizalmas barátoknak, a valódi testületeknek – lehetett volna oka, joga, dolga moderálni a megszállott ember kihágásait, atrocitásait. Igaz, Henrikkel szemben Boleyn Anna, majd Morus Tamás megpróbálta; mindkettő hamis vádak nyomán a fejével felelt érte.
David Starkey történész-kutató (iskola)példát ad abból, hogy semmi nem fehér vagy fekete. Korrekt érveléssel, eredeti dokumentumokkal igazolja és szemlélteti állításait. Esetleg egy-két következtetését az elragadtatása, s a csodálata révén túl megértőnek vélhetjük.
A BBC a legendás tárgyilagosságát, hitelességét használva fair módot követ a szerkesztésben. Kiegészítésül olyan képeket, filmkockákat, rövid kis jeleneteket is kapunk, amelyek a 16. század elejének a miliőjét színesen elénk tárják. Lebilincselő e „király-dráma”. Magyar szemmel, tekintettel a friss honi eredet-kutatások nívójára, irigylésre is méltó.
Megpróbálom Starkey (a továbbiakban néhol csak S.) kulcsmondatait, logikáját idézni; az olvasóra és a többi nézőre bízva a konklúziók levonását. Mindez ízelítő lehet csak a 195 percből. Néhol szó szerinti hivatkozás, idézőjeles szöveg jön, másutt tartalmi kivonatok érkeznek.
Starkey: „500 éve királlyá avattak egy 18 éves fiút, aki a leghírhedtebb uralkodó lett, mítosszá vált. VIII. Henrik személye valóságos pszichológiai talány. Hogyan változott át rettegett zsarnokká? „Henrik kora már régen letűnt, legalábbis azt hisszük.”
Apja és nagyanyja teljesen elnyomta; Arthur az első, Henrik születése okán csak a második fiú, tehát a „tartalék”. (Szó szerint így áll a szövegben; hiába no, az angol futballnemzet.) Hízelgő korabeli feljegyzés Henrikről: „Királyunk nem aranyat, ékkövet vagy drága fémeket kíván, hanem erényt, dicsőséget és halhatatlanságot.”
Henrik számára valóságosnak tűnt a lovagi mesevilág, ami megváltoztatta az életét. Megjegyzés: sok minden bejött ebből, de vajon milyen áron?!
S. utal Henrik különleges kézírására, amiből arra a következtetésre jut, hogy a későbbi király a szerelmet elébe helyezi minden másnak, és ez „messzemenő következményekre vezet”. Javára írja viszont az ifjúnak, hogy „olyan világba született, amelyet a gyűlölet, a hitszegés, az árulás itatott át”. Mondanánk: ilyen közegben szocializálódott. De vajon ez bármire feljogosíthaná?!
Kamasz fiúként a lovagi élet vonzotta leginkább; fel is avatták. Lovagi axióma lett a norma: „minden földi dolognál jobban szeresd a királyt, ismerd el a királyt, a mi legnagyobb uralkodónkat, és ismerd el a hatalomhoz való jogát”. Kezdetben mindez még nem önmaga királyságáról szólt; eleinte megkísérelt e szerint élni, s cselekedni.
Korán jelentkeztek defektusok is. Bizonyítékot talált a kutató arra, hogy Henrik önkényesen bele szerkesztett a róla szóló történelemkönyvbe; arany pálcájára tett utalást. Ugyanakkor a későbbi, felnőtt életében is végig lovagként tekintett önmagára, noha, mint mondja Starkey: „bármilyen méltatlanul is viselkedett adott pillanatban”. Számtalan ilyen kettőssége jelentkezett.
Jó tanítók révén indult és folyt a palléroz(ód)ása. Intelem következik idézve a Hercegek könyve, Útmutató a hatalomhoz című műből. Az „első szabály a torkosság veszélyeire figyelmeztet”. Már a kis Henrik is falánk ember volt. A következő intelem: „Ne légy gonosz, tiszteld az orvosokat! (Bizisten, ez áll ott.) Folytatása: Kérj tanácsot a bölcsektől, tiszteld a poétákat!” Történészi fanyar, mert be nem vált adalék ide: „Sok minden megmosolyogtató ebben, főleg, hogy arra intik Henriket: ne becstelenítsen meg szüzeket, és ne tegyen erőszakot özvegyeken.”
A mű első epizódjának 23. percében ezt mondja a narrátor: „Saját tapasztalatai is alátámasztják, milyen ingatag a trón, és milyen nehéz mesterség a királyság.”
Erasmus nagy hatást gyakorol Henrikre. Intelmül adja neki: az uralkodó maga is legyen művelt. Mindezek nyomán virágzik a reneszánsz.
Az életpálya fontos állomása volt Henrik találkozása Erasmus-szal és Morus Tamással. Starkey történész velük kapcsolatban megállapítja: „Henrik igazi reneszánsz emberré fejlődik.” Ugyanakkor ellentmondást lát S. abban, hogy az eleven észjárású és elbűvölő kisfiúból mégis véres kezű zsarnokká cseperedik.
A narrátor így érvel: „az ok nem annyira a korabeli Angliában, hanem Henrik saját szívében és családjában keresendő. A modern világban szétválasztjuk és szét is kell választanunk a politikát és a családot. A 16. századi Angliában ez összeolvadt, így a létre jövő keverékben a családi viszonyok egyben hatalmi viszonyok is.” Ma, messze Angliától a keserű humor talán azt mondaná: A család az család?!
Mégsem ítélhető Henrik öntudatra ébredése szempontjából tökéletesnek Erasmus és Morus közreműködése. A film szerint ebbe kritikátlan és megalapozatlan dicséretek is bele tartoztak. Erasmus pl. bizarr módon a Tudor-házat méltatta, példaként. Rengeteg utalás volt a rózsák háborújának vér-zivatarára is.
Kezdetben Morus ekként vall (hűséget, annál is többet) Henriknek címezve: „Hosszú gyászunk helyébe örömöt hoz, az ő lándzsája repít legmesszebbre, az ő nyila mindig célba talál, éles elméje irigylésre méltó. Egy ilyen ember bármit elérhet.” Biztosan nem örökké gondolhatta így Morus, hiszen éppen az ő lefejezése mutatta meg: Henrik tényleg bármit megtehe(tet)t. Starkey is megjegyzi: „Henrik túlságosan is élvezte a dolgot”.
Henrik sokat tanult apjának, VII. Henriknek a hibáiból. S. levezetése áthallásos tanulság lehetne minden idők despotái számára. VII. Henrik a törvényeket arra használta fel, hogy sakkban tartsa az ellene lázadó lovagokat, mégpedig hatalmas bírságokkal. Mindezt nem szedik be teljesen, ám Damoklész kardjaként ott lebeg az alattvalók feje fölött. Lista készült a megbírságoltakról, így a legnagyobb méltóságok is súlyos büntetést kaptak, olykor még a börtönőrök is. Rettegtek is a túl szigorú kormányzattól.
VIII. Henrik fellépett eme pénzügyi terror ellen. A nép örült, nem sok könnyet ejtett az előző királyért. VIII. Henrik közkegyelmet gyakorolt, sok rabot szabadon engedett, viszont lefogatta azokat, akik apja uralkodása idején felelősek voltak a veszteségekért és a zsarnokoskodásért. Mindenki boldog volt a vértelen hatalom-átvételért. Úgy vélték: ez a király közülük való. Jól jött a rózsák háborújának a lezárása is. Előkerültek ilyen megállapítások: „Örvend a föld, bőkezűen osztja kincseit a nagylelkűség, kiűzték a zsarnokságot”.
Starkey szarkasztikusan megjegyzi: hamarosan el kellett dőlnie: sírjon vagy nevessen nép? Ugyanis a király ifjonti ártatlansága, lángoló vágya a jóságra tiszavirág életűnek bizonyult. Ellenben tovább élt elevenen az ambíciója; sóvárgott a nagyságra, jelet akart hagyni maga után a világban. Híres akart lenni: ez sikerült neki, csak az ára lett túl drámai, túl magas.
Katonaként véghez akarja vinni azt, ami apjának nem sikerült: hadi tettekkel örök dicsőséget szerezni. Ezért is élénk marad benne a lovagi szellem, mert úgy véli: a harcban, a bajvívásban elért siker sztár-státuszt és politikai befolyást jelent. Bálványozza Suffolk grófot, aki az ilyen harcokban bátor, vakmerő, arrogáns és lobbanékony. Utóbbiak jelei Henriknél is utat törnek. Henrik nem naiv. Kémek útján tudja, hogy az emberei közül nagyon kevésben bízhat meg igazán. Levéltárból előkerülnek korabeli kém-jelentések is. Okos, egyben varázslatos gonosztevő formálódik a gúnyájában.
S. megjegyzi: azt hisszük, hogy ismerjük őt, VIII. Henriket, a kövér zsarnokot. A régi iratok azonban másfajta Henriket is bemutatnak nekünk. Ő az odaadó házastárs, a kiváló sportember, a humanista férfi és a hívő katona. Lenyűgöző ember, hatása alá kerülni könnyű. Starkey ezt Boleyn Anna sorsán keresztül mutatja meg. Anna is egyéniség volt, épp ezért buknia kellett. A vérpadon legendás szavakkal búcsúzott Henriktől és az életétől. Így: „Kérem isten irgalmát a királyra, és kérem a népet, hogy imádkozzék a királyért, mert ő jó, nemes, nyájas és szeretetre méltó.” A narrátor megjegyzi: „Valaha valóban nyájas és nemes volt, de eldurvítja és megkeményíti a könyörtelen elszántság, amellyel el akar válni az első feleségétől, s elvenni Boleyn Annát. Ám éppen Boleyn Anna halálával születik meg az új Henrik, aki örökre megváltoztatja Angliát. Meglepő, elborzasztó és összezavaró események jönnek. Azok a megnyerő, de felejthető királyt, aki szinte semmit nem ért el, átbillenti zsarnoki figurává, aki viszont így újra formál egy nemzetet, és örökre beírja magát a történelembe. Ez hihetetlen emberi átváltozás; egy férfit kifordít önmagából a szenvedély és a keserű válása.” Így szól a BBC narratívája.
Láttunk már hasonlót, amikor egy esemény katartikus hatása tehetséges, ám öntörvényű, megszállott vezéreknél kétségbeejtő történelmi következményekre vezet. Ugyanakkor nyitott kérdés: vajon a személy (iség) determinálja önmaga és környezete sorsát, avagy több minden tényező kölcsönhatása is befolyással bír?
Nem térek ki arra a pápasággal vívott küzdelemre, amely az anglikán egyház megszületéséhez vezetett. Nem tárgyalhatom a kormányzati hatalom ethoszáért vívott eszmei küzdelem, morális meghasonlás állomásait sem, ami pedig Morus Tamás végzetét okozta.
VIII. Henrik életéről és koráról százával készültek játékfilmek is. A tényszerű BBC-opusról legyen meg ki-ki saját nézete, olvasata, tanulsága. Egy filmjegyzet terjedelmében sem versenyezhet az elemzett művel. Befejezésül csupán két jelzést tennék.
A film zárómozzanata Starkey összefoglalása: Henrik kivételes síremléket álmodott meg magának, ám a történelem vihara révén ez meghiúsult, a király egy egyszerű márványlap mélyén nyugszik. (Eredeti nyugvóhelyén Nelson hamvai találhatók.) „VIII. Henrik hosszú évszázadokon át tartó vallási csatározást hagyott az utókorra, és ez hajszál híján elpusztította az országot. Azért mégis sikerült alkotnia maradandót is. Amikor elszakadt Rómától, újfajta nemzeti öntudatot próbált kiépíteni a népének. Anglia lett az az ország, amely nem fél elkülönülni Európától. Kicsit vérszomjas volt, kicsit xenofób, de bízott önmagában… A nemzet Henrik természetét tükrözte. Egy kicsit még máig megmaradt ez, egy aprócska rész van mindannyiunkban Henrik szelleméből.
Megjegyzésem: adalék ez film után jóval bekövetkező brexit lélektanának megértéséhez. Függetlenül attól, hogy ez vajon jót tett-e a szigetországnak.
A nyolcas szám szimbólumával kezdődött ez a dolgozat. Nekünk nyolc, szól a mondás. Tényleg nyolccal beljebb volnánk? Van üzenet, számmisztikum nekünk? Tétova felelet: a Henriket motiváló tényezők, karakter-jegyek és baljós jelek itthon is megvannak. A nyolcas számú futballista jobboldali támadó, munkabíró, sokat ütköző, másokkal nem osztozó principátus; övé a labda, meg majdnem minden egyéb is. Ellentétel: a szimbolikus fekvő nyolcas. Már nem egy emberre utal, hanem a végtelenségre; a bőség, a teljesség, a szerencse és az áramlás-változás jelképét adja.
VIII. Henrik, egy zsarnok arcképe. A MIRAX forgalmazásában 2 lemezen megjelent BBC-dokumentum-feldolgozás. Történész-narrátor: Dr. David Starkey. A magyar változat megjelenítője: Versényi László. A mini-sorozat direktora: David Sington.