Olaszország mindig afféle kísérleti laboratóriumnak számít(ott), ahonnan megtudhatjuk, mi forrja ki magát Európában. Ezúttal a The Guardian cikke figyelmeztet arra, hogy Giorgia Meloni győzelme megbontja az erőegyensúlyt Európában, a demokráciák meggyengülnek.

Hitler előtt ott volt már a talján Mussolini, és Trump előtt az ugyancsak talján Berlusconi. Meloni számára Orbán példaképül szolgál – mind erkölcsi, mind gazdaságpolitikáját tekintve, noha – jegyzi meg a brit újság, megfizetik most ennek az árát a magyarok, hisz’ a gazdaság kisiklani látszik, az emberi jogok pedig veszendőben.

Orbán és Meloni egy húron pendülnek, ha az Európai Unió megítéléséről van szó, meg ha a nemzeti szuverenitásról, a férfi és női szerepek megvédéséről, a keresztény identitásról, a szocialista típusú gazdaság megerősítéséről, a migrációról és a kisebbségek megítéléséről… Tiltakozik, hogy ő neofasiszta lenne, csakhogy a csúnya ám méltó véget ért Mussolini jelszavával kampányolt, ami magyar földön sem idegen immár jó ideje: „Isten, haza, család”. Emellett Meloni azért veszélyes politikus, mert közben demokráciáról és liberális konzervatizmusról papol.

A Pentagon hivatalos lapjában is megjelent az energiaválság miatti, egyre több európai országban kitört düh, ami populisták tiltakozásban manifesztálódik. A Stars & Stripes cikkének nyitó képe Orbán Viktor, aki az amerikai CPAC rendezvényén tart éppen előadást. A Bloombergtől átvett tudósítás a pozsonyi tüntetéssel indít, ahol mintegy 5000 szélsőjobbost és szélsőbalost kötött össze a közös gondolat: „Bohócok és árulók!” – skandálták, azokat hívva ekként, akik Ukrajnát támogatva idézték elő a magas energiaárakat – mondják ők, még csak véletlenül sem az oroszokat nevezve meg a bajok okaként. Robert Fico megint aktivizálta magát, s a szlovákok inkább hisznek az oroszoknak, mint az amerikaiaknak – olvasható a Pentagon lapjában. Persze az írás leszögezi, annak idején a globális pénzügyi válság idézte elő az olyanok hatalomra jutását is, mint Donald Trump, vagy éppen a brexitet keresztülvivő másik csodapolitikusét, Boris Johnsonét.

Azaz megint a populisták viszik az utcákon a nemzeti zászlót, és kezdik sorra utánozni Orbánt, Putyin elkötelezett szövetségesét, aki nyíltan bírálja az EU-t az oroszokra kivetett szankciók miatt. – Alig van olyan ország Európában, a németeket is beszámítva, ahol ne ütnék fel fejüket az oroszpártiságot sugalló szélsőségesek és populisták.

Semmilyen ésszerű magyarázata sincs újbóli szankciós csomag megszavazásának Brüsszelben – foglalkozott számos média ekképpen Szijjártó kijelentésével, hisz’ nagy figyelmet kapott az orosz médiában a magyar külügyminiszter tárgyalása Szergej Lavrov orosz kollégájával. Erről ír a többi között az orosz Kommerszant. A New Yorkban megszervezett kétoldalú tárgyaláson Szijjártó elismételte, hogy megbuktak az Oroszország elleni szankciók, ami szerinte abból is látszik, hogy továbbra is dúlnak a harcok Ukrajnában.

Orbánt is idézi a Kommerszant, aki a szankciók év végéig történő megszüntetésére szólította fel az Európai Uniót. Megjegyzi a cikk azt is, hogy Brüsszelben dolgoznak a vétórendszer jelenlegi formájának lehetséges megszüntetésén is.

Az osztrák Der Standard foglalkozik az országgyűlésnek pénteken benyújtott újabb törvénycsomaggal, aminek fel kellene számolni a korrupciót avégett, hogy megkapja Magyarország az uniós támogatásokat. Ezek a törvényi próbálkozások azonban a csak a felszint kapargatják – írja a szerző. Az integritás-hatóság elnökét például az állami számvevőszék elnökének javaslata alapján Novák Katalin terjeszti fel, de hát köztudott, hogy ők mindketten Orbán emberei. Igaz, a végső döntést a tagokról egy nemzetközi testület hozza meg.

Az ördög a részletekben bújik meg: két hónapra leállíthatja ugyan a hatóság a korrupciógyanús uniós pályázati kiírásokat, de aztán nem a független bíróság, hanem az ügyészség kezdheti meg a vizsgálódást, ami megint ott van, ahol a part szakad. Az Európai Bizottság november 19-ig szeretne döntést hozni a törvények ismeretében arról, hogy érdemes-e Magyarország az uniós forrásokra.

A Der Standard cikkírója megjegyzi, ehhez már csak az Európai Tanács minősített többségének szavazata szükséges. Igen ám, de egyre többen azt is pedzegetik, hogy Giorgia Meloni megválasztásával a szavazás kimenetele Orbán javára dőlhet el.

Az United News of Bangladesh közszolgálati portálból megtudtuk, hogy Orbán Viktor hamarosan a mintegy 167 millió lakosú dél-ázsiai Bangladeshbe utazik, miután Szijjártó Péter erről egyeztetett dakkai kollégájával New Yorkban, az ENSZ éves közgyűlési ülésszakán.

Számos együttműködési terv vár aláírásra, s nem kevésbé fontos az sem, hogy dinamikusan emelkedik a bangladesi egyetemisták számára biztosított magyar egyetemi ösztöndíjak száma.

Meloni be van kötve Orbánhoz, az európai szélsőjobb hasbeszélőjéhez

(Forrás: www.muosz.hu) Máris ujjong Európában a szélsőjobb, ünnepli az Olaszország Fivéreinek győzelmét. A német AfD-től kezdve, Le Penéken át a lengyel PiS-ig köszöntik Giorgia Melonit. A lengyel miniszterelnök twitteren gratulált. A német radikálisok nevében Beatrix von Storch azt írta, hogy együtt örülnek Olaszországgal, mert a baloldali kormányok lassan már tavalyi hónak számítanak, lásd Svédországot és Olaszországot. Egyik párttársa pedig úgy vélte: nagy nap ez az olaszok és a földrész számára – olvasható a német Frankfurter Allgemeine Zeitungban.

Jordan Bardella, a francia Nemzeti Tömörülés EP-törvényhozója úgy értékelte, hogy az eredmény leckét ad a Bizottság elnökének alázatból, miután Ursula von der Leyen a múlt héten úgy foglalt állást: amint a magyar és a lengyel példa igazolja, Brüsszelnek megvannak az eszközei, ha az új olasz vezetés nem tartaná tiszteletben az EU normáit. A francia politikus szerint semmilyen fenyegetés nem képes feltartóztatni a demokráciát, Európa népei felemelik a fejüket és ismét a saját kezükbe veszik a sorsukat.

Die Welt A német kormánykoalíció több EP-képviselője nagy aggállyal fogadta az olasz választás kimenetelét, de hasonló a visszhang Brüsszelben is. Félő ugyanis, hogy Meloni sikerével veszélybe sodródnak az EU alapjai és közös értékei – írja a jobboldali német lap, hozzátéve, hogy az egyik nagy dilemma az, vajon nem Orbán hátát erősíti-e a leendő olasz miniszterelnök.

Katharina Barley, az Európai Parlament német szociáldemokrata miniszterelnöke arra figyelmeztet, hogy a győztes számára Orbán és Trump a politikai példakép. És a választási hadjárat idején tett mérsékelt kijelentései nem leplezhetik, hogy mostantól mekkora veszély leselkedik a konstruktív európai együttműködésre. Az autokraták egy lobbistával gazdagodnak az Unió Tanácsában.

Az európai zöldek társelnöke, Thomas Waitz úgy fogalmazott, hogy az EU leállhat, ha nincs összefogás az energia, a szankciók és a koronaválság ügyében. Meloni a nemzeti különutat pártolja, miközben: ha minden igaz, Olaszországot, a közösség 3. legnagyobb gazdaságát egy posztfasisztákból és szélsőjobbosokból álló kabinet irányítja majd. Ebből pedig katasztrófa származhat a kontinens számára.

A cikk megjegyzi, hogy Meloni kedvenc ellensége: Németország és félő, hogy Berlin-ellenes kritikája nyitott fülekre talál a lengyeleknél, görögöknél vagy a franciáknál. Az euró tovább gyengülhet, sőt, meg is inoghat, az euróövezet eladósodása viszont még jobban súlyosbodhat.

Vita várható az olasz gazdaság megújítása, valamint az uniós menekültpolitika kapcsán is. Meloni be van kötve Orbánhoz, Salvinival együtt osztja annak a véleményét, miszerint a nemzetállamoknak határozottabban fel kell lépniük Brüsszellel szemben. A magyar vezető súlya megnőne, ha Olaszország fontos kérdésekben megtámogatná a politikáját. Azonkívül nehezebben lehetne számon kérni rajta a jogállamiság megtartását, mert Róma miatt egyre valószínűbbé válik, hogy nem sikerül keresztülvinni a szankciókat.

Putyin barátai miatt körülményesebbnek ígérkezik fenntartani az Oroszország elleni lépéseket is. Ezért Barley és Waitz felszólították Berlusconit, hogy mégse társuljon be Melonihoz és Salvinihez, mert Olaszországnak Európa-barát kormányra van szüksége. Nem pedig olyanra, amit egy posztfasiszta irányít. A német szociáldemokrata EP-képviselő drámainak nevezte, hogy az európai konzervatívok nevében Manfred Weber a Forza Italia mellett kampányolt, mint mondta, ez botrány. Hiszen az EPP elnöke antidemokraták mögé sorakozott fel és ezzel az EU-ellenes erőket segíti.

A vezető német lap, a Süddeutsche Zeitungnagy

szerencsének nevezi a tegnapi választások után, hogy Olaszországnak nagyobb szüksége van Európára, mint fordítva, és ezen a hangos szélsőjobb sem változtat. De Meloni otromba játékot folytat, amikor az EU-t támadja, hiszen mire ment volna országa, ha az Európai Központi Bank nem vásárolja meg garmadával az olasz államkötvényeket. Vagy mihez kezdene az újjáépítési alap 200 000 milliója nélkül, vagy ha a partnerek megelégelnék az őrületesen magas olasz közadósságot.

Nem kétséges persze, hogy az olaszok nettó befizetők, de bőven profitálnak a közösség szolidáris hozzáállásából. De hát ilyenek főként a jobboldali, nacionalista demagógok. És Meloni a kampány végén megint előkapta az unióellenességet, hogy még jobban részvételre ösztökélje híveit. Amikor azt mondta, hogy az európai jog nem írhatja felül a nemzeti szabályokat, Orbán Viktor szólt belőle, akit a cikk az európai szélsőjobb hasbeszélőjének nevez. Viszont Meloniról kiderült, hogy a mérsékelt vélemény nála csupán álarc, amely gyorsan lehullott.

A mindenkori olasz vezetés persze általában szívesen vajazta két oldalán a kenyeret, azaz sokszor folytatott kétkulacsos politikát, cserélte szövetségeseit, hogy szava ne vesszen el a nagyok koncertjében. Lehet ezt geopolitikai ravaszságnak is minősíteni, de mennyire lenne körmönfont, ha Meloni most Orbán mögé állna be és kihívná maga ellen az európai rendszert? Az olaszok többet vesztenének, mint amennyit nyernének. Az Unió nélkül immár egyszerűen nem megy.

Frankfurter Allgemeine Zeitung A Nemzetközi Energiaügynökség vezetője szerint az EU jövője múlhat az energiaválságon. Mert ha az államok nem fognak össze és marakodni kezdenek a forrásokon, akkor vadnyugati viszonyok fenyegetnek. Fatih Birol szerint az pedig szörnyű gazdasági, és még szörnyűbb politikai következményekkel járna, ezért félre kell tenni a nemzeti önzést. De mintha a kormányok nem látnák át a helyzet súlyosságát. Ha az oroszok teljes gázstopot rendelnek el, az a szükséges mennyiség 15% -át érintené, amiből csakis közös erővel lehet megtalálni a kiutat.

A szakminiszterek azonban esetenként nyíltan megtagadják a szolidaritást és igyekeznek a Bizottság minden javaslatát kivételekkel körbe bástyázni. Ez azért életveszélyes, mert itt a válság, az infláció hatalmas, ezért recesszió fenyeget. És a koordináció hiánya csak még jobban felnyomná a megoldás költségeit.

Azért is kockázatos továbbá, mert gyengíti az EU-t Oroszországgal szemben. Orbán egyébként is azzal játszik, hogy kifuttatja a szankciókat. A többieknek azonban még inkább állhatatosnak kell maradniuk az agresszorral szemben. Ez idáig látványosan sikerült, viszont: ha a mostani állapotok kétséget ébresztenek az ügyben, hogy a továbbiakban sikerül-e összefogással rendezni a bajokat, az súlyos helyzetet vetít előre.  

A tét nagy. Haladást kell felmutatni, ha a közösség nem szeretné, hogy tovább erősödjenek az Orbán-féle illiberális demokraták, és a populisták, Svédországtól Olaszországig. Ezért nem szabad még tovább megterhelni az államok közti viszonyokat.

Der Standard A magyar kormány jóformán az utolsó pillanatban nyomta be a parlamentbe azokat a korrupcióellenes javaslatokat, amelyek teljesítése esetén hozzájuthat az uniós támogatásokhoz. De az előterjesztések csupán a felszínen maradnak, megpróbálnak ily módon eleget tenni a Bizottság előírásainak.

Az ördög amúgy is a részletekben rejlik, és ha alaposabban szemügyre vesszük az előterjesztéseket, kitűnik, hogy azok nagy hiányosságokat tartalmaznak. A leendő integritás-hatóság pl. megvizsgálhatja és két hónapra leállíthatja a korrupciógyanús EU-s pályázatokat, de önállóan nem nyomozhat. Felkérheti az eljárás lefolytatására azt az ügyészséget, ami viszont szilárdan Orbán embereinek a kezében van.

De a Bizottság egyébként sem tette túl magasra a lécet. A tervezett magyar válaszlépésekkel kapcsolatban pedig Brüsszelben egyre gyakrabban lehet olyan jelzőket hallani, mint hogy dicséretes, vagy hogy figyelembe veszi az EU aggodalmait.

De még ilyen háttér mellett is nagy lyukakat találni a csomagban. Így pl. az ügyben, hogy milyen vagyonnyilatkozatot kell a politikusoknak tenniük, illetve mi legyen azokkal az alapítványokkal, amelyek nevére átírták a legtöbb egyetemet, és amelyeket a hatalomtól függő politikusok, valamint oligarchák vezetnek. Szóval olyan ez a korrupcióellenes harc, mintha homeopátiás mennyiségben adagolnák.