James Forsher: dokumentarista filmes, egyetemi tanár, aki Floridában, Kaliforniában és Seattle egyetemein tanít. A Discovery Channel számára Hollywood Krónikája címmel 26 részes sorozatot készített. A PBS amerikai közszolgálati televízió felkérésére ismeretterjesztő filmeket gyártott, például a hollywoodi cenzúráról; említendő még a Hollywood Kísértetsztorik sorozata is. Ezek futottak a Cinemax és a Movie Channel-en is.

Legutóbbi filmje az Elvis és a bécsi lány címmel 2017-ben készült el. Most pedig Adolph Zukor/Cukor Adolf életrajzi filmjén dolgozik „A Paramount Story: The Amazing Life of Hollywood Mogul Adolph Zukor and the Media Empire He Created” (Egy Paramount-történet: Adolph Zukor hollywoodi mogul és az általa létrehozott médiabirodalom elképesztő élete) címmel, ezért is járt Magyarországon, és előadott a többi között a Közép-európai Egyetemen.

Amikor elsőként arról kérdezem, hol tart a Zukor (a jobb oldali képen) életrajzi film készítésében, ő először kiskátét ad Hollywood megértéséhez, mert jó pár évtizede ebben a világban él.

– Hollywoodról kialakítottam az évek során a magam filozófiáját: az ’igen’ Hollywoodban a ’talán’ jelentéssel azonosítható be, a ’talán’ azt jelenti, hogy nem. A kategorikus ’nem’ számomra egyet jelent az inzultussal. Az már igencsak sértő egy rendező számára, ha nincs producere – mondja James Forsher. – Szóval igencsak nagy rátartással dolgozunk Hollywoodban, mert az elhangzott szónak soha nem az igazi jelentése az igaz. Nem vagyok beképzelt, és most azt gondolom, a ’talán’ szakaszban tartok. Épp most fejeztem be az első 25 perc forgatását. Több gyártó céggel is dolgozom, már szerkesztjük az anyagot, de hát még több mint 50 perc, a nagyja, hátra van. De legalább elindult a munka.

– Miért pont Czukor Adolfot választotta a filmipar sok pionírja közül?

– Őszintén szólva, ez sorsszerű. A sors dobta ki ezt nekem. Egyben vissza kell mennünk a gyerekkoromhoz. Édesanyám Elvis Presley asszisztenseként dolgozott, s 6-7 éves lehettem, amikor a Paramountnál elkezdték forgatni a GI Blues filmet – Elvis Presley főszereplésével.

– Akkor ismertem meg Adolph Zukor unokáját, akivel később nemegy tv-showban együtt dolgoztunk. A szüleim elváltak és tulajdonképpen akkor kerültem közelebbi ismeretségbe vele. Beleszeretett édesanyámba, s azt kell mondjam, ő többet megfordult nálunk, mint a saját édesapám. Még mindig gyakran beszélek vele, ez a kapcsolat több mint hatvanéves.

– Lobbizni próbálok, halovány ígéretet kapok is, de hozzáteszi, azért ő még mindig eléggé elfoglalt ember. 1967-ben édesanyámmal New Yorkba utaztunk, hogy megismerjem a választott nagypapát is, a Paramount alapítóját, Adolph Zukort. Akkoriban már próbálkoztam interjúkkal. Aztán amikor elvégeztem az egyetemet, akkor ő maga, a nagy Zukor ajánlotta fel, hogy interjúvoljam meg, és valami majd csak összejön. Be kell valljam magának, sok-sok évvel ezelőtt megpróbáltam ebből valamit mégiscsak összehozni, de bevallom, nagyon tapasztalatlan voltam az interjúkészítésben, s kevésnek éreztem ismereteimet egy ilyen hatalmas életműhöz, egy ekkora sztorihoz. A barátaim mind sejtették, hogy egyszer ezt még megcsinálom… És most, 40 évvel később, mégis csak visszatértem ehhez a nagy életrajzi filmhez. A Gráci Egyetemen értékes támogatást ajánlottak fel nekem, hogy valósítsam meg nagy álmomat.

– Miért tartja ezt olyan hatalmas sztorinak annyi év távlatából is. Vagy sokkal inkább annyi év távlatából nagy sztori ez?

– Óriási sztori. Minden idők egyik legnagyobb története, amit még sosem meséltek el. Még Magyarországon sem. De Amerikában sem! Nézze: ő az az ember, aki Amerikában létrehozta a nagyjátékfilm-iparágat. Mondjuk ez a kiinduló tételünk. Ő kezdte el forgalmazni a nagy játékfilmeket iparági szinten. Igaz, nem egyedül, de oroszlánrésze lett abban, hogy létrejött Amerika legnagyobb filmstúdiója, merthogy már akkor is sok filmszínháza volt. Látrehozta a Paramount tévéstúdiót is. Bevezette a filmiparba a sztárság fogalmát. Ő rakta le a modern szórakoztató filmipar alapjait. Állítom: senki sem ismeri őt úgy istenigazából. De tényleg. Ezért mondom azt, hogy a világ egyik legjobb élettörténetét még senki sem mesélte el.

– Mit állít a középpontba, amikor feldolgozza ezt a hatalmas életművet?

– Több témára bontom ezt az életművet. Először is önmagában az, hogy Adolph Zukor (*1873. január 7., Ricse; †1976. június 10., Los Angeles) a 104. életévében halt meg, sokat elmond arról, mennyire jól ismerhette Hollywoodot, hisz’ a kezdetektől, jóformán a filmgyártás első kockáinál már ott volt, és eljutott a kábel-televíziózás világáig. Amit mi ma filmiparként ismerünk, annak gyakorlatilag minden lépcsőfokát megjárta.

– Mondanivalóm másik központi témája a szabad véleménynyilvánítás, a szólásszabadság demokráciájának a megteremtéséről szól. Mert persze, aki Amerikában született, annak nem újdonság a szólásszabadság. Ő viszont egy keleti országból, a magyarországi Ricséről érkezvén igazán tudta értékelni, mi is ennek a szónak az igazi értelme. Gondoljunk csak az 1880-as évek amerikai zsidóságára, amit nekik akkor Hollywoodban meg kellett élniük! Amikor ő 16 évesen és árva fiatalként Amerikába érkezett, gyermeki rajongással hitt az amerikai álom megvalósíthatóságában. És úgy építette a karrierjét, hogy abba se a többi mogul, se a hivatalos politika ne szólhasson bele. Mindig igyekezett távol tartani magát a kormánytól, mert a cenzúrát nem viselte el. Távol tartotta nemcsak az államot a filmipartól, de az egyházakat, a felekezeteket is. A gyűlöletbeszédet úgyszintén. Egy idő után már mindegy volt, hogy ennek esetleg meg kellett fizetnie az árát, mégis makacsul tartotta magát alapelveihez. Nem kevésbé volt fontos volt számára az antiszemitizmus, amivel kőkeményen felvette a harcot.

– Mit jelentett akkor, Zukor évtizedeiben, és mit jelent ma zsidónak lenni Hollywoodban?

– Akkoriban csak néhány szakmában helyezkedhettek el a zsidók. Adolph Zukor is ezek egyikével, a szőrmekereskedéssel kezdte. Azért az ma elmondható, hogy zsidó létedre már nem dönthetik el mások helyetted, hogy hol dolgozz, mit csinálj. Ugyanakkor egy zsidónak nem árt nagyon óvatosnak lennie manapság is. Zukor idejében is sokan megváltoztatták a nevüket saját biztonságuk végett. Itt van, például, Tony Curtis is, akinek családja Zukor szülőfalujától nem messze élt; Curtis azonban már itt született, Amerikában, Bernard (Bernát) Schwartz néven, amiből aztán Curtis lett…

– Egymással is harcoltak a filmmogulok, de az döbbenetes volt, hogy képesek voltak Hollywoodban is szegregálni a zsidókat. Hogy is volt ez?

– Erre példának először is azt hozhatjuk fel, hogy az afro-amerikaiak és a japánok is szegregálva voltak Hollywoodban, és sorolhatnám még: a kínaiak, a mexikóiak, meg persze a zsidók is. Nem kerülhettek a képernyőre. Miközben a filmesek a lehető legszélesebb közönséget akarták megcélozni. A nagybátyja, aki magához vette a még gyereknek számító Adolphot, rabbi volt, és belőle is azt akart nevelni. De őt különösebben nem érdekelte a vallás. Ezért is emigrált. Hollywoodban ugyanúgy megkülönböztették a zsidókat, mint másutt a feketéket. Nem csoda hát, hogy egy helyen telepedtek le, mert máshová nem járhattak country-klubba sem. Ezért népesült be Beverly Hills zsidókkal, mert máshonnan kizárták őket. A Hancock parkból, Los Angelestől északra, az 1900-as évek elején ki voltak zárva a zsidók, mert ott csak a vagyonosak lakhattak. A zsidók viszont úgy gondolták, egye-fene, megcsinálják a maguk country-klubját, és inkább a médiában indítanak harcot a diszkriminációjuk ellen.

– Ahogy ma, akkoriban sem akarták befogadni a migránsokat. Őt ez hogyan viselte meg?

– Árvagyerekként érkezett Amerikába, és éppen ezért nagyon nagy volt benne a becsvágy, hogy bizonyítson, valamit felmutasson.

– A történet érdekessége, hogy ő valójában nem a zsidósága miatt emigrált…

– Valóban így van. Rengeteget olvasott Amerikáról, s épp eleget tudott már ahhoz, hogy útnak induljon szerencsét próbálni. Ahogy mondtam is: hajtotta a becsvágy, hogy beteljesítse az amerikai álmot.

– Melyik volt életének a legkeményebb időszaka?

– A nagy gazdasági világválság, az 1920-as, 30-as évek, amikor már ő lépett elő a legnagyobb filmgygyártóvá és forgalmazóvá. A Paramount legyőzhetetlennek látszott. Annak idején neki akkora befolyása lehetett, mint ma Steve Jobsnak, az Apple-vezérnek. Csakhogy ez megbicsaklott a válsággal. A bankok sok mozit elvettek tőle az eladósodása miatt. Csakhogy a szakembernek számított Zukorékon kívül nem nagyon tudtak másokat alkalmazni, ezért visszaalkalmazták őket, és így sikerült megmenteni a cégeit. Miután 1890-től űzte az ipart Hoolywoodban, és 40 éven át a csúcson volt, ám közben a válság miatt nagyon legatyásodott, ám akkor is inkább beszállt a saját pénzével, hogy megmentse a Paramountot, minthogy tétlenül nézze a szétesését.

– Adódik a kérdés: mi volt élete legboldogabb periódusa?

– Mivel nagy álmodozó volt, nem voltak számára megoldhatatlan feladatok. Ott voltam például a 80. születésnapján, miként szinte egész Hollywood is. Akkor készítettem vele egy hosszabb interjút. Azon az estén maga állt elő a televíziózás nagyszerűségével, kiselőadást tartott a kollégáknak, akikből dőlt a panasz, hogy a tévé tönkreteszi a filmipart. Nem a filmet kell siratni – hangoztatta –, hanem a televíziózást kell jól megtanulni, mert a kettővel együtt még többet lehet keresni – okította a többieket.

– Utolsó évei, öregsége mennyire viselték meg, hogy a munkát már nem bírta?

– Kilencvenhétéves korában is készítettem vele interjút…Élénken emlékszem: elmondta, nagy hibákat vétett az amerikai kormány, amikor 1947-ben beavatkozott a szakmába. Meglett korában is igyekezett részt venni az igazgatósági üléseken, mert ha egyszer meghívták, akkor végig is ülte az értekezletet. Házivetítésekre is gyakran invitálták. Olyankor el-elbóbiskolt ugyan, de még akkor sem hagyta ott a vetítést: végigülte.

– Milyennek találja most a Paramountot?

– Az 1912. május 8-án alapított Paramount filmgyártó vállalat sok más társával együtt igazi és óriási médiamogullá nőtte ki magát. Kertész a szó szoros értelmében olyan kertész volt, aki kiváló és termékeny magvakat ültetett el. Soroljam? Paramount plusz, kábelcsatornák, létrehozta az animációs osztályt, a hírek szekciót. Az örökifjú és végtelen Star Treck volt a legsikeresebb franchise alkotása. Nagyságát olyannyira elismerik Amerikában, hogy Edisonnal egy lapon említik a nevét. Nos, hát most ennyit a csöndes, magába zárkózó Adolf Zukorról…

James Forshertől a beszélgetésünk végén – bölcs emlékképpen – kaptam egy Zukor-hangfelvételt, amelyen bölcsen és jellegzetes magyar akcentussal ezt mondja:„Ha van elképzelésed, energiád, pár jó barátod, becsüld meg nagyon őket, mert olyan ritka értéket képviselnek, mint a gyémánt.”