Walter Scheel és Richard von Weizsäcker elnöksége között, azaz 1979. május 23-án a Bundesrat és a Bundestag együttes ülésén választották dr. Karl Carstenst (Kereszténydemokrata Unió) a Német Szövetségi Köztársaság ötödik elnökévé. Tíz hónappal előtte, 1978 júliusában járt hazánkban (először és utoljára) – akkor még a Bundestag, a német törvényhozás alsóházának elnökeként. Érdekesség: ebbe a tisztségébe – országos szavazás eredményeként – 1976. december 14-én, a 62. születésnapján iktatták be; az államfői, az NSZK elnöki tisztségét pedig 1979. július 1.–1984. június 30-ig töltötte be. Fiatal olvasóink tájékoztatása céljából írom, hogy Carstens elnök magyarországi látogatása idején még két Németország létezett: a Német Szövetségi, illetve a Német Demokratikus Köztársaság. E két ország egyben két világot testesített meg: a polgári demokratikus, szabadelvű, a nyugati katonai és gazdasági szövetségi rendszerekbe illeszkedőt és a gazdaságilag fejlett, ám sok tekintetben a sztálinista hagyományokra építkezőt, amitől hazánk látványosan nyugatra állt az akkori szocialista világrendszerben.  (A nyitó képen egy filatéliai ritkaság: a Németország–Dánia között közlekedő „Karl Carstens” vasúti komphajó forgalomba helyezése alkalmával megjelent bélyeg első napi borítékja.)

Népszerű ember Karl Carstens professzor a hazájában, a Német Szövetségi Köztársaságban. Minap az országgyűlés meghívására Magyarországon első ízben járt NSZK parlamenti küldöttség élén vidékre is ellátogatott. Tolmácsa beszélte, hogy a Balatonnál, miután a nyugatnémet turisták fölismerték a Bundestag elnökét, alig akarták körükből elengedni. Hasonló volt a helyzet a budapesti Gellért Szállóban vasárnap délelőtt a Bundestag-képviselők – Alfred Hubertus Neuhaus, Peter Wilhelm Höffkes (CDU/CSU), Helmut Lenders, Brigitte Traupe (SPD) és Rolf Merker (FDP) – elutazása előtt megtartott nemzetközi sajtókonferencián; a program szerint egyórásra tervezett kérdezz-felelek bizony jócskán meghaladta a hatvan percet.

Dr. Karl Carstens professzor.

Egyenes tartású, magas, ősz férfi a professzor. Tömören, választékosán beszél: igazat kell adni azoknak, akik állítják: nem lehet nem odafigyelni rá.

– Jó légkörű, hasznos megbeszéléseket folytattunk a magyar országgyűlés elnökével, Apró Antallal; fogadott bennünket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. A kétoldalú kapcsolatok és a legfontosabb nemzetközi kérdések egyaránt szóba kerültek, amikor küldöttségünk Puja Frigyes külügyminiszternél járt. A legtöbb esetben egybevágott véleményünk a világpolitikát illetően. Szerintünk is a leszerelés a béke megtartásának legfontosabb eszköze – mondta egyebek között a Bundestag elnöke. A magyar–nyugatnémet kapcsolatokról szólván elismerte:

– Még mindig nehézségekbe ütközik a magyar ipari termékek exportja a Német Szövetségi Köztársaságban. Ennek elsősorban az az oka, hogy legtöbbször az NSZK-ban is gyártott cikkeket kínálnak a magyarok a mi piacainkon. Véleményünk szerint élénkítené gazdasági kapcsolatainkat, ha az eddiginél is több kooperációs megállapodást kötnénk. Tárgyalásainkon vendéglátóink is egyetértettek velünk, s közölték: rövidesen újabb javaslatokat tesznek az együttműködés további szélesítésére.

Rolf Merker szabad demokrata párti képviselő az NSZK-ba bevihető termékek korlátozásával kapcsolatos kérdésre kifejtette:

– Száznak véve az összes gyártmányt, 93 szabadon behozható Nyugat-Németországba. A korlátozás csupán hétre, mondjuk, hét százalékra vonatkozik. A bökkenő, hogy a magyar exportlistának ez éppen a fele. Célszerű lenne, ha a magyar vállalatok változtatnának ajánlatuk összetételén, ugyanakkor bővítenék kínálatukat, s jobban figyelembe vennék a nyugati piacokon szintén megjelent fejlődő országokat.

A Bundestag küldöttségének egyetlen női tagja, a szociáldemokrata Brigitte Traupe asszony kettős céllal jött Magyarországra:

– Szerettem volna megállapítani, mennyire őszinte Magyarország békeakarata, törekvése a leszerelésre. Gazdasági és társadalmi sikereik igen gyorsan meggyőztek arról, hogy itt a szavak és a tettek egybevágnak.

– A nők körülményeit tanulmányozván, először az lepett meg, hogy az országgyűlésben sokkal több képviselőjük ül, mint nálunk, Bonnban a parlamentben. Viszont: a legmagasabb végrehajtó hatalomban – akárcsak a szövetségi köztársaság kormányában – Budapesten is csupán egy asszony foglal helyet, és ez kevés!

– Csodálattal adózom a magyar állam valószínűleg egyedülálló intézkedésének, a három esztendőre szóló gyermekgondozási segélynek. Küzdeni fogok azért, hogy valami hasonlót Nyugat- Németországban is megvalósítsunk. Nálunk égető gond, miként lehetne javítani a nők szociális körülményein.

A szociáldemokrata párt másik törvényhozási tagja, Helmut Lenders a sajtókonferencián kifejtette:

– Magyar vendéglátóinkkal folytatott tárgyalásainkon minden alkalommal, ahányszor csak szóba került, egyetértéssel hangoztattuk: az enyhülési politikának nincs alternatívája. A világban föl-föllobbanó válsággócok nem befolyásolhatják és nem veszélyeztethetik a leszerelési törekvéseket.

Carstens professzor válaszolt arra a kérdésre, amely a közös piaci országok vezetőinek minap lezajlott brémai csúcstalálkozójával függött össze, nevezetesen: mikor kerülhet sor a KGST és az EGK szerződéses együttműködésére?

– Időpontot nem tudok mondani, remélem, hogy nem soká várat magára az esemény. A magam részéről az európai együttműködés részének tekinteném a két világ, a Nyugat és a Kelet nagy gazdasági közösségének ilyen jellegű közeledését, támogatom az EGK (Európai Gazdasági Közösség –  szerk. megj.) és a KGST kapcsolatainak élénkülését. Úgy vélem, hogy a két gazdasági szervezet tagországainak közvetlen kapcsolatai utat törnek a magasabb szintű együttműködés felé.

A sajtókonferencia végén Karl Carstens professzor bejelentette: a mostani magas szintű látogatás és megbeszélések folytatására Apró Antal vezetésével magyar országgyűlési küldöttséget hívtak meg a Német Szövetségi Köztársaságba.