Bejárta a sajtót a hír, hogy feltörték és megrongálták egy kerekesszékes autóversenyző gépkocsiját. A ma még ismeretlen elkövetők hatalmas pusztítást végeztek: miután feltörték az autót, eltörték a kormányt, telefújták purhabbal az utasteret, majd a motor következett: oda is benyomtak egy nagy adag purhabot. A megkeményedett anyagot gyakorlatilag lehetetlen eltávolítani.

Ha egészséges ember autójával csinálják ezt, az is bűncselekmény, elképesztő barbárság. Ezúttal azonban egy mozgássérült, kerekesszékes ember volt az áldozat. Nem véletlenül: az elkövetők, tudták, hogy ki az, akinek az autójával együtt az álmait is összetörték. Galgóczi Péter – róla van szó ugyanis – pénzt, időt, energiát nem kímélve, évtizedekig dolgozott azon, hogy a W124-es Mercedest versenyautóvá alakítsa. Sokan ismertük őt látásból, gyakori résztvevője volt az ellenzéki tüntetéseknek, s minden bizonnyal ez lett a veszte, ezért tették tönkre az autóját az aljas rohadékok. A rongáló(k) ugyanis üzent(ek) a tönkretett gépkocsi tulajdonosának: „Komunista (sic!) féreg nyomorék” pingálta (pingálták) az autóra. Így, egyetlen „m” betűvel, mert a magyar nyelv helyes használata ma még nem minden, magát hazafinak valló személy eszköztárában szerepel.

Eszünkbe sem jut azt gondolni, hogy a hatalomnak, netán a Fidesznek bármilyen köze volna a brutális barbársághoz. Azt azonban gondolhatjuk, hogy e minősíthetetlen cselekedet nem a semmiből jött, a gyűlölködésnek már jó ideje megágyaztak ebben az országban, s az elvetett mag most (ismét) szárba szökkent.

Orbán Viktor szeméyesen is sokat tett azért, hogy a különböző világnézetű, pártállású magyarok – finoman fogalmazva – ne szíveljék egymást. A miniszterelnök 2020 januárjában például a következőképpen kommentálta a Debreceni Ítélőtábla 2019. szeptemberi jogerős döntését. A bírósági végzés arról szólt, hogy a gyöngyöspatai általános iskolában a szegregált oktatás gyakorlata sértette a roma diákok jogait, akiknek ezért évenkénti és személyenkénti bontásban összesen mintegy százmillió forint kártérítést kell fizetni. „Én nem vagyok gyöngyöspatai, de hát azért, ha ott élnék, mégis megkérdezném, ez hogyan van, hogy egyébként valamilyen okból a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül. Miközben én meg itt keccsölök egész nap.”

Nem ez volt az első eset, amikor Orbán, ahelyett, hogy fékezte volna az indulatokat, olajat öntött a tűzre. 2017 szeptemberében, Őcsényben egy igen heves hangulatú falugyűlésen a helyi lakosság úgy döntött, hogy a menekültek közül még a gyerekeket sem kívánják a falujukban látni. Nem a levegőbe beszéltek, véleményüket azzal is nyomatékosították, hogy a fogadósnak, aki beengedte volna őket a vendégházába, kiszúrták az autója gumijait. Egy hét ott tartózkodásról lett volna szó, és ki tudja, mennyi szenvedésen keresztül ment olyan gyerekekről, akiket a magyar állam már igen szigorúan ellenőrzött, majd ezután oltalmazott státuszt adott nekik. Amikor az esetről kérdezték a miniszterelnököt, Orbán Viktor azt válaszolta, hogy ő egyetért azzal, ha a magyar emberek határozottan és egyértelműen kinyilvánítják a véleményüket.

2017-ben, húsvét vasárnapján a miniszterelnök a közrádióban úgy nyilatkozott a szerinte meg nem engedhető mondatokat skandáló tüntetőkről, hogy sok békés keresztény embernek viszket már a tenyere. Ha volna valaki, aki nem tudná: a magyar nyelvben arra mondják, hogy viszket a tenyere, aki ütni készül. Orbán tehát nem vitatkozni akart az ellene tüntetőkkel, nem érvekkel kívánta meggyőzni őket, hanem azzal fenyegetett, hogy ha a tiltakozók nagyon elszemtelenednek, és még jobban kihúzzák a gyufát, akkor a békés, keresztény emberek még arra is képesek lesznek, hogy ne békésen, és ne keresztény emberek módján viselkedjenek.

Csak zárójelben: azok, akik 1944-ben gyerekeket, időseket és középkorúakat, nőket és férfiakat lőttek Budapesten a Dunába, egytől egyig békés, keresztény emberek voltak. A legtöbben büntetlen előélettel, makulátlan, négy nagyszülőig igazolható felmenőkkel, és csupán az hozta ki őket a sodrukból, az tette őket elállatiasodott véglénnyé, hogy előzőleg évtizedeken át uszították őket, ébren tartották bennük a gyűlöletet. Addig uszultak, mígnem viszketni kezdett a tenyerük. Normális ember nem gondolja, hogy Orbán, vagy a hatalom bármelyik prominense bárkit is a Dunába lövetne. De szólnunk kell nekik, hogy vigyázzanak a szavakkal. Mert megtanultuk a történelemből, hogy a szavakból lesznek a tettek, a szóból fakad a gyűlölet.

Orbán, ha tud róla egyáltalán, bizonyára sajnálkozik amiatt, ami Galgóczi Péter gépkocsijával történt. Ám az sem jár messze az igazságtól, akinek most az jut az eszébe, hogy „te tetted ezt, király!”