Március végén váratlanul leállt a Paksi Atomerőmű 1-es blokkja. Mindez azért is volt figyelemre méltó, mert a berendezés előtte pár hónappal átesett egy nagyjavításon, a leállás tehát minimum magyarázatra szorult. (A nyitó kép forrása: Paks-Press.)
Mivel a meghibásodásról csupán egy semmitmondó közlemény jelent meg, Tóth Bertalan, az MSZP parlamenti frakcióvezetője az illetékes minisztert, Lantos Csabát kérdezte, aki helyett Koncz Zsófia államtitkár válaszolt. Sok mindent megtudhattunk a válaszból, egyedül azt nem, amire a kérdés vonatkozott: jelesül, hogy miért állt le a Paksi Atomerőmű 1-es blokkja?
„Mi okozta a Paksi Atomerőmű 1. blokkjának leállását?” Ez volt Tóth Bertalan kérdésének címe és lényege is egyben. A szöveg megértése első megközelítésben nem tűnik bonyolultnak, sőt, másodikra sem. A kérdés könnyen érthető és megfelelő hozzáállással meg is válaszolható. A leállásnak ugyanis bizonyára volt valamilyen oka, ami, mivel atomerőműről van szó, érdekelheti az embereket.
Lantos Csaba miniszter alsóbb szintre szignálta ki a válaszadás lehetőségét, ezért helyette Koncz Zsófia államtitkár válaszolt. Az ifjú politikus sajátos módon próbált megfelelni a feladatnak: nem a kérdésre adandó válasz szakmaiságára és színvonalára fókuszált, hanem arra, hogy kioktassa az őt kérdező képviselőt. „Ahogy a korábbi, ugyanebben a témában benyújtott kérdésére adott válaszomban is felhívtam rá a figyelmét, nem túl hiteles, amikor az MSZP és személy szerint Ön az ellátásbiztonságért aggódik.”
Ezzel a felütéssel kezdte Koncz Zsófia a válaszként előadott kioktatást, amiből a napnál is világosabban kiderült, hogy esze ágában sincs Tóth Bertalan – vagy az MSZP és feltehetően az ellenzék többi pártjának – kérdésére normálisan válaszolni. Vagyis, Tóth Bertalan és az MSZP nem kérdezheti meg az illetékes minisztériumtól, hogy miért állt le a Paksi Atomerőmű 1-es blokkja. A fideszes képviselőknek bizonyára válaszolna a tárgyban Koncz Zsófia, sőt, ebben az esetben talán még maga Lantos miniszter is venné a fáradságot és nem alsóbb szintre szignálná ki a feladatot. A fideszes képviselőktől azonban távol áll, hogy ilyen vagy hasonló kérdéseket tegyenek fel, talán, mert ők enélkül is tudják a választ. (Vagy nem tudják, de nem érdekli őket, megelégszenek azzal, ha a miniszter és helyettese ismeri a leállás okát.)
Igazságtalanok lennénk Koncz Zsófiával, ha nem említenénk meg, hogy az államtitkár nem érte be a szocialista képviselő és pártja ekézésével. Hogy neve is legyen a gyereknek, a fentiekhez még hozzátette, hogy „az Országos Atomenergia Hivatal folyamatosan felügyeli a blokkok állapotát, és a 100 MW-ot meghaladó teljesitményváltozásokról minden esetben tájékoztatást ad”. Ez egy nagyon tisztességes válasz lenne, ha a kérdés arra irányul, hogy felügyeli-e rendszeresen az Országos Atomenergia-hivatal és ad-e tájékoztatást a teljesítményváltozásokról. (Utóbbi alatt ezek szerint a leállást kell érteni – a szerk. megj.)
Válasza végén az államtitkár asszony arra kérte a képviselő urat és az MSZP frakcióját, hogy „a Paksi Atomerőmű működését és a nukleáris energia témáját még a választások közeledtével se akarják politikai hangulatkeltésre használni”.
Ez volt a részletes, minden fontos momentumra kiterjedő, szakmailag is megalapozott államtitkári válasz. Nem tisztünk a miniszteri, vagy éppen államtitkári válaszadásokat minősíteni, mégsem rejthetjük véka alá, hogy maradt némi hiányérzetünk. Koncz Zsófia, nyilván a pártjára jellemző szerénységből kifolyólag, válaszában nem említette meg, hogy az ellenzék belesodorná Magyarországot a háborúba, migránsokat telepítene a magyar emberek lakásába és az óvodákban a délutáni alvás helyett gender propagandát hallgatnának a gyerekek. Gyurcsány Ferenc, vagy éppen Soros György neve sem hangzott el, pedig az ilyen, a szocializmusban egykor vörös faroknak nevezett befejezésnek minden fideszes válaszban kötelezőnek kellene lenni.
Enélkül ugyanis az egész egy nagy nulla, és annyit sem ér, mint amit Koncz Zsófia Tóth Bertalannak válaszként elővezetett.