(Írta: Tamás Ervin/ujnepszabadsag.com) Orbán szerint „lépésről lépésre csúszunk bele a háborúba. „Még nem lőnek ránk”, de közel állunk ehhez. (Megjegyzés: félelemre van ok bőven, de ok nélkül fölspannolni arra jó, hogy a rettegő polgár bemeneküljön a kormány védőszárnya alá. Holott: egyáltalán nem állunk közel ahhoz, hogy lőjenek ránk.)
A szankciós politika egy lépés a háború felé – mondta Orbán. Josep Borrell szerinte azt mondta, nem lehet Oroszországot a szankciókkal a háború befejezésére kényszeríteni, korábban pedig mást emlegetnek. (Megjegyzés: sosem mondták, hogy a szankciók hozhatják el a háború végét. Szavazatunkkal pedig igenis támogattuk a legtöbb szankciót, Magyarország néhány kivételért sikeresen küzdött.)
Az infláció növekedését Orbán ismét az uniós szankciós politikának tulajdonította. (Megjegyzés: nem törődik a tételét cáfoló pénzromlási görbével, komoly szakértők álláspontjával – de még Surányi György becslésével sem, ami szerint az infláció mintegy feléért nem a háború, hanem a magyar gazdaságpolitika a felelős.)
A miniszterelnök szerint, amikor a kormány megalakult, még nem voltak szankciók, de most szerkezetet kellett váltani, most pár évig biztosan szükség lesz az önálló energetikai minisztériumra, az energiapolitika most kulcskérdés. (Megjegyzés: ha csak az elnevezés számít, akár igaza is lehet, különösen akkor, ha az eddig meglévő párhuzamosságok megszűnnek. Csakhogy közben kilométeres sorok állnak Budapest és a vidéki városok utcáin az oktatás állapota miatt – regnálásuk alatt az állandó átszervezések, központosítások, nagyratörő életpálya-modellek árnyékában ez maga a csőd.
Szóval kellene egy oktatási tárca, akárcsak egy egészségügyi, környezetvédelmi, de ezek sem annyira, mint a kormányfői hozzáállás megváltoztatása. A „nemszeretem” ügyeknek a belügyminiszterhez pakolása még akkor is vicc, ha Pintér úr szeret dolgozni, szavatartó ember és katonás rendet akar maga körül.)
