Az EurActiv interjút közöl Orbán Balázzsal, aki azt mondja, az EU vezetőinek – az Európai Bizottság közreműködése mellett – át kellene tekinteniük az Oroszország elleni szankciók hatását az egyes uniós tagországokra, főként az energiaválsággal összefüggésben.
„A szankcióknak akkor van értelmük, ha jobban fájnak Oroszországnak, mint Európának, de itt nincs helye automatizmusnak” – idézi a brüsszeli uniós hírportál a magyar miniszterelnök tanácsadóját. Orbán Balázs megerősítette, hogy januárban várhatók – az EurActiv által ellentmondásosnak minősített – annak a nemzeti konzultációnak az eredményei, amelyben a kormány megkérdezte a polgárokat, miként vélekednek a szankcióellenes politikájáról. „Mielőtt hozzájárulunk a 10. vagy 11. szankciós csomaghoz, le kell ülnünk, és komolyan meg kell vitatnunk a szankciók hatását” – fogalmazott a tanácsadó, és hozzátette: ennek a következő EU-csúcsig meg kell történnie. Az EurActiv szerint az uniós tagországok vezetői február elején terveznek újabb, rendkívüli találkozót Brüsszelben – igaz, akkor várhatóan a migrációs téma lesz napirenden.
A szankciós ügyeket illetően Orbán Balázs azt mondta, hogy az energiakérdés „tiltott zónának” számít magyar szempontból. Budapest derogációt fog kérni olyan esetekben, amikor a szankciók többet ártanának Európának, mint Oroszországnak. Az EurActiv emlékeztet arra, hogy Magyarország a múlt héten megakadályozta három orosz tisztségviselő felvételét az EU szankciós listájára. Köztük volt az orosz energiaügyi miniszter is. „Tárgyalásban vagyunk velük a magyar energiát illetően, így hát hogyan tehetnénk őket szankciós listára?” – fogalmazott Orbán Balázs.
Orbán megbüntetése fontosabb, mint a Katargate – szögezi le a Der Spiegel, utalva az Európai Parlament egyik eddigi, szocialista pártállású görög alelnöknőjének a katari vesztegetési ügyére. A német magazin elégedetten nyugtázza, hogy az EU – mint a cikkben írják, végre – befagyasztott Magyarországnak szánt támogatási pénzeket. Ez a megkésett elhatározás azt mutatja, hogy az autoriter tendenciákkal szemben csak a kemény reagálás lehet hatásos – fogalmaz elemzésében Markus Becker brüsszeli tudósító.
A szerző hangsúlyozza, hogy Brüsszel immár nem elégszik meg ígéretekkel, Orbánnak teljesítenie kell, pénz csak akkor érkezik majd, ha egy sor feltétel megvalósul. Becker megállapítja: nem igazolódtak azok a félelmek, hogy Magyarország bosszúból vétóival megbénítja az EU politikájának terjedelmes részét. Az EU-nak már évekkel ezelőtt határozottan fel kellett volna lépnie Orbán Viktor ellen, nem hagyni, hogy a magyar vezető zsarolja, és megtagadni a rendszer finanszírozásához való hozzájárulást – véli Markus Becker.
A Der Spiegel tudósítója szerint a károkat nehéz lesz felszámolni, ha sikerül egyáltalán – a választások ugyanis talán még szabadok, de már nem tisztességesek Magyarországon. Orbántól aligha lehet várni, hogy „lefújja az illiberális demokráciát”, mert ezzel úgymond önmagát számolná fel. És továbbra is jönnek azért brüsszeli pénzek: a most befagyasztott 6300 milli euró az egyötöde sincs annak a 34 000 milliónak, ami a mostani hétéves költségvetési ciklusban Magyarország rendelkezésére áll.
Lengyelország nehéz helyzetéről közöl kommentárt a bécsi Der Standard Lendvai Pál tollából. Emlékeztet arra, hogy Varsó annak idején szovjet nyomásra mondott le Németországgal szemben támasztott jóvátételi követeléséről. Nemzetközi jogi szempontból ez a lemondás érvényes, ám ennek ellenére beárnyékolja a német szomszéddal való viszonyt – olvasható a cikkben.
Lendvai mértéktelennek minősíti az 1,3 billió (ezermilliárd!) eurós jóvátételi követelést, ami akkor fogalmazódott meg, amikor a kormányon levő lengyel nemzeti konzervatív párt belpolitikai nehézségekkel néz szembe. A Németországról alkotott ellenségkép azonban gyengül a lengyel közvéleményben: Lendvai utal a Rzeczpospolita című napilap december elején végzett felmérésére, amiből az derül ki, hogy a megkérdezetteknek csupán 19 százaléka értékeli kedvezően a Berlinnel szembeni agresszív irányvonalat, és 50 százalék kifejezetten ellenzi.
A kormányzat németellenes gyűlöletkampánya részben azzal a csalódással függ össze, hogy az EU továbbra is visszatart Lengyelországnak szánt, járvány utáni helyreállítási pénzeket, annak ellenére, hogy Varsó kulcsszerepet játszik Ukrajna megsegítésében – emeli ki a kommentátor.
A nemzetközi sajtószemle következő részének forrása: www.muosz.hu
Die Presse Bevált a jogállami mechanizmus, amit első ízben Magyarország ellen vetettek be. Ezt mondta az osztrák Európa-ügyi miniszter asszony arról, hogy az EU 6300 millió eurót visszatart az Orbán-kabinettől a jogállami aggályok miatt. Karoline Edtstadler kijelentette, hogy jogosak voltak a jogállami félelmek. Az ellenintézkedés ugyanakkor szerinte elvezet oda, hogy végrehajtsák a reformokat. Kifejtette viszont: Orbánnak kell megválaszolnia, vajon elszámította-e magát, amikor fontos uniós döntéseket próbált megtorpedózni.
Az osztrák politikus abból indul ki, hogy a magyar fél eleget tesz a megkövetelt változtatásoknak, a Bizottság felügyelete mellett. Ő maga bízik Brüsszelben, ami további pénzek befagyasztását kezdeményezte, és azt a 26-ok meg is szavazták. Viszont addig nem lehet szó az alapok megnyitásáról, amíg nem bizonyosodik be, hogy a magyar vezetés maradéktalanul eleget tett a követelményeknek.
Szólt arról is, hogy Magyarországon mindenképpen jegyzékbe kell venni a migránsokat. Mert az nem járja, hogy ezek az emberek csak úgy átsétáljanak magyar földön, és hivatalos regisztráció nélkül lépjenek be Ausztriába. Be kell tartani ez ügyben az EU szabályait, még a magyar kormánynak is – hangsúlyozta.
Hozzátette, hogy a migráció ügyében a menekültpolitikának a szolidaritásra kell épülnie. Azaz senki sem vonhatja ki magát a közös normák hatálya alól. És hogy ne legyen kétség afelől, kihez intézi a szavait, megjegyezte, hogy ugyanakkor vannak közös kezdeményezések a magyar féllel, például az, hogy közös járőrök működnek a szerb határ mentén.
Euractiv Orbán Balázs felvetette, hogy az Európai Unió vezetőinek és Bizottságnak meg kell vitatniuk a szankciók hatásait, mármint azok milyen következményekkel járnak a tagállamokra, különösen az energiaválság miatt. A miniszterelnökség politikai igazgatója, Orbán Viktor fő tanácsadója megismételte, hogy a megtorló intézkedéseknek akkor van értelmük, ha jobban sújtják Oroszországot, mint a földrészt.
Így fogalmazott: komolyan fel kell mérni a helyzetet, mielőtt a tagok belevágnak a 10. vagy 11. csomagba. A legközelebbi csúcstalálkozó előreláthatólag február elején lesz, a téma a migráció, miután megint megélénkült a hullám és egyre nagyobb az igény a közös megoldásra.
Orbán Balázs ugyanakkor közölte: energiaügyben a magyar fél további területeken kér különleges elbánást – olyan esetekben, amikben a retorzió miatt a kontinenst nagyobb károk érik, mint Moszkvát. Hogy a magyar fél miért vettette le legutóbb két másik hivatalosság mellett az utazási tilalom alá helyezett személyek listájáról az orosz energiaminisztert, azt válaszolta, hogy itt a magyar energiabiztonságról van szó. Hiszen sűrűn kell tárgyalni a politikussal.
A Reuters kommentárírója úgy látja, hogy a gazdasági zűrzavar meg fogja törni Orbán erősember-mentalitását. A kormányfő a súlyos gazdasági válság, a lázongó lakosság és a külföldi tőkeigény szorításában azzal tölti majd a következő évet, hogy baráti viszonyt alakítson ki az uniós partnerekkel, miután éveken át gúnyolta őket.
A Canossa-járás triviálisnak látszik a járvány és a háború után, mivel mindkettő jobban megviselte a magyar gazdaságot, mint a szomszédokat. Az államadósság a GDP 75%-ánál jár és a külföldi befektetők nem tolonganak a magyar papírokért, ezért az erős ember nem boldogul az EU befagyasztott 13 milliárdja nélkül. Csak 5600 millió felhasználásra kapott elvi engedélyt, miután két kérdésben is engedett. A többi azonban egyelőre lóg a levegőben, megtorlásként, amiért a magyar fél nem hajlandó visszacsinálni az emberi jogokat és a bírák függetlenségét korlátozó jogszabályokat.
A brüsszeli alapok nélkül Orbán kénytelen lesz visszakozni a legtöbb populista gazdasági intézkedés ügyében. Az üzemanyagokra elrendelt ársapka megdobta a keresletet, ugyanakkor piaci torzulásokhoz vezetett. Hogy hozzájusson a pénzhez, elég komoly reformokra kényszerül, különben nem tudja meggyőzni a Bizottságot, hogy a támogatások ezúttal nem barátok és üzletfelek zsebében kötnek ki.
Eddig bőven kihasználta a lehetőséget: a Transparency International korrupciós listáján Magyarország 10 év alatt az 54.-ről a 73. helyre esett vissza. Hazai népszerűsége viszont töretlennek tűnik. A gazdasági káosz esélye azonban erősen a felé tereli majd, hogy visszalépjen olyan ügyekben, amelyekben a legkihívóbb illiberális álláspontot foglalta el.
A Financial Times gazdasági főelemzője szörnyűnek tartja az idei évet, ám úgy látja, akadt azért egy-két reménysugár is. Nyugaton ismét sikeresnek bizonyult a demokrácia, így nem minden volt eleve rossz. Martin Wolf szerint azonban kevesen fognak bánkódni a búcsúzó esztendő miatt, hiszen az események közé beletartozott, hogy egy alávaló önkényúr brutálisan rátámadt a szomszédjára. Száguld az infláció, megélhetési válság tört ki.
Esnek az értékpapírok árai, hatalmasak a piaci mozgások. Nagy lépések történtek a kínai és az amerikai gazdaság szétválására, két versengő tömb van kialakulóban, az oroszok Peking oldalán állnak. Miközben a világ még nem teljesen tért magához a járvány után.
De lehet, hogy még ennél is rosszabb jön. Putyin kiismerhetetlen, de Hszi is, amint azt a kínai Covid-politika mutatta. Nem tudható továbbá, az EU kitart-e Ukrajna mellett, amikor romlik a gazdasági helyzet. Ezzel együtt azért nem kell kétségbe esni 2022 miatt.
A háború összehozta mindazokat, akik osztják a demokratikus értékeket. A NATO újjászületett. Németország fordulatot hajtott végre, a svédek és a finnek feladták a semlegességet. Zelenszkij megnyerte a propagandaháborút.
De nem csak Putyin az az erős ember, aki gyengébbnek látszik, mint egy éve. Idetartozik Hszi és Trump is. A globalizáció nem szenderült jobb létre, a legtöbb ország megértette, hogy boldogulásához szükség van virágzó nemzetközi kereskedelemre.
Az embert könnyen letaglózzák a veszélyek, igazságtalanságok, a viszályok és kudarcok a világban. De nem mindegyik jelentett katasztrófát az idén. Akik hisznek a demokráciában, a jogállamban, a gazdasági fejlődésben, a globális integrációban, a szilárd pénzpiacokban és a monetáris stabilitásban, azok számára nem is volt olyan rossz év az idei. De reméljük, hogy 2023 még jobb lesz. Mert annak kell lennie.
A The Guardian vezércikkírója úgy ítéli meg, hogy Trump számára rettenetes év az idei, mivel a törvényhozás tavaly január 6-i ostromát vizsgáló bizottság példátlan módon vádemelést javasol a volt elnök ellen. A testület ajánlása értelmében az igazságügyi tárcának, ahová az ügyészség is tartozik, perbe kell fognia a politikust, mert az megpróbálta megváltoztatni a választási eredményt, majd amikor kiderült, hogy az nem megy, akkor a Capitolum megrohamozásra buzdított – ennek azután több halottja lett.
Az állásfoglalás persze javarészt jelképes, mégis határkő. És csak tetézi Trump sorozatos kudarcait. Ahogy bejelentkezett 2024-re, az vérszegény volt és lapos. Egy New York-i esküdtszék adócsalásban találta bűnösnek az egyik vállalkozását. Hamarosan eldől, hogy nyilvánosságra hozzák-e adóbevallásait az utóbbi hat évről. És akkor még ott van a rengeteg civil per, illetve bűnügyi eljárás ellene.
Amit a vizsgálóbizottság bizonyítékként felsorakoztatott, az lenyűgöző. Egyértelműen tanúsítja azoknak a napoknak a brutalitását és Trump bűnösségét. Saját munkatársai vallották, hogy megmondták neki: vesztett, és hogy intse nyugalomra a tömegeket. Ám nem hallgatott rájuk.
Viszont ily módon fokozottan veti be magát az elnökjelöltségért megvívandó harcba, mert úgy gondolja, hogy a hatalom jelenti a legjobb védelmet számára. És várhatóan még inkább kiállnak mellette makacs támogatói. A republikánus szavazók kétharmada továbbra is biztos abban, hogy Biden törvénytelenül nyert.
Ám a közvélemény-kutatásokban elfordulnak Trumptól, de nagy butaság volna leírni. Annyi mindent túlélt már, amibe bárki más belebukott volna. Viszont: ha nem tud lábra állni, lesznek, akik átveszik a forgatókönyvét. Ám pont ezért kell pontosan feltárni azt, hogy mit művelt, akár elmarasztalják a végén, akár nem.
Financial Times Constanze Stelzenmüller, az amerikai Brookings Intézet Amerikával és Európával foglalkozó részlegének vezetője arra figyelmeztet, hogy a nyugati szövetség akaratlanul elősegítheti Putyin győzelmét Ukrajnában. Az elnök nem tett ugyan semmi olyat, ami az atomfegyver bevetésére utalna – Washington és Peking nem hagyott kétséget afelől, hogy ha mégis ilyesmire vetemednék, az kemény következményekkel jár, ám téves lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy működik a feltartóztatás.
Az orosz rakéták és drónok egymás után csapódnak célba, ennyire súlyos még nem volt a helyzet a háború kezdete óta. Mi ez, ha nem eszkaláció? Ha Kijev nem kapja meg a megfelelő védelmi fegyvereket, akkor a szövetségesek Ukrajna vereségét kockáztatják, tévedésük folytán Moszkva felülkerekedhet. A hasznot pedig Kína zsebelné be.
Továbbá a feltartóztatás elmélete feltételez egy bizonyos szintű észszerűséget. Ám amikor a Kreml ura kirohan az ukrán nácik és a nyugati sátánizmus ellen, akkor ez nem annak a paranoid kivetülése, hogy fél saját rendszerének menthetetlen rothadásától?
Valójában az ukránok nyugati partnerei két dolog közül választhatnak: egy vagy két bedőlt hatalmi rezsim legyen-e Európa keleti felében. Viszont: ha Ukrajna megkapja az esélyt a győzelemre és át tud alakulni jól védett, stabil demokráciává, az nagy biztonsági nyereség lenne a földrész számára. Egyben pedig modell az oroszoknak. Természetesen, Putyin ez utóbbitól tart a leginkább.
