Orbán Viktor szerint a szélsőjobb madridi tanácskozásán ő és lengyel kollégája megpróbálta elmagyarázni a többieknek, hogy a spanyol fővárosból nézve nagyon is messze van az orosz–ukrán határ, ezért nemigen tűnik fontosnak, ami ott zajlik, ám Közép-Európa számára annál húsbavágóbb – írja a Le Monde.
A lap szerint azonban az egész összejövetel csakis ezeknek az erőknek a megosztottságát bizonyította. Olyannyira, hogy a 11-ből csupán 9 párt írta alá a zárónyilatkozatot. Ezen belül Le Pen nem támogatta azt a részt, amely elmarasztalta Oroszországot a katonai manőverek miatt.
A „Megvédeni Európát” elnevezésű csúcstalálkozón ott voltak az Olaszország Fivérei, illetve a Liga EP-képviselői is, továbbá az osztrák FPÖ és a belga Vlaams Beland elnöke is. A központi témát Magyarország és Lengyelország jelentette, mert a két kormányt uniós szankció fenyegeti.
A záróközlemény ennek megfelelően elítéli, hogy Brüsszel politikai támadást intéz Budapest, illetve Varsó ellen, és ily módon semmibe veszi az alapelveket, illetve megszegi az uniós szerződések szellemét. A részvevők kiemelik, hogy együtt kell működniük, mert meg kell óvni a földrészt a rákényszerített ideológiától, valamint az antidemokratikus sodródástól, mivel az EU vesztét okozza. Le Pen szerint már eddig is olyan döntések születtek a két ország ellen, hogy annak mozgósítania kell a csatlakozó pártokat, miután ők is könnyen sorra kerülhetnek.
Hogy miért nem írta alá az orosz-ukrán viszályra vonatkozó passzust, a francia politikus azt azzal magyarázta, hogy nem szeretne ártani Macron és Putyin tárgyalásának, mert a cél a helyzet enyhítése. Viszont a holland JA21 és az olaszok egyáltalán nem adták nevüket a közös dokumentumhoz. Azaz továbbra is igen távolinak tűnik, hogy ezek az erők közös frakciót tudjanak létesíteni Strabourgban. Annyit értek el most, hogy közös irodát állítanak fel az EP-ben politikájuk összehangolására.
Vox Oda kell figyelni, hogy mit mond Tucker Carlson Magyarországról és Sorosról, mert legújabb filmje megint csak azt tanúsítja, hogy a jobboldal fő politikai áramlata milyen visszataszító módon emeli be a szélsőséges nézeteket. A Fox Newson bemutatott alkotást úgy harangozták be, hogy az majd megvilágítja, miként teremtette meg a maga, konzervatív modelljét egy kicsiny, bátor nép, miközben folyamatosan k ivan téve a Soros által megtestesített globális liberalizmus támadásainak.
Az egész történet úgy hazugság persze, ahogy van, hiszen Magyarország ránézésre ugyan demokrácia, de már egy évtizede a tekintélyelvűség felé fordult. Orbán bűnbaknak állította be Sorost, az ő állítólagos alantas befolyása igazolja a kormányfő demokrácia-ellenes húzásait. Carlson dokumentumanyaga csak ráerősít erre a propagandára, úgy ábrázolja be a zsidó emberbarátot, mint aki pókként szövi a hálót.
A jogvédő Rágalmazás Elleni Liga (ADL) elnöke gusztustalannak nevezi, hogy a tévé előszedi a fehér faj felsőbbrendűségét hirdető sajtó antiszemita közhelyeit, félelmet kelt. A műsorvezető számára természetesen semmi új sincs a migránsellenes magyar demagógiában és nem először igyekszik tisztára mosni az Orbán-kabinetet sem. Viszont jól látszik, miként veszi át a szélsőségtől az összeesküvés elméletre építő, vakbuzgó elméleteket, hogy ily módon támassza alá érvét, mármint hogy Amerikának utánoznia kell egy autoriter rezsimet. És a Soros elleni támadás azt támasztja alá, hogy a tengerentúli jobboldal felhasznál olyasmit, ami korábban elfogadhatatlanul radikálisnak minősült.
Carlson azt hirdeti, hogy migránsok – Soros segédletével – gyakorlatilag gyarmatosítani igyekeznek Magyarországot, csak éppen nehéz rajtakapni a főkolompost. De ezt a magyar vezetés adta a szájába. Hiszen valójában igen kevés külföldi él magyar földön. A szélsőjobbnak egyébként régi vesszőparipája a nép demográfiai helyzete. A film csupán ráerősít erre a narratívára.
Cas Mudde, a Georgia-i Egyetem szélsőség kutatója szerint a klasszikus antiszemita nézeteket tükrözi a kijelentés, hogy Soros saját bábjait segíti hatalomra, olyannyira, hogy hasonló gondolat már a múlt századi orosz hamisítványban, a Cion bölcseiben is felmerült, de a tények folyamatosan ellentmondanak neki.
Az amerikai influenszer persze tudja, hogy a tűzzel játszik, amikor burkoltan a kisebbségek, illetve a zsidók ellen uszít. Ugyanezt csinálja viszont, amikor a magyar népességfogyás kerül szóba nála. Megfeledkezik arról, hogy a Fidesz korrupt és engedelmes elitet alakított ki, átvette a sajtó túlnyomó részének irányítását, a film mégis azt sugallja, hogy az irigység vezérli a baloldalt a magyar vezetés ellen.
Mudde szerint ez csupán a jól bevált nemzeti konzervatív propaganda. E körök szemében Orbán migránsellenessége, illetve családbarát politikája modell az USA részére. Nem érdekli őket, hogy a rendszer tekintélyelvű.
The New York Times Lengyelországban grasszál a történelmi revizionizmus, mert a hatalom ártatlannak akarja feltüntetni a lakosságot a holokauszt idején elkövetett bűnök ügyében. Erre figyelmeztet Jan Grabowski, az Ottawai Egyetem professzora, a Shoa egyik legkitűnőbb lengyel kutatója, aki vörös posztónak számít a mai Varsó szemében, mert kutatásai élesen cáfolják a hivatalos véleményt.
Vendégkommentárjában emlékeztet arra, hogy a lengyeleknél egyik emlékművet emelik a másik után olyanok tiszteletére, akik a háború idején zsidókat mentettek, nem egy esetben az életüket áldozva értük. Csakhogy emögött az rejlik, hogy Kelet-Európa több részén is elferdítik a történelmi tényeket és az adott országot áldozatként állítják be. A lengyeleknél különösen erősen jelentkezik, hogy igyekeznek bagatellizálni a saját bűnrészességüket, minden bizonyíték ellenére is. Egyben próbálják háttérbe szorítani a sok százezer névtelen zsidó áldozatot.
Márpedig nem fér kétség hozzá, hogy annak idején rengeteg bujkáló zsidót árultak el, illetve adtak fel a Gestaponak. Ezzel szemben a nacionalista kormány a hősiességet és a bátorságot hangoztatja, e célnak külön intézetet szentelt. Utóbbi Treblinka közelében nemrégiben 10 szobrot is emelt olyan lengyeleknek, akik egykor életüket adták a zsidókért. A képhez hozzátartozik, hogy a Pilecki Intézet előző igazgatója lemondott, mert nem kívánta nevét adni ehhez a politikai programhoz.
A lengyel modell másutt is terjed, hogy elfedjék a holokauszt történetét. Magyarországon és Horvátországban a kollaboráció jelentőségét lekicsinylik, a felelősséget teljes egészében a német megszállókra hárítják. A lengyel esetet azonban különösen kirívóvá teszi, hogy az állam ekkora részt vállal benne. Függetlenül attól, hogy a bűnrészesség, a közöny és az antiszemitizmus milyen mértékben járult hozzá a holokauszt gépezetének működtetéséhez.
A Jeruzsálemi Jad Vashem Intézet 7 ezer igazat tart nyilván Lengyelországból, és a lakosság valóban igen sokat szenvedett a náciktól. A nem zsidó áldozatok száma csaknem eléri a 2 milliót. Meg kell adni nekik a tiszteletet, ám ez nem feledtetheti, hogy a háború előtt 3 millió zsidó élt az országban, de belőlük csak 380 ezer maradt. Majd 1950-re az a szám is lecsökkent 45 ezerre.
The Eonomist Amikor bírálat éri az EU belső bajait, a kifogásokat a legtöbbször azzal ütik el, hogy hála a szervezetnek, Európában béke van. Ez vonatkozik arra is, amikor felvetődik, hogy a lengyel populisták semmibe veszik a közös szabályokat. Viszont igen nagy feszültségek mutatkoznak a klub külső határain, Ukrajnában, Belaruszban, Irakban, Törökországban, a Nyugat-Balkánon, Észak-Afrikában és a klub nemigen tud mit tenni a helyzet enyhítésére.
Az igaz, hogy a gondok nagy részét Oroszország gerjeszti, a viszály magvait hinti az egész régióban. Európának egykor volt stratégiája, hogy ellensúlyozza Moszkva beavatkozását: örömmel fogadta azokat az államokat, amelyek nem kértek a Kreml erőszakos „befolyási övezetéből”. Csak éppen a további bővítés esélyei napjainkban a nulla felé tendálnak. A tagok nem azzal foglalkoznak, hogy bekerüljön, mondjuk, Albánia, hanem inkább a fejüket fogják, amiért beengedték Magyarországot. Viszont ily módon tér nyílik a környező régióban az oroszok és a kínaiak számára.
Brüsszel kedvezményeket tud felajánlani, de a bővítési biztos magyar, márpedig az Orbán-kormány hírhedten korrupt, továbbá ellenséges az idegenekkel szemben. A belső megosztottság ugyanakkor látszik a háború és béke kapcsán is. Kelet-Európa úgy tekint a NATO-ra, és főként Amerikára, mint biztonságának garanciájára. Marcon az EU védelmi képességének növelése mellett kardoskodik. Moszkva ugyanakkor jó ideje rá van utalva arra, hogy uniós barátai elsikálják viselt dolgait, lásd a magyar és a görög kormány több kiállását, de lépett ilyen ügyekben már Németország és Olaszország is. Közben a földrész nagyban függ az orosz gázszállításoktól.
Nagyon úgy néz ki, hogy már minden olyan ország bekerült, amely legalább valamelyest működőképes volt. Viszont a külső határokon uralkodó instabilitás már az egész európai terv alapjául szolgáló békét fenyegeti.
Time Boris Johnson minden további nélkül belebukhat a saját születésnapi bulijába, amelyet a munkatársai a Downing Street 10 kertében rendeztek a tiszteletére – írja az amerikai Eurázsia Csoport kockázat elemző cég vezetője. Ian Bremmer szerint az óriási érdeklődés roppant kínos a kormány számára, ráadásul a politikai vizsgálat mellett most már a rendőrség is nyomoz, sőt nagyon úgy néz ki, hogy az utóbbi eredménye lesz a döntő a tory miniszterelnök további sorsát illetően.
A piknik mulatság, több mint 100 fő jelenlétével pont akkor zajlott, amikor a hatalom a legszigorúbb korlátozásokat rendelte el a járvány miatt. Sőt, úgy tudni, hogy nem sokkal később követte két másik parti is. Johnsont igen rosszul érintik a leleplezések, mert amúgy is hihetetlenül népszerűtlen, még saját párthívei körében is. És már a toryk körében sem sokan vannak, akik meg akarnák védeni, a cápák pedig egyre köröznek.
De hát nagy úgy látszik, hogy a konzervatívok hoztak törvényeket a nemzet számára, illetve külön saját maguknak is. Egy olyan elit képe bontakozik ki, amely szórakozott, miközben emberek tömegei küszködtek a betegséggel, a gazdasági gondokkal és a félelmekkel. A politikus előbb tagadott, majd beismerte a vétkét, így fény derült arra, hogy időnként simán hazudik.
De még nagyobb gondot jelent számára, ahogyan kezelte a Covidot, illetve amilyen állapotban van a gazdaság. Bizonyos termékekből hiány lépett fel, az infláció 3 évtizede nem volt ilyen magas. Johnsonnak még meg kell győznie a közvéleményt, hogy képes kivezetni a bajból az országot. Az igazság pillanata akkor jön el számára, ha és amikor 54 jobboldali parlamenti képviselő elküldi levelét, mármint hogy szükségesnek tartja a bizalmi szavazást. A miniszterelnök ez esetben választhat, hogy agy megvívja élete harcát, vagy inkább lemond, mert tudja, hogy képtelen nyerni. Addig persze még hónapok telhetnek el, és sorsát megmentheti, ha pártja jól szerepel a májusi helyi választásokon. De a jelek nem abba az irányba mutatnak.
Financial Times A vezércikk szerint a pénteken nyíló téli olimpia nagyon más lesz, mint a l4 évvel ezelőtti nyári játékok, amelyeknek szintén Peking adott otthon, mert időközben Kína alaposan megváltozott. Az a buborék, amelyben most a versenyzőket, és az összesen 11 ezer nézőt tartják, jól jellemzi az egész helyzetet. 2008-ban a kínai vezetés meg akarta mutatni gazdasági és geopolitikai erejét, a Nyugat pedig abban bízott, hogy eljön a nyitás pillanata.
Ám az már önmagában szürreális, hogy a sportolók akkor gyűlnek össze, amikor arat az omikron. És egy olyan helyszínen, ahol jóformán csakis műhó van. A lakosságot ugyanakkor teljesen elszigetelik. Az intézkedések egyben jelképezik, hogy Kínának esze ágában sincs beilleszkedni a nyugat vezette nemzetközi rendbe. Az ország eltolódott a tekintélyuralom felé, külföldön pedig igen harcias.
Hszi már 10 éve titkos pártdokumentumban rohant ki az alkotmányos demokrácia, a civil társadalom és az egyetemes értékek ellen. Az ő vezérletével csaptak le az ujgurokra, illetve a hongkongi ellenzékre, korlátozták a magángazdaságot. Ugyanakkor Peking jogokat támaszt a Dél-Kínai-tengeren. Mindennek az eredménye lett az olimpia diplomáciai bojkottja. De lehet, hogy a torna így is állomás lesz az úton, amely a Kína által óhajtott nemzetközi rend felé vezet. A Nyugat pedig, nem először, bánhatja, hogy az ázsiai nagyhatalom ennyire félrecsúszott.
The Times A vezércikk azt hangsúlyozza a fejetlen kivonulás után Afganisztán példátlan katasztrófa felé robog és ez a Nyugat bűne, ezért sürgősen hatékony segítséget kell nyújtani az ottani népnek. A világ persze arra figyel, mi lesz Ukrajnában, emögött elhalványul, hogy tömeges éhínség fenyeget 2 ezer kilométerrel odébb, délkeletre. A nyomor már akkora, hogy a lakosság több mint fele az éhhalál veszélyével néz szembe, ez 23 millió embert jelent. Ezen belül egymillió gyerek vesztheti életét a nélkülözés folytán. A családoknak már annyira nincs mit enniük, hogy helyszíni jelentések szerint a saját gyerekeiket adják el, vagy éppen a felnőttek az egyik veséjüket. Az ENSZ-főtitkár szerint hajszálon múlik egy egész nemzet sorsa.
De hát a nyugati hatalmak a bevonulás után a hadurakat karolták fel a tálibok ellen. Öntötték a zsebükbe a pénzt, ezért azután az utca embere sokszor megvetette ezeket a törzsfőnököket. A tálibok pedig egyfajta Robin Hoodi figurává nőttek a szemükben. A kétévtizedes vállalkozás több mint egy milliárd dollárt emésztett fel, ennek 29 %-a az amerikai Kongresszus vizsgálata szerint elszállt, csalás, pazarlás, sikkasztás következtében.
Az ország az augusztusi események óta riasztó sebességgel omlik össze. A gazdaság leállt, mert nem jön a külföldi támogatás. Szárazság és élelemhiány súlyosbítja a helyzetet. A Nyugat adna pénzt, csak azt szeretné, ha az nem tűnne el kézen-közön, a közvetítők kezén, még mielőtt eljutna a rászorultakhoz. Az ENSZ úgy becsüli, hogy a legsürgősebbekre 9 milliárd dollár kell, de a teljes összeg alighanem több tízmilliárd, már ha a világ nem akarja, hogy káoszba süppedjen az ország.
Ehhez be kell fogni az orrot és tárgyalni kell a tálibokkal. Meg kell tenni az afgán nép, a Nyugat erkölcsi tekintélye érdekében és végső soron ezt diktálja a geopolitikai szükségszerűség is.