Égy híján harminc évvel ezelőtt írtam az akkor még létezett és kitűnően szerkesztett, válogatott szerzőket foglalkoztató Képes Európában Németország, a szász tartomány legfeketébb rendőréről.

Nem sokkal előtte egész Szászország büszkén tekintett színes bőrű fiára, a mintarendőrre, akiből – meggyőződésem – az elkeseredettség csinált bűnözőt, és aki mára éppen olyan tisztességes német polgár, mint egykoron volt… Olvassuk csak! A lelőhely: Képes Európa, 1995. április 12. (15. szám)   

Szászország évekig olyan büszke volt rá, mint a vele majdnem egykorú másik nagy szülöttjére, a jég koronázatlan királynőjére, a chemnitzi Katarina Wittre. Vagy a vadregényes indiántörténetek írójára, a hohenstein-ernstthali születésű Karl Mayra, akit nálunk May Károlyként ismernek olvasói, rajongói. Bár annak neve, kiről most írandók vagyunk korántsem hangzik németesen, szászosan, Sam Njankono Meffire – önmagát ízig-vérig szásznak vallja, miként ezt maguk a szászok is elismerik.

Két-három évvel ezelőtt óriási plakátok ezreiről nézett szúrós-rokonszenves tekintettel a járókelőre. Portéja fölött csupán két szó: Ein Sachse.

Egy szász, akinek apja 1962-ben érkezett a nyugat-afrikai Kamerunból a lipcsei egyetemre, és német lányt vett feleségül. Az apa és férj fiatalon elhunyt, az anya a félárva fiúval 1976-ban Drezdába költözött. Kisgyerekként mindenki megcsodálta a fess szőke német fiatalasszony csokibarna fiacskáját. Egy volt az NDK-ban élő sok ezer színesbőrűből. Iskola- és munkatársaik, szomszédaik a lehető legtermészetesebben kezelték, fogadták őket, akik otthonra, második hazára leltek keletnémet földön. És akiknek egy időre nagyon megkeseredett az élete a németországi rendszerváltás és egyesülés után. Emlékezzünk csak, éppen Szászországban, Drezdában hajították ki újfasiszta bőrfejűek a mozambiki Jorge Joâo Gomondait a robogó villamosból. Akkor kelt a szászok józan többsége a kisebbség védelmére, és akkor határozta el a huszonéves, mindaddig kőművesként dolgozó Sam barátunk is, hogy a rend szolgálatába szegődik.

Mert neki is meggyűlt a baja a randalírozó szkínhedekkel, egykori pajtásaival, barátaival. Világító lövedékkel rálőttek, életveszélyesen megfenyegették: „Menj vissza Afrikába, mert kinyírunk!” Úgy tettek, mintha nem tudták volna: Sam Njankono Meffire sohasem járt Afrikában, és éppen olyan német állampolgár, mint ők.

Sam-et fölvették a drezdai rendőriskolába, közben szolgálatba is beosztották, a „német toleranciának, a másság tiszteletének” a jelképe lett. Jellegzetes, tar koponyás képe Heinz Eggert, Szász Szabad Állam (ma is hivatalban lévő) belügyminisztere szobáját ékesítette. Eggert egy alkalommal farmerbe bújt rendőre tiszteletére, és elment vele sörözni a sarki kocsmába. Ott vallotta meg neki a keménykötésű legény, hogy valójában a félelem hajtotta a rendőrség szolgálatába. Eggertet is kemény fából faragták, az ő következetességének köszönhető, hogy meghunyászkodtak az idegengyűlölő, randalírozó bőrfejűek és újnácik Szászországban. Sam hálából szeretett volna a miniszter személyi testőre lenni. Ha akkor, sörözés közben, határozott ígéretet kap a politikustól, talán egészen másként alakul a fiatalember pályája.

Kelet-Németország első, színes bőrű rendőre, akivel sebesen száguldott a politikai propaganda hajója, egy darabig sütkérezett is a dédelgető dicsőségben. Fényes karrier előtt állt: a tartományi bűnügyi rendőrség Rex kommandójába osztották be, ez az akciócsoport vette föl a harcot a jobboldali szélsőségesekkel és az idegengyűlöletet szítókkal. Meffire maga is kezdeményezőnek bizonyult, előbb „Arbeitsgruppe Straße” néven az autótolvaj-bandák elleni akciócsoport megszervezésére tett javaslatot, majd szerette volna, ha minden rendőr közelharc-továbbképzésben részesül. – Javaslatai elvesztek a rendőri bürokráciában. Tavaly (1994 – a szerk.) októberben gondolt egy nagyot s merészet, önállósította magát. Kilépett a rendőrség kötelékéből, leszerelt rendőröket és ejtőernyősöket gyűjtött maga köré, saját őrző-védő vállalkozást alapított, a tartozások behajtására szakosodott.

Most éppen letartóztatási paranccsal körözik. Azzal gyanúsítják a 24 éves Herr Meffiret, hogy nem éppen úriemberként viselkedett Drezda előkelő szexklubjában, a Kolibriban. Megbízója számára ott találta meg ugyanis azt a személyt, akitől 80 ezer márkát kellett volna behajtania. Föllépése közben lövöldözés támadt, Sam is megsebesült, de elmenekült. A bűnügyi rendőrség azonnal keresni kezdte az Elba menti nagyváros kórházaiban, rendelőiben, de hiába. Nyoma veszett az ex-kollégának. Jól megtanulta a szakmát a másfél éves, intenzív kiképzés idején, alámerült.

Eggert miniszter szobájából diszkréten eltűnt „egy szász” portréképe.                      

* * *

Aztán meglett, bíróság elé állították, hét évet sóztak rá. Volt/van benne tartás: tanult, képezte magát. Ma ekként emlegetik Kelet-Németország első fekete rendőrét, Szászország egykori ikonját: Samuel Meffire. Miután büntetését 2002-ben letöltötte, jó évtizeden át „nehézfiúkkal”, bűnöző és nehezen kezelhető fiatalokkal foglalkozott, 2015 óta pedig menekült gyerekekkel és fiatalkorúakkal, továbbá oktatóként menekülteket segélyező csoportokkal, mentőkkel és egyetemi alkalmazottakkal. Az NDK-beli Zwenkauban 1970. július 11-én született Herr Meffire a szabadulása után társszerzője volt filmnek és politikai krimiknek is.

Utószó: éppen egy évvel ezelőtt, 2023. április 26-án mutatta be a német Disney+ a Samuel Mefire-ről készült hétrészes (!) filmsorozat első részét. A kritikusok jóformán egybecsengő véleménye: Sam története érzelmi thriller, a tékozló fiú drámája, a kilencvenes évek eleji Kelet-Németország vad éveinek dokumentuma. Sam sztorija rendkívül érzelemdús, felkavaró, mélységes és reményteli, betekintést nyújt egy fekete német identitáskeresésébe. A „Sam – Ein Sachse” története nagyon közel áll a producer és alkotó Tyron Ricketts szívéhez. „Amikor Sam elmesélte nekem a történetét, rájöttem, hogy ennek az egész világot be kell járnia. Akkor is, mint most, a társadalom radikális változásáról szól, és arról a kísérletről, hogy megtaláljuk benne a helyünket. Míg mi megszoktuk, hogy a világot a «fehér szemüvegen» keresztül látjuk, addig „Sam – Ein Sachse” a saját szemszögéből – egy fekete német szemszögéből – beszéli el a hazájáért folytatott harc történetét Kelet-Németország első fekete rendőreként. Fontos és szükséges mérföldkő a német filmművészetben.

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)