Bár az újságíró magánarchívumából előbányászott alábbi írás korántsem tartozik a remekművek közé, a történelmi hitelesség okán akár fontos is lehet. A maga korában (amikor még csak 95 éves volt a győri gázgyár) „divatos” tervkészítés egyik mozzanatáról számol be a cikk írója; a mai olvasó minden bizonnyal ámulva értesül arról, hogy mekkora volt hatvan évvel ezelőtt Északnyugat-Dunántúl legnagyobb, ráadásul ipari városának a gázfogyasztása. Kiegészítésképpen érdemes elolvasni, mit ír a (már jó ideje nem létező) győri gázgyár történetéről az ipartortenet.hu oldal. Abban a többi között az áll, hogy az idén 155 esztendeje, azaz a kiegyezés után egy évvel, 1868. augusztus 21-én alakult meg a négy folyó városa közvilágításának korszerűsítésére a Győri Légszeszvilágítási Részvénytársulat, amit a város polgárai hoztak létre. A köz- és magán-gázvilágítás kialakításának feltétele az ipari gázelőállítás megteremtése, a csőhálózat lefektetése, valamint a világítótestek felszerelése volt. A város a Budai országút északi oldalán fekvő 2700 négyszögöles telket bocsátotta a létesítendő gázgyár számára. Az ipari gázt kőszénből nyerték, a gáz tárolására két gáztartót (!) építettek. A telepen 5-6 személy dolgozott. 1869 elején kezdődött meg a rendszeres gázgyártás és -szolgáltatás. A társulat 80 évre kizárólagos gázszolgáltatási jogot kapott a várostól.
A villamos energia elterjedéséig a gázgyár konkurencia nélkül diktálta a szolgáltatási feltételeket, miközben Győr közvilágítása országosan is a legrosszabbak közé tartozott. 1899-ben a Központi Gáz- és Villamossági Rt. tulajdonába került gázgyár szolgáltatási egyeduralma ellensúlyozására jött létre a városi villamos telep. Hosszú pereskedés után, 1911-ben sikerült a városnak átvenni a gázművet a részvénytársaságtól. A városi fenntartású gáz és villamosenergia-ellátó telep együttműködésének eredményeként megkezdődtek a fejlesztések, javult a szolgáltatás.
A második világháború idején, 1944-ben a Győrt ért tizenhárom súlyos légitámadásban csaknem teljesen elpusztult gázgyárat 1947-re újjáépítették. 1967-ben a gyár az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt tulajdonába került, majd még abban az évben a szombathelyi és soproni üzemek összevonásával, győri központtal megalakult az Észak-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat. Győrt 1975-re érte el a földgázvezeték, mintegy öt év alatt tértek át a városi gázról a földgáz-fogyasztásra. A Puskás Tivadar út 37. alatt található ÉGÁZ-DÉGÁZ Földgázelosztó Zrt. győri üzemegysége 2018 májusától a Nemzeti Közművek Zrt. Észak–Dél Földgázhálózati Zrt. részeként működik. (A nyitó képen: a Budai út látképe a víztoronyból. Fotó: Rába Járműipari Holding, Technológiai Centrum, Németh Attila felvétele.)
«Az idén kezdődött meg az országos gázellátás tízéves tervének, megvalósítása. Ez alkalommal az Országos Energiaügyi Hatóság felmérte hazánk egyes területeinek gázigényét – egyebek között Győr-Sopron megyéé, is. A felmérés célja: miképpen lehetne még több háztartási, ipari és palackozott gázt adni az országnak.
Növekszik az igény
A gáz kell. Kell a termeléshez, a tudományos munkához, a háztartásokba. Csak Győrött naponta átlag 35 000 köbméter gáz fogy el – vezetéken. Emellett több ezer háztartásban főznek palackozott gázzal. Vasárnap délelőttönként a megyeszékhelyen csúcsfogyasztás van: 45 000 köbméter gázt használnak fel az ünnepi ebéd elkészítéséhez. A Győri Gázművek egyelőre bírja az iramot a fogyasztással, de már ismerjük az 1964-i igényeket, amik szerint naponta átlagosan 39 000, csúcsfogyasztáskor pedig 50 000 köbméter gázra lesz szükség. 1965-ben tovább emelkedik az igény: 43, illetve 55 000 köbméter gáz kell a fogyasztóknak.
Ennek az igénynek kielégítéséhez már nem elegendő a mai gáztermelő berendezés. A tervek szerint 1966-ban kezdi meg működését egy benzinbontó és tisztító berendezés, amely „fehér áruból”, benzinből állít elő háztartási gázt, naponta százezer köbmétert. A bontó és a hozzá tartozó tisztítóberendezés 26 millió forintba kerül. Ennek működtetéséhez szükség van még egy 50 000 köbméteres gáztartályra, valamint a városi csőhálózat bővítésére, felújítására.
Nyugdíjazzák a kemencéket
Nézzük csak tovább az igények növekedését: 1966-ban 77 000, illetve 91 000 köbméter gázt fogyaszt naponta Győr (ezért építik a benzinbontó-berendezést). A további fejlődés megköveteli, hogy egy újabb bontóberendezést is üzembe helyezzen a Győri Gázművek, 1968-ban, 1970-ben – előreláthatólag – naponta 142 köbméter gázt fogyaszt majd a város) csúcsidőben pedig 162 ezer köbmétert. Így 1970-re még egy (sorrendben a harmadik) benzinbontó-berendezés is működni fog. E három – egyenként 100 000 köbméter kapacitású – korszerű berendezés üzembe bérezésével a hagyományos gázelőállítás Győrött megszűnik. A győri gázműfeilesztési terveket az Országos Kőolaj- és Gázellátási Tröszt már jóváhagyta. Az új gázgyári egységek a jelenlegi Ipari Gázgyár melleit, a Puskás Tivadar utcában kapnak helyet.
A fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges a jelenlegi csőhálózat növelése, a régiek kicserélése, felújítása, hiszen a mostani már a ma szükséges gázmennyiség továbbítására sem alkalmas. Bővíteni kell a hálózatot, nagyobb keresztmetszetű csöveket helyezni a föld alá. A bővítés tavaly megkezdődött, és az idén tovább folytatódott. Két év alatt nyolcmillió forintot fordítottak rá. Jövőre legnagyobbrészt a Belváros és az Újváros kis keresztmetszetű csöveit cserélik ki nagyobbra, és általuk nő a gáznyomás. A cserét egyebek között a Móricz Zsigmond rakparton, a Rózsa Ferenc, a Rákóczi, a Kiss János utcában; Újvárosban a Rába és a Bálint Mihály utcában hajtják végre. Vastagabb csöveket kap még a nádorvárosi új lakótelep környéke: a Táncsics Mihály és a Bartók Béla utca, meg a Vörös Hadsereg útja. A Gyárváros háztartásait sem hanyagolják el: kicserélik az elavult gázcsöveket a Munkás utcában, a Külső Árpád úton és a Bolyai Farkas utcában is.
„Propán-bután szerviz“
Ahol a háztartások nem részesülnek vezetékes gáz áldásaiból, ott palackozott gáz segítségével főznek. Jelenleg negyedévenként 1200–1500 háztartásban szerelnek fel a Gázművek dolgozói új tűzhelyt, melegítőt. Ez a szaporulat 1970-re háromszorosára emelkedik. A vidék gázigényét is a palackok által elégítik ki. Az ellátás nagyon sokat javult az előző évekhez képest. 1963. április 1-jétől a Győri Gázművek átvette az ÁFOR-tól a propán-bután palackozottgázos fogyasztók bekapcsolását, és ezáltal a munka szervezettebbé, ütemesebbé vált.
A tűzhelyek, gázrezsók beszerzése még mindig nehéz. A kereskedelem átmenetileg az NDK-bóI, Csehszlovákiából és Romániából behozott tűzhelyekkel próbál segíteni.»
