Az újságíró archívumából – zöld „kék” asszony az osztrák politikai palettán

Miután a „Nagy Öreg”, azaz Bruno Kreisky osztrák szocialista kancellár az 1983-i választás után lemondott tisztségéről, mert nem volt hajlandó kisebbségi kormányt vezetni, a „boldog és gazdag” Ausztriában fölbomlott az addig uralkodott társadalmi béke, egyre élesebbé vált a mindaddig ellenzékben volt pártok küzdelme a hatalomért. A Kreisky-utód Fred Sinowatz (addig oktatási miniszter) vállalta ugyan a kancellárságot, ám a frissen és számtalan botrányos esemény és leleplezés után megválasztott Kurt Waldheim köztársasági elnököt már nem tudta elviselni, ezért nem töltötte ki a négy évet, és lemondott. Utóda a kiváló gazdasági szakember, az ugyancsak szocialista Franz Vranitzky lett, aki nyomban egy újabb választásnak nézett elébe – és egy sor gazdasági-belpolitikai harcba csöppent bele. Eredetileg csak a következő (1987) tavasszal lett volna időszerű a parlamenti választás, de csaknem fél évvel előbbre hozták, hogy rendet teremthessenek az osztrák belpolitikában, és nem utolsó sorban Vranitzky is egyértelmű és erős felhatalmazást kapjon a kormányfői munkájához. Ebben az időszakban készült a Magyar Hírlap 1986. október 3-i számában megjelent helyzetelemzésem. (A nyitó képen: a 2015-ben elhunyt “ős-zöld” Freda Meissner-Blau emlékét egy sétány is megörökíti Bécsben.)

«Visszafogott, takarékos választási küzdelem kezdődött október 1-jével az Osztrák Köztársaságban. Úgy tetszik, a nagy ellenfelek (és nagy valószínűséggel néhány hét múlva szövetséges társak!) ezzel is hangsúlyozni kívánják: a tét óriási, a csatát csakis komoly, alaposan átgondolt érvekkel-érvrendszerrel lehet megnyerni. Elege van Herr és Frau Österreichernek, a tisztelt választópolgárnak a hangos és ízléstelen, személyeskedő, nem mindig a köz javát, az ország érdekeit szolgáló, érzelmeket korbácsoló, fájó sebeket föltépő csinnadrattás kampányokból. Az olyanokból, amelyek köztársaságielnök-választás ürügyén borzolták az osztrákok kedélyét, kiábrándultságot és csakazértis-hangulatot keltettek a jelöltek mellett és ellen.

Eldördült a parlamenti választási küzdelem kezdetét jelző startpisztoly, megkezdődtek a sajtó és a választópolgárok rokonszenvét megnyerni hivatott tájékoztatók, megjelentek a nagy pártok listavezető jelöltjeit a legjobb oldalukról bemutató óriásplakátok szerte az országban. De csak módjával! Mert takarékoskodni kell. A néppárt (ÖVP) azért hangsúlyozza a takarékoskodást, mert ezzel a kormányon levő szocialisták (SPÖ) piros számokkal (értsd: költségvetési hiány!) teli mérlegét szeretné bűnjelként fölmutatni. Az SPÖ pedig azért, hogy igyekezetét bizonyítsa: ezentúl másképp lesz.

Ez az, ami a legbiztosabb november 23-a, a fél évvel előbbre hozott parlamenti választás után, amely a politikai helyzetet és frontokat hivatott tisztázni az alpesi köztársaságban. Mindkét nagy párt, az SPÖ is, az ÖVP is hozzálátott a választási stratégiájának a kidolgozásához – már a köztársáságielnök-választás eredményhirdetése után. A tizenhat esztendő óta ellenzékben feszengő néppárt előtt megcsillant a nagy remény: a visszajutás lehetősége a végrehajtó hatalomba. A szocialista párt székházában viszont ismét megszólaltak a riasztócsengők. Először akkor, amikor 1983 tavaszán elvesztették a kormányzáshoz nélkülözhetetlen abszolút többségüket, és kényszerű-különös házasságot kötöttek az FPÖ-vel, a szabadságpárttal.

Igen bizonytalan partnernek bizonyult az FPÖ a kormányzati felelősség elviselésére, nem tudta megtanulni a hatalom birtoklását. Harminc esztendőn át ellenzékieskedett a nagykoalíciók árnyékában anélkül, hogy önálló, jellegzetes profilra tett volna szert. És miután (nagyrészt Kreisky bölcsességének köszönhetően!) végre megbékéltek az osztrákok a szabadságpárttal, egy harciasan jobboldali tagja, Jörg Haider palotaforradalmat robbantott ki saját eszmetársai körében, döntésre kényszerítve a szocialista szövetségi kancellárt, dr. Franz Vranitzkyt, aki fölmondta az elődje, dr. Fred Sinawatz által kötött koalíciót.

Kényes, szerfölött kényes helyzetbe jutott szeptember közepén Vranitzky kancellár, aki nagyon is logikusan azzal számolt, hogy az ősszel és a télen elvégzi a népszerűtlen feladatokat – a hatalmas hiányokkal küszködő VOEST–Alpine szanálását, a mintegy tízezres létszámcsökkentést a konszernnél, elfogadtatja a parlamenttel a kormány 1987-i költségvetését –, aztán tiszta lappal és teljes erőbevetéssel előkészül a tavaszi választásra.

Ezzel szemben a valóság: átmeneti kormány fejeként kellett október 1-jén nyilatkoznia a honatyák előtt az ország dolgairól. Beszámoló jelentését nemegyszer taps szakította meg! Mert ami igaz, az igaz: a szocialista vezetésű Ausztriában évről évre nőtt az emberek életszínvonala; irigylésre méltó szociális biztonsági rendszert alakítottak ki; a sztrájkokat még ma is csak másodpercekben lehet mérni egy aktív dolgozóra vetítve; az infláció évi két százalék körüli.

Ha megmarad a kancellári székben (persze a választók bizalmából) – jelentette ki dr. Vranitzky programot is fölvázoló beszédében – gyökeres korszerűsítésre kerül sor az iparban, a mezőgazdaságban, a közigazgatásban, az adóügyekben, és további erőfeszítéseket tesz a kormány a foglalkoztatottsági szint fenntartására, lehetőség szerinti növelésére. Így érvelt a kormányfő: „Nem azért van válság az államosított iparban, mert állami tulajdonú, hanem mert későn és rosszul reagált a világpiac változásaira”.

Vagy kormányt és ellenzéket választanak az osztrákok, vagy visszatérnek a nagykoalícióhoz, amitől viszont a Nagy Öreg, dr. Kreisky többször is óvta honfitársait az utóbbi napokban. Jóslási szándék nélkül is leírható: abszolút győztese nem lesz a november 23-i választásnak; csupán viszonylagos többségre számíthat a két nagy párt közül az egyik. A néppártnak ráadásul még szerencséje is van: a szocialisták nyakába varrhatja a „csődtömeget”. Mindezek mellett a megfigyelők rámutatnak: az ellenzékben az ÖVP közel sem újult meg annyira, és közel sem mutatkozik annyira egységesnek és lendületesnek, hogy az új körülmények között azon nyomban ő lenne az elhivatott örökös.

Megnehezíti – és legalább akkora mértékben meg is könnyíti – a döntést az urnáknál a pragmatikusan gondolkodó és cselekvő dr. Vranitzky kancellár múlt vasárnapi tévényilatkozata: készen áll a koalícióra a polgári-konzervatív néppárttal – a választások után. A csak egyszínű kormányban gondolkodók talán nem veszik észre: az egész társadalom, a nemzet érdekeit szolgálná a háború utáni éveket, az újjáépítés korát idéző, jól működő nagykoalíció.

Figyelemmel kell lenni azonban arra is, hogy megjelent az osztrák belpolitika küzdőterén az egyáltalán nem lekicsinylendő harmadik politikai erő is, a Zöldek! Jóformán az utolsó pillanatig kérdéses volt: sikerül-e megegyezésre jutniuk a Zöldeknek és a különféle alternatív csoportosulásoknak a választási célokról. Végül Salzburgban mégis megállapodtak: egységes listát nyitnak, és vezető jelöltjük Freda Meissner-Blau, az SPÖ egykori tisztségviselője, az osztrák politikai aréna talán legeredetibb személyisége. „Egyszerű állampolgárként” indult a tavasszal a legfőbb állami méltóságért, a köztársasági elnökség megszer­zéséért. A Drezdában született, 59 éves, háromgyerekes, második házasságában élő volt Unesco-alkalmazott, újságíró, szocialista funkcionárius februárban kilépett az SPÖ-ből, hogy köztársaságielnök-jelöltként, 8458 schilling nyugdíjjal a zsebében, meghódítsa a Hofburgot. Mindenekelőtt környezetvédő, az igazi értékeket óvó és a közéleti demokrácia helyreállítását hirdető programjával öt százalékot szerzett az a rokonszenves hölgy.

Igen nagy a valószínűsége annak, hogy legalább annyi (12) parlamenti helyet szerez hívei támogatásával a zöld-alternatív lista, mint amennyit eddig a meghasonlott szabadságpárt birtokolt. És miután egyik nagy párt sem akar közösködni a hatalomban a zöld „kék” asszonnyal, még a nagykoalíció is meglehetősen energikus, éles szemű és szavú ellenzékkel számolhat a népszerű Meissner-Blau vezetése alatt a bécsi Ringen álló parlamentben.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)