(Forrás: Semmelweis Egyetem/Végh Zsófia) A 2-es típusú (tehát a nem született) cukorbetegek inzulinkezelésének egyszerűsítését célozza egy nemzetközileg is új terápia, amit egy ideje a Semmelweis Egyetemen is sikerrel alkalmaznak. Az eljárást a TB támogatja, nemcsak a napi többszöri tűszúrást és vércukormérést teszi fölöslegessé, hanem jóval kevesebb mellékhatása van, mint a csak inzulinnal vagy gyógyszerrel történő kezelésnek.

A korszerű bázisinzulinból és a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére használt nem inzulin típusú (glükagonszerű peptid (GLP)-1 agonista) hatóanyagból álló injekciót naponta egyszer kell beadni. Vele együtt megszűnik a napi többszöri vércukormérés is – elegendő hetente egy-két alkalommal elvégezni.

A fix kombinációs készítmény további előnye, hogy a naponta többször, általában négyszer adott inzulinkezelésnél jóval kevesebb mellékhatása van.

„A beteg kevésbé hízik, kevesebb a vércukoreséssel járó eset, mintha csak inzulint használna, és ritkább a mellékhatás, mint a kizárólag GLP-1 agonistát alkalmazóknál” – mondja dr. Kempler Péter egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika munkatársa.

Emellett a leggyakrabban alkalmazott ilyen készítménynek szív- és vesevédő hatása is van; e kettő ugyanis a diabétesz leggyakoribb szövődménye. A terápia leglátványosabb eredménye mégis a beteg életminőségének javulása.

Az a beteg, aki azt hitte, hogy élete végéig naponta négyszer kell magának inzulint beadnia, s előtte négyszer az ujjbegybe szúrni, új életet kap – mondja dr. Kempler Péter.

A sikeres alkalmazáshoz jól kell ismerni a beteget és a kórtörténetét. A betegnek szintén együtt kell működnie, mivel az új kezelés „beállítása” a megszokott negyedévesnél eleinte gyakoribb ellenőrzéssel jár – hetente (többször), majd kéthetente, később havonta kell kontrollra járnia. Az átállítást eleinte kórházi bennfekvéssel végezték, ám mivel a 2-es típusú cukorbetegek esetében kisebb a vércukorszint-ingadozás, megoldható ambulánsan. További feltétel, hogy a szervezetnek legyen megfelelő inzulintermelése – ez a C-peptid-szint mérésével igazolható. 

A cukorbetegek kilencven százaléka 2-es típusú cukorbetegséggel küszködik. Hazánkban a 2-es típusú diabétesz és annak előállapotai akár a felnőtt lakosság 15 százalékát, tehát közel 1,5 millió embert is érinthetnek.

A módszert elsőként egy békéscsabai kutatócsoport vizsgálta: egyéves eredményeit a múlt év végén tette közzé egy nemzetközi szaklapban. A kezelés ilyen mértékű egyszerűsítésére eddig sehol sem volt példa, a módszer az Amerikai Diabétesz Társaság 2023-i ajánlásai közé is megtalálható. Hatékonysága ellenére klinikai gyakorlatban világszinten kevesen alkalmazzák.

A szaknyelven deeszkalációs vagy dezinitenzifikációs terápia különösen jól alkalmazható azoknál a betegeknél, akik kezdetben intenzív inzulinkezelést kapnak, ami általában napi négy inzulininjekció beadását és a vércukorérték napi négyszeri ellenőrzésével jár.

Ezt például a rendkívül magas, akár 20-25 mmol/l vércukorszinttel frissen diagnosztizált új betegeknél alkalmazzák. Műtét miatt inzulinra szoruló, infarktuson átesett betegeknél is gyakran vezetnek be napi négyszeri inzulinkezelést (a szívinfarktus hatására a vércukorszint megnő). „Hat-nyolc hét elteltével az adagot csökkenteni lehetne, kevesebb injekcióra, akár napi egy tablettára vagy kombinált injekciós készítményre lehetne váltani, ám erre sokszor nem kerül sor” – mondja dr. Kempler Péter.

Az új kezelési mód bevezetését hátráltatja az attól való félelem, hogy a kezdeti gyakoribb vizetek tovább terhelik az egészségügyi ellátórendszert, több orvos–beteg találkozásra van szükség, továbbá sokan ragaszkodnak a megszokott terápiákhoz. Az új terápia ugyanakkor segíthet a sokszor rutinszerűen alkalmazott régiek felváltásában is.