Ez egy sötét, sejtelmes film. Mélybarnák, sötét árnyak, kosz, rohadás és pusztulat képei, ahonnan kivillannak az egészen odaillő és a feltűnően kilógó karakterek. (A nyitó képen: Hajduk Károly.)

Stefan Zweig Sakknovellájának szabad adaptációjában Tóth Barnabás – a többi között az emlékezetes „Akik maradtak” és a „Susotázs” rendezője – olyan váratlan fordulatokkal teli pszichothrillert vitt vászonra, amilyet a nézők magyar rendezőtől eddig még nemigen láthattak. Pedig először úgy figyeli az ember, hogy ó, hát ilyet már láttunk, aztán kezd fészkelődni a székében, mert érzi, hogy itt valami nem stimmel. 

Nehéz a filmről poéngyilkos spoilerezés nélkül szólni, de annyi elárulható, hogy az 1956-i forradalom leverése utáni időszak háttere előtt ismerhetjük meg a fiatal párt Mártát és Istvánt, aki az utolsó, nyugatra tartó vonattal indul világgá. A vonaton pedig egy titokzatos ember és egy pap lesz kettejük társasága, valamint néhány nagyon fura figura. 1956 novemberében a fiatal pár mellett az egyház felbecsülhetetlen értékű ereklyéi is a nyugati határ, a szabad világ felé tartanak, melyeknek útját B.-ből (Hajduk Károly), a katolikus papból a hatalom emberei kínzással próbálták kiszedni. A szereplők történetei a vonaton egy mindent eldöntő sakkjátszma közben keresztezik egymást, amiben már nemcsak a kincsek sorsa, de a szerelmesek élete is a tét.

Lassan, mint egy kaleidoszkóp cserepei állnak egymás mellé az egyéni történetek darabkái, és már-már úgy véljük, mindent tudunk, izgulhatunk hát bátran a végkifejletig. De ez nem ilyen egyszerű, a végső fordulat meglepően kemény.

Addig pedig a mérnöki precizitással építkező film nagyszerű képi világa sodorja a nézőt még ott és akkor is, amikor a dialógusok kicsit megbicsaklanak, ám a színészi játék mindent helyre tesz.

Mesterhármasnak nevezhetjük Hajduk Károly, Mácsai Pál és Váradi Gergely játékát. Márta szerepében Varga-Járó Sára (a jobb oldali képen), valamint Péterfy Bori, a rejtélyes vörös szerepében szintén emlékezetes alakítást nyújt, annak ellenére, hogy kevéssé kibontott karaktereket kell megjeleníteniük.

A közönség máris szereti a filmet, így kapott közönségdíjat az idei Cinefest-en, és a premier előtti vetítések is azt bizonyítják, hogy nem kell mindig alámenni a tömegigénynek. Van az a nézői réteg, amelyik hálás az efféle szürreális, felkavaró és meglepő mozidarabokért, és szívesen vesz részt amolyan lélektani kalandozásban, különösen akkor, ha fontos, alapvető emberi dilemmákra keresik a választ.

Másrészt arra is bizonyság a Mesterjátszma, hogy kevés pénzből is lehet meggyőző alkotást létrehozni. A Juno 11 forgalmazásában november 9-től országszerte nézhető a Mesterjátszma.