Kojot: zűrös idők vannak errefelé

Eszelős érzékenykedés kísérte ennek a 2017-ben készült (vad)keleti western-filmnek, a Kojotnak a bemutatását. Pár brutális részlet, akciójelenet tenné csupán e művet 16 karikássá? Nem hiszem. (Nyitó kép: A Kojot két főhőse: Eszter és Misi)

Már a megjelentetése, filmszemlén való debütálása is cirkuszhoz vezetett. Benevezhető, illetve visszavonható? Annak is zsenánt, aki bábáskodhatott felette? Miért, s kitől kell félni miatta? Rettegni kell a művészettől; a színen a túlerőben lévő hatalmat kikezdő, hendikeppel is makacsul küzdő, elszánt fiatal ember(ek)től? Ja, vagy ez már 2020 lenne? „Színen” vagyunk, de a visszája is izgalmas lehet!

Két éve egy ideig, majdnem kalózkodásképpen, elrontott minőségben volt látható a Kojot a közösségi médiában. Legalább ne örüljenek túlságosan azok, akik az üzenetét megértették. Gyáva sértettség, politikai majré mutatkozott; mi az, hogy megharcol a hatalmasságokkal a földjéért egy „városi fiú”?! A harcban nem, legfeljebb a foglalóknál, egymás között igazolódott be: similis simile gaudet (hasonló a hasonlónak örül). A mondás „simlisre” fordítva inkább, örömtelenül nyugtázható.

Művészettörténeti fogalom volt egykor a szocreál. Most meg itt van, tarol a „kapreál”, s a „lopreál”. Előbbi=keleties vadkapitalista  realitás. Utóbbi: a hivatal(nok)ok közreműködésével folyó, durva elsajátítás. Köznapi nyelvén a lopás; majdhogynem a rablás; a gyengének látszók helyben (?) szokásos kisemmizése. Néha, lám ez nem(igazán) jön be, de mért’ kell ezt mutogatni?!

A Kojot nem illett a sormintába. Ma sem odavaló. Az  ellenállás példáját jeleníti meg. Nézők tízezrei éreztek rá erre; az IMDb-én időnként 7,4-8,4 pontértékek olvashatók. Nálam ez a bátor, bivalyerős, bizarr mozi 8,6-ot ér.

Az HBO GO műsoron tartja. A film, immár jó minőségben, dvd-n megvásárolható. Az őszre talán elhalkul e mozival kapcsolatos politikai hisztéria; érdemes minderről pár dolgot szólni, felmelegíteni.

Más kérdés (nem kérdés?!), hogy ’17 óta a kierőszakolt, honi területfoglalások, „megpulykázások” alig(ha) mérséklődtek. Típushír: időközi választást tartanak, mert lemondott pár polgármester, illetve önkormányzati testület. Némelyiküknek elege lett a rájuk nehezedő üzleti nyomásból; akarták, de nem tudták tovább őrizni arcukat, hitelüket a helyi választók előtt. Másutt jogerősen elítélt falusi elöljáró méreti meg ismét magát; pártos háttere elvárja a gesztust. XY eladja a jövedelmező vállalkozását, holott nemrég ez még a rémálmaiban sem szerepelt (vagy legfeljebb ott, mivel ehhez határozott ösztönzést kapott).

Kojot községe Tűzkő: jelképes név. Tüzek nemigen gyúlnak, de ha jön a csodaautó, majd a megsemmisítő dömper, kő kövön nem marad.

Az HBO a mű fő tartalmát így adja meg: „Bicsérdi Misi kiábrándult, frusztrált fiatalember, aki nem találja helyét a világban, munkájában, párkapcsolatában. A helyzet megváltozik, amikor megörökli a nagyapja tűzkői házát és birtokát. Végre célt lát maga előtt, a ház felújítását, a birtokot, ahol a párjával gazdálkodhatnak. Néhány ismerősével nekiáll felújítani a házat, amivel megzavarja a helyi kiskirály köreit. Szojka Pál és fia bagóért kebelezi be a telkeket, hogy azután eladják egy svéd multinak. Misi azonban felveszi a kesztyűt.”

Megjegyzésem: jelképes a Bicsérdi név is. Utalás lehet a bicsérdista módra: a nyers anyagból való „táplálkozásra”. Az megy itt.

A neten profi kritikusok magas minőségben kivesézték ezt a filmet.

Hadd szemlézzek néhány kulcsmondatot tőlük; csupán zanzásítva, ezért lábjegyzetekkel ellátott, kiírt hivatkozások nélkül. Ilyeneket olvashatunk: magyar cowboy született, hamar kikerült a mozikból, politikai viták tárgyává vált, kultfilmmé érett. Hibái ellenére is remek, kiválóan rendezett Kojot…a film már biztosan nem fog eltűnni a süllyesztőben. Itt egy nyers, őszinte, remekül összerakott magyar film. Brutálisan életszagú film a vidéki Magyarországról. Ember embernek a farkasa. Kojot – idegen a vadkeleten; Kostyál Márk easternjében a magyar vadnyugat durvább….

Egyre nagyobb a felbolydulás a Kojot körül. Ellenpróbaként írják róla ezt is: Fröcsög a nyál, folyik a vér, reccsen a csont, tömény unalom…

 Bírálat valóban illetheti ezt a mozit: néhol a képi világ az akciójeleneteknél kissé zavaró lehet. A film végén a rendező mintha beérné egy szalonremivel; ha nem is megtörik, de aláírja a szétvert főhős  a neki szánt diktátumot. Következetesség esetén ilyen nagy filmben nincsen, ám az életben van?!

Nem konkurálnék a jeles kritikusok véleményével. Azt a módot választom, hogy /csaknem/ szó szerint kiemelek néhány kulcsmondatot, máig ható, kínzó idézetet a műből. Így: „úgy csavarjátok a törvényeket, hogy minden a tiétek legyen.”  Mozzanat a hagyaték-átadáskor: megörökli a fiú ezt meg azt, ingóságképpen 2 szék, 5 kés, stb. Meg övé a lepukkant gazdaság, „hogy leszálljanak végre a tökei” ­­ szól az atyai bátorítás. Meglesz a foganatja.

Dühösen hagyja ott a hivatalt egy falusi polgár: „Gyere, mama, menjünk a francba, hülyék ezek, ilyen világ ez”.  Egy másik kliens a méltóságos hatóság előtt alázattal kérdi: „Leülhetek?” Kérni kell, ott a fél van legalul. Napjaink hivatali trükkje ez: unottan jelzi a félnek a hivatalnok: „Találtak egy formai hibát a kérvényében, újra be kell nyújtani!” Megjegyzés: formainak vélt hibáktól hemzseg jogéletünk, korrekt hiánypótlásnak mégis ritkán van helye. Szégyenletes, hárító divat az ilyesféle elkenés.

A házilagos munkák sufnituningját pontosan kifejezi ez a szállóige: „Én megoldom a tizedéből.” Aztán rendesen mégsem!  BarkácsMagyarország!

Annak, aki messziről jött, így nem érti a helyi realitásokat, odabökik a kocsmában: „Zűrös idők vannak errefelé!” Oligarchánk tűnő ügyvéd mondja: „Tűzkő sorsa a markunkban van!”  Fel is címkézik az ügyvédet: „Te vagy a leggazdagabb ember az egész megyében.” Mire ő, majd más is álmot sző: „Lehetünk majd Bábolna II, vagy Hévíz, később meg Siófok vagy Füred is.”

A vélhető ellenállással szemben lekicsinylő hivatkozás jön: „Nyilván nem örül ennek mindenki. Meg kell értetni velük, hogy most más szelek fújnak. Csak csináljuk finomabban, mint a múltkor, Palika!” Megjegyzésem: hát, még ez sem jön nekik így össze, pedig a bika is beszáll értük-mellettük a meggyőzésbe.

Az ősi szíj is megjelenik a színen: emlékezetes verésekre asszociálva, mondván, „hogy csak tudd, hol a határ!” Nincs pariban az erőszak az egyik és a másik oldalon, ettől hihetőbb a történet, mert nem az ördög és a jóisten küzd egymással.

A filmben több helyen feltűnik a rendőrségi közeg; legalábbis ambivalensen. Ismerik a helyi erőviszonyokat, ezért is mondhatják: „Nálunk nem szokás egymást feljelenteni egy pofon miatt… Na, menjünk innen a p…ába!”

Erőssége a filmnek a rendkívüli szociográgiai hitelesség; például a falusi lagzi képkockáinál. 

A falun túli világ is szóba kerül: „Európa: kurvaélet, ez soha nem is volt az!” Záróakkordként nagy találat a búcsúdal: Máthé Péter Most élsz című nótája Pali rémes előadásában. Hangsúlyosan: „Ott állsz, egyedül… mindig van remény…”

Fricskát kap a harmóniát áhítozó néző. Sőt, Misi többféle nyomás hatására szignálja az örökség eladását. A falu fellélegzik: „Béke van, aláírta!” Ám erre Misi távoztában ujjal mutat nekik egyezményes jelt; nem a megbékélés jelét.

Tűzkő kell az öngyújtóba; ám minden öngyulladás kockázatos.

Végig és tovább gondolván a sztorit napjainkig, az egyszerű néző sem dőlhet hátra.     

Kojot; 126 perces, 16 karikás,  új magyar filmdráma. Rendezte: Kostyál Márk.  Írta: Lengyel Balázs és Lovas Balázs. Kulcsszereplők:  Orbán Levente, Mészáros András, Mátray László, Dobra Mária.

A képek a film nyilvános oldaláról valók, köszönet értük.