Ennyire hülyének nézik Orbánék a népet? Igen, ennyire hülyének nézik Orbánék a népet

A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtótájékoztatót tartott az ideiglenes biztonsági határzár alatt, Ásotthalom mellett, migránsok által létesített alagúttal kapcsolatban. Az egész sztoriban az a legérdekesebb, hogy a főkapitány-helyettes ezredes a mondókája végéig meg tudta állni anélkül, hogy elnevesse magát, és ki ne jelentse: vicc az egész, el ne higgyék, pusztán a budapesti kormánypropaganda-gépezet megparancsolni, hogy beszéljünk a lyukakról…  

Hát ezek meg honnan jöttek?

(Szerző: Rezeda; a Huppa írása / Újnépszabadság) Tollas a hátunk. Madarak vagyunk. Annak néznek minket. Egy napja megy a hiszti, hogy alagutat találtak az atombiztos kerítésünk alatt, kettőt, amelyen át egész terrorista hadosztályok özönölhettek kies hazánkba, ott, délen már sem kereszténység, sem szűzlányok, sem magyar kultúra nincsen egyáltalán. Munkáról nem is beszélve. Mi lesz velünk, nagymama? – kérdezheti Bakondi biztonságpolitikai szaktanácsadó, holott még az is lehet, Kovács őrvezető fúrta unalmában a lukat, vagy épp utasításra, hogy legyen mit mutogatni.
Ha pedig épp tényleg valamely menekülő ember kaparta ki a tíz körmével, mert nem hihető, hogy ásóval és csákánnyal keltek át a vad vizeken, el kell vinni őt manikűröshöz, mert kárt szenvedhetett a lakkozott körme.

Így jár a hatalom, amelyik permanensen hazudik. Ezért, ha tényleg jön a farkas, az ember már akkor is csak a pofájába röhög, és más látnivaló után néz, mert sajnálatos módon van dögivel. Mert ugyanakkor, amikor fölfedezték a lukat, kiderült, hogy orosz nyelvű rádió is megkezdi adását minálunk, és a kettő elég szoros összefüggésben van egymással.

A Dunajszkaja Volna, azaz, a Dunai Hullám holnaptól sugároz az alapítók indokai szerint azért, mert Magyarországon extrém módon megnőtt az orosz anyanyelvűek és az oroszt második nyelvként beszélő belaruszok, ukránok, kazahok, azeriek, örmények és grúzok aránya. (Az ám, az ilyen meg olyan isztáni kipcsákok milyen nyelven beszélnek? – a szerk.) Olyannyira, hogy ez a tetemes tömeg komoly vásárlóerőt képvisel.

Én ezt készséggel elhiszem, csak azt kérdem, hogyan jutottak be az országba, netán ők ásták a lukat? Hogy tisztába tegyük, engem nem zavar, hogy itt vannak, csak akkor ne nézzenek madárnak, és nevezzenek bevándorláspártinak.
Valahogyan nem stimmelnek a dolgok a kereszténység védelmével sem, amikor Erdogan janicsárképzőt nyithat, vagy a kínaiak egyetemet. Ezzel sincs bajom, cimboraságban vagyok a taoval (pinyinben dao), de erről meg kellene kérdezni Semjén fővadászt, a görög–római rezsiharcost, de nem utolsó sorban Kövér pedellust, aki mindeközben és ezzel egy időben azért aggódott, hogy az óvodákban a fiúkból lányokat, a lányokból fiúkat nevelnek, és keresztényellenességet hirdetnek. Kik? Az óvónők? Ők lesznek az új filozófusok?
Mindebből jól látszik, hogy a kereszténység értelem és indok nélküli ordibálása, a homofóbia, a masszív hazugság az, ami a hazafias és honvédelmi nevelés esszenciája, és ezt nem véletlenül kapcsoltam ide. Mert, miközben a magyar diákok a parlament előtt az élhető bolygóért tüntettek, de senki le sem szarta őket, odabent az óvodások lelki üdvéért aggódtak, fölfedezték a lukat, és izzították az orosz rádió mikrofonjait, mert ezek szerint nem volt elég hatásos a kedves vezető rinyálása, hogy ruszkik haza. Előbb-utóbb rárohad a hazugság mindenkire, csak addig abban kell élni.
Holnaptól fog beleájulni az ország az adventbe. Már előre látom, mi lesz itt karácsonyig, hogy a pogány bevándorláspártiak hányszor és hányféleképpen fogják megszentségteleníteni a kiválasztott napokat, veszélybe sodorva nemzetünk hitét, létét és minden egyéb kirakati bábut. Boldog karácsonyt, mondhatja majd újra a kedves vezető, ha kényes témáról kérdezik, díszek mögül kukucskálhat újra a világra, és azon is elmerenghet, hogy a pravoszláv karácsonyhoz hogyan viszonyul, hogy tart-e az advent akkor január 7-ig.
Vagy, hogy a pezsgőbontással megvárja-e a kínai újévet, ami különben már farsang, s mindezek után húsvéti nagyböjtöt tart-e vagy a ramadánban utazik, vagy mindkettő. Ugyehogy, illetve, na ugye. A kedves vezető globalizációellenes, keresztényvédő és nemzetállamos retorikája már rég megbukott, csak a képibe kellene mázolni. És akkor a kerítés alatti lukat mutogatják elhűlve meg annak bizonyítására, hogy veszélyben a keresztény haza.

Hogy visszatérjünk a kiinduló pontunkhoz, ne nézzük egymást madárnak, illetve, ha már hazudunk, hazudjunk olyat, ami megéri. Mert ez így – nem.

Egy gödör meséje

(Szerző: Szabó Zoltán / Újnépszabadság) Sokan utálnak számolni, de néha azért nem árt… Migránsok ástak alagutat a határkerítés alatt, itt a rendőrségi felvétel az egyik végéről. Mint a mellette elhelyezett mérőszalag mutatja, 70 centiméter az átmérője (kevesebb nem is nagyon lehet, ha felnőttek is át akartak jönni rajta). A keresztmetszete tehát 0,35×0,35×3,14=0,38465 négyzetméter. A híradások szerint 37 méter hosszú volt, így 14,2325 köbméter földet kellett hozzá kiásni. Hol van?!

Az alagútban egyszerre csak egy ember dolgozhatott, méghozzá csak a kinti végétől (aki átjutott a kerítésen, az nyilván nem állt neki bentről kifelé alagutat ásni, hanem menekült, ahogy csak tudott). Ráadásul az első 1–2 méter után már csak homokozólapáttal, maximum gyalogsági ásóval, hogy a nyele is elférjen odabent. Ugyan mennyi ideig tarthatott kiásni?!
És még csak nem is ez a szűk keresztmetszet. Ennyi föld 25–30 tonna súlyú, és ezt ki is kell hordani az alagútból. Egyszerre ezt is csak egy ember csinálhatja, amíg az előző be nem kúszott a fejtés frontjáig és a földadaggal együtt ki nem kúszott belőle, méghozzá hátrafelé (megfordulni nincs hely), addig a következő nem indulhatott el, hiszen hogyha találkoznak, nem tudják kikerülni egymást. A bejárattól a fejtés frontjáig tartó út hossza az ásás előre haladtával persze egyre nő, az átlagos hossz kb. 19 méter. Ezt kell minden alkalommal megtenni befelé kúszva, maga előtt tolva egy üres kosarat, amibe az ásó ember majd a földet teszi, és a földdel teli kosárral együtt hátrafelé kúszva vissza. Azt hiszem, nagyon méltányosan számolom, ha azt mondom, hogy egy-egy ilyen út legalább negyedóra.

Maga a kosár, amiben a földet szállítják, sem lehet túl nagy, ha odabent ki akarják cserélni az üres és a földdel teli kosarat, illetve, ha az ásó ember az üreset maga elé akarja bűvészkedni, hogy megtölthesse a kiásott földdel, a földdel megtöltöttet pedig maga mögé akarja juttatni, hogy a szállító kihúzhassa. Azt is tekintetbe kell venni, hogy a szállító a szűk alagútban hátrafelé hason kúszva aligha tud túlságosan nagy terhet mozgatni. Nem hiszem, hogy sokat tévednék, ha azt mondom, hogy mindezt figyelembe véve egy-egy alkalommal mintegy 10 kilogramm földet lehet kijuttatni. Vagyis legalább 2500-szor kell megtenni az alagút szájától a fejtés frontjáig és vissza vezető, jóindulattal átlagosan negyedórásnak számított utat. Ez 625 óra, vagyis 26 nap, föltéve, hogy napi 24 órában percnyi megállás nélkül, éjjel-nappal dolgoztak. Kis híján egy hónapig.

És egy hónap alatt mindez nem tűnt föl az ott járőröző határőröknek.
Szóval, tisztelt kormánypárti propaganda, a hülyék ott, szemben laknak…

A vakond lyuka

(Szerző: VF / Újnépszabadság) Nem politizálok, mert még megszólnak, de ez az alagútásós sztori a határon, na, ez megcsiklandozta a fantáziámat.

Tegnap óta ezen röhögök. Jönnek a menekült mandrók, átcipelik a tengeren az ásót, lapátot (azokkal eveztek, nyilván), és pont akkora alagutat ásnak, amely átvezet a kerítés innenső oldaláról a túlsóra, és a rengeteg kimunkált földet, valamint a szaporán áskáló migráncsokat senki nem veszi észre, csak miután elkészültek a műveikkel. Akkor is csak az alagutakat fedezik fel az éber határvigyázók, a migráncsok már hetedhét falun túl járnak, már ha léteznek, de emellett semmi sem szól.

Tegyük fel, hogy na. De akkor mi van a szoros határőrizettel?

És hülyék ezek a migráncsok, hogy a laza és gyors kerítésátvágás helyett megszakadásig ásnak a védmű tövében, nyilvánvalóan vakondnak álcázva magukat!?

S mit ád az ég, az egyik ásás éppen Ásotthalmon valósult meg. Ahol pont egy ádáz migráncsvadász a falugóré…

Meséljetek még…