Méhlegelők, kretének, magyar nyomor

(Szerző: Kárpáti Iván) Tudom, a méhlegelő egy létező dolog, Nagyon kedves gondolat, nagyon zöld, de lássuk be, Magyarországon ez kényszerből lesz, pótcselekvésként, valami helyett, amire költeni kell. Hogy aztán kimegy pár napközis, ifjúfideszes kretén, lekaszálja, és pózol a kamerába, az meg nyilván pitiáner húzás…

Az úgynevezett méhlegelők körül kialakult politikai cirkusz közéletünk több területének nyomorára is rámutat. Ami a legfontosabb, hogy a főváros és a kerületek olyan szinten lettek megfosztva az anyagi és döntési lehetőségektől, hogy a puszta üzemeltetésen kívül – azt is csak nehezen – már nem nagyon tudnak nagy ívű fejlesztésekkel foglalkozni. A pénz, a hatáskör a mindenható államnál van. Fillérekért kell több hónapos politikai csatákat vívni. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között maradnak a festékkel teremtett bicikliutak és a méhlegelőnek átkeresztelt gazos területek.

Tudom, ez egy létező dolog, nagyon kedves gondolat, nagyon zöld, de lássuk be, Magyarországon ez kényszerből lesz, pótcselekvésként, valami helyett, amire költeni kell. Hogy aztán kimegy pár napközis, ifjúfideszes kretén, lekaszálja, és pózol a kamerába, az meg nyilván pitiáner húzás, bár kétségtelenül bekerültek vele a hírekbe.

Nem láttam őket tiltakozni, amiatt, hogy magyar diákok megfizethető lakhatását biztosító beruházás helyett, letérdelve kényeztetjük a kínai pártállamot, jól prognosztizálhatóan a semmiért. Bár azzal, hogy fűkaszát ragadtak, legalább dolgoztak kicsit, ha reményeik szerint ezekkel a majomkodásokkal leesik nekik valami kegydíjas állás, akkor már azt sem kell.

Már megérte. Nekik.