Hat hét nagyon rövid idő. Hat hét nagyon hosszú idő. Hat hét az az idő, ami alatt meg lehet változtatni az örökbeadási szándékot. Nagyon rövid annak, aki újszülöttjéről mond le és küzd az életével, önmagával, annak, aki kényszerűen felszállt a hullámvasútra, ami az ismeretlen jövő felé viszi, miközben kétségek, rémálmok gyötrik. Nagyon hosszú annak, aki ezernyi fájdalom után elég bátor és elszánt, hogy szülő legyen a sorsa akarata ellenére, de az újabb veszteség eshetőségének árnyékában szinte alig mer örülni óriási boldogságának.

Másfél hónap, vitatkozni lehet, hogy kevés vagy sok, nem elég idő, vagy felesleges megterhelés, de a hazai jogszabály szerint (2014 óta) ennyi időt kap a nyílt eljárásban az örökbeadó anya, hogy esetleg meggondolja magát. Szakonyi Noémi Veronika első nagyjátékfilmje, a Hat hét – az első játékfilmjében nagyot alakító Román Katalin főszereplésével – egy tinilány szemszögéből mutatja meg nekünk ezt az időt.

Mennyi-mennyi jó és emlékezetes film készült az anyákról, az anyává válásról, a nehéz anyai sorosról, női életutak felszabadító vagy keserves döntéseiről, a férfiak vezérelte világban felnőtté érő lányokról, és íme Szakonyi Noémi Veronika mégis tudott újat, mélyről jövő igazat hozzátenni nemcsak a magyar, de a nemzetközi filmes kínálat ezen vonulatához.

A rendezőnő és állandó alkotótársa, Vincze Máté Artúr forgatókönyvíró évek óta kutatja aktívan az örökbefogadás témakörét. Egy előző filmük kapcsán közelről is megismerték a nyílt örökbefogadás folyamatát, miközben a biológiai anya és az örökbefogadó pár megismerheti egymást, és az örökbeadó anya csakis a megismert pár számára mond le a babáról. Elmondásuk szerint a legnagyobb kihívás a bizonytalansággal átitatott az a hat hét volt, amíg a befogadni vágyott gyermeket az örökbeadó édesanya még jogosult lett volna visszakérni tőlük. Ez a megindító, feszült, szívfacsaró helyzet inspirálta a forgatókönyvírót.

A történetben az érettségi előtt álló, profi asztalitenisz karrierért küzdő Zsófi (Román Katalin) nehéz anyagi körülmények között él labilis édesanyjával és húgával. Egy évvel az érettségi és pár hónappal élete nagy sportlehetősége, a pingpong Európa-kupa előtt már nyolchónapos terhes, mikor kénytelen szüneteltetni az edzéseket. Csapattársai közül csak egy barátnője és az edzője tudja a titkát, a többieknek inkább egy sérvműtét meséjét adta be. A lány édesanyja (Járó Zsuzsanna) ellágyulva az unokájáról beszél, de Zsófinak esze ágában sincs felnevelni a gyereket. A terv szerint születése után a kislány egy alapítvány közreműködésével Emmához (Balsai Móni) és Gáborhoz (Mészáros András) kerül.

Az örökbeadás Zsófi számára az egyetlen lehetőség. Anyja alkoholproblémái és infantilis viselkedése miatt valójában az ő gondja a húga, Mesi (Szczaurski Lana) is. Zsófi gyermekének apja tudomást sem akar venni a kialakult helyzetről. Így hát nem csoda, hogy Zsófi semmilyen kötődést sem érez születendő gyermeke iránt, csak azt kívánja, legyen már túl mindenen.

A szülést követően az óra elkezd ketyegni. A külvárosi panel sokadik emeletén a mostoha körülmények között élő zűrös, csonka családban, az edzőterem világában – ahol az igaznak hitt barátságok is megkérdőjeleződnek – peregnek a hetek. Egy lány felnőtté érik. A történetet nem elmesélve azt le lehet szögezni, hogy semmilyen sablonos, vagy pátosszal átitatott, esetleg didaktikus felhangokat rejtő filmre ne számítson, aki érdeklődéssel, érzékenyen készül a mozizásra. Az persze már a felvázoltak alapján is elképzelhető, hogy nem lesznek a pénztáraknál kígyózó sorok, viszont méltán és igen megalapozottan érte el eddigi nemzetközi és hazai sikereit a Hat hét, amely nem vetélytársa, mondjuk, az Avatar-nak, viszont mélyen megérintő, szépen építkező, hatásos produkció nemcsak a közép-kelet-európai végek valóságából, de az általános emberi irányból személve is.

Szakonyi Noémi Veronika filmje a rangos szarajevói filmfesztivál versenyprogramjában debütált, majd világszerte számos fesztiválon szerepelt sikerrel: a franciaországi Arras-ban a legjobb rendezés és a legjobb ifjúsági film díjával ismerték el, a történet főhősét alakító Román Katalin pedig a törökországi Boszporusz-filmfesztiválon – élete első nagyjátékfilm-főszerepével – elnyerte a legjobb színésznő díját. Az ‘A’ kategóriás Tallinn Black Nights filmfesztiválon a Hat hét nyerte a Just Film versenyszekció nagydíját. A nemzetközi zsűri indoklásában kiemelte az „elképesztően empatikus megközelítésű rendezést”, Román Katalin „rendkívüli és sokrétű alakítását”, és azt, hogy az alkotóknak sikerült megtalálniuk az a hangot, amit a fiatal generáció is sajátjának érezhet.

A film magyarországi első megjelenése a miskolci CineFest Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában volt, ahol az erős nemzetközi mezőnyben a fesztivál nagydíját nyerte el. A fesztiváli vetítéseken kívül eddig csak egyedi vetítéseken láthatta a közönség és ezek a bemutatók mind a nézők, mind a szakma körében nagy sikert arattak. A kritikusi kör elismerését legjobban a minap átadott Magyar Filmkritikusok díja testesíti meg: a Hat hét kapta legjobb női főszereplő díját és a legjobb filmnek járó B. Nagy László díjat is.

Az országos filmbemutató március 23-án lesz. Ehhez kapcsolódva számos helyszínen tartanak beszélgetéssel kísért vetítéseket, jó néhány moziban már a premier előtti héten, március 14-től kezdődően. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban a Filmhu Filmklub részeként lesz közönségtalálkozó Szakonyi Noémi rendezővel, Vincze Máté forgatókönyvíróval és Román Katalin főszereplővel. A Puskin Moziban Kovács Gellért filmszerész beszélget az alkotókkal, a Művész moziban „A család az család” mozgalom egyik arca és szószólója, Pál Márton beszél az örökbefogadással kapcsolatos élményeiről. A Cinema City Allee közönségtalálkozójának vendége az alkotók mellett Tapasztó Orsolya örökbefogadó szülő, mentálhigiénés szakember és influenszer, a népszerű@nemakarokbeleszólni instagram-oldal társalapítója. A budapesti közönségtalálkozókon kívül országszerte számos helyen, a többi között a kecskeméti Otthon, pécsi Apolló, a szentendrei P’Art, a szegedi Belvárosi moziban és a győri Rómer Házban is találkozhatnak a nézők az alkotókkal.

Mert ez egy olyan film, ami nem csupán megnézésre ajánlott, de megbeszélésre is ad bőven alkalmat.