Brüsszelnek meg kell hallania az emberek hangját! Ez folyik a csapból és mindenhonnan, ahol sok jó magyar forintot ki lehet dobni az ablakon, de előtte még fel lehet címkézni és kinevezni kormányzati tájékoztatásnak. Mert nekünk olyan jó kormányunk van, hogy odafigyel arra, amit az emberek szeretnének, ezért az adófizetők pénzéből milliárdokért hirdeti, hogy egy éve tart a háború, de Brüsszelnek még mindig nincs terve arra, hogyan lehetne befejezni. A magyar embereknek volna erre ötletük, de Brüsszel nem akarja meghallani a hangjukat.

Brüsszel süket, nem hallja, amit mondunk. Pedig mi, magyarok ezeréves keresztények vagyunk, a jogállamunk meg olyan régi, hogy már a fáraók is tőlünk kértek tanácsot. Tessék odafigyelni arra, amit a magyar emberek 18 százalékának 97 százaléka mondott a szankciókra! Figyuzzál már ide, Brüsszel, a magyar emberek nagyon világosan és egyértelműen megüzenték neked, hogy hiába mesterkedel mindenféle ótvar furmányban, juszt sem leszünk gyarmat. Add ide a pénzt, valamint bónuszként több tiszteletet a magyaroknak. SZÉP-kártyát elfogadunk, részletfizetés megoldható. Adhatod kisebb címletekben is, ha pénzről van szó, nem vagyunk válogatósak. Egy kikötésünk van Brüsszel: ne szólj bele, hogy mire költjük el a pénzedet. A magyar emberek nem tűrik a beleszólást, nekünk az a jó, ha mi dönthetjük el, hogy kik lophatnak tőlünk.

Van konkrét béketervünk, mégpedig a következő: nem mi akarjuk megfizetni a háború árát. Hiába, hogy rajtunk kívül mindenki háborúzni akar, mi inkább kimaradnánk ebből, mert jobb a békesség. Ne próbálj meg, Brüsszel, minket belesodorni a háborúba, van nekünk kormányunk, az mindig tudja, hogy nekünk mi a jó. Most például az a jó, hogy gyenge a forint, nálunk a legmagasabb az infláció, és az oroszoktól kedvezményesen drágábban vesszük a gázt, mint mások.

Közöd?

Halljad meg az emberek hangját, Brüsszel, mind azt mondjuk, hogy add ide a pénzt, aztán az egyik lábad itt, a másik meg akárhol. Nincs szükségünk a kioktatásra, nálunk totális demokrácia van, a jogállammal pedig Dunát lehet rekeszteni. És tényleg ne akard, hogy dühbe guruljunk, mert velünk sem lehet a végtelenségig kukoricázni. Béketűrő nép vagyunk, de mindennek van határa, úgyhogy, ne húzogasd a bajuszunkat, mert mi azt nem szeretjük. Olyankor ugyanis kijövünk a sodrunkból, odamegyünk és akkora pofont kapunk, hogy a fal adja a másikat. Volt már rá példa, tanulmányozzad csak a történelmet!

Attól meg a jóisten óvjon meg téged Brüsszel, hogy felháborodjunk! Nekünk, magyaroknak nem kenyerünk a háborgás, időnként morgunk, de kizárólag a törvényes keretek között. Engedetlenkedni is szoktunk néha, de csak úgy, hogy ne keltsünk feltűnést, és ne legyen bajunk belőle.

Mi békét akarunk, azt, hogy legyen tűzszünet és hallgassanak el a fegyverek. Azt nem mondjuk meg, hogyan képzeljük a békét, rábízzuk az oroszokra és az amerikaiakra. Az ukránokat nem kérdezzük, ez a nagyok játéka, ne szóljanak bele. Nincs közük hozzá, ők csak harcoljanak, a békét meg bízzák ránk. Lélekben, persze, velük vagyunk, de nem mutatjuk, mert akkor Putyin nagyon dühös lesz, összevonja a szemöldökét, ami ugyan nem olyan bozontos, mint néhai Brezsnyev elvtársé volt, de a Putyin szemöldökével sem szeretnénk találkozni egy sötét sikátorban.

Világosban sem, tegyük hozzá, hosszú asztalnál még kevésbé. Úgyhogy, kedves Brüsszel, jobban tennéd, ha nem a háborút, hanem a békét támogatnád. Ezt üzeni neked a magyar emberek 18 százalékának 97 százaléka. Halld meg a hangunkat, ha nincs füled hozzá, akkor tudunk mi másképp is beszélni. Rád küldjük, Brüsszel, a Békemenetet, aztán neked annyi, verheted a csipkét napestig, nem lesz benne köszönet.

Ezt üzeni neked, Brüsszel, a magyar emberek hangja, sok milliárd forintért, amit lehetett volna értelmesebben is elkölteni. Például kidobni az ablakon, az legalább nem volna olyan gyomorforgató és visszataszító, mint ez a mostani propaganda, legföljebb pazarlás.