Az EU szégyenletes módon szó nélkül hagyja Orbán unióellenes félrevezető kampányának zuhatagát – állítja Cseh Katalin, a Momentum európai parlamenti képviselője az EUObserver című brüsszeli portálon megjelent cikkében.

Felidézi, hogy a magyar kormányfő a múlt hónapban elmondott évértékelőjében olyanokat állított: Európában rajta kívül szinte mindenki a háború oldalára állt, még a németek is. Ezen túlmenően összemosta a LMBTQ-közösséget a pedofilokkal, mondván, Brüsszel a gyermekmolesztálókkal van. Továbbra is várjuk, hogy az Európai Bizottság válaszoljon ezekre a vádakra – írja a magyar EP-képviselő. Cikkében kitér arra, hogy az Orbán-kormány nemrégiben beüzemelte Brüsszelben a Mathias Corvinus Collegium – MCC – elemző műhelyét, hogy az az EU székhelyén igyekezzék befolyásolni az uniós tervezést. A brüsszeli MCC agytröszt vezetője, Frank Füredi egyben az orosz RT (Russia Today) csatorna kommentátora is.

Az Európai Bizottság sohasem tett komoly erőfeszítést azért, hogy szembe szálljon ezzel a dezinformációs kampánnyal, miként annak idején a brexitért kifejtett propagandisztikus hamisítások ellen sem harcolt – figyelmeztet Cseh Katalin, aki szerint fel kell figyelni arra, miként próbál beszivárogni az uniós döntéshozatalba az orosz propaganda, önmagát független agytrösztnek álcázva, Orbán Magyarországa, vagyis Putyin trójai falova segítségével. 

Hetven évvel Sztálin halála után Vlagyimir Putyin Oroszországában nem tartják helyénvalónak, ha emlékeztetnek a diktátor által kiváltott iszonyatra – írja Lendvai Pál a bécsi Der Standardban. Sztálin árnyéka mindenütt jelen van, és közvélemény-kutatásban arra jutottak, hogy a 20. század egyik leggonoszabb bűnözőjét Oroszország legjelentősebb történelmi személyiségének tartják – állapítja meg a szerző, és kitér arra: van olyan kezdeményezés, hogy Volgográdot nevezzék ismét Sztálingrádnak. Putyin elnök a Lengyelországot és a balti államokat felszámoló Hitler–Sztálin-paktumot védelmi intézkedésnek nevezte, és a náci Németország fölötti győzelem arra hivatott, hogy túlragyogja a gulágot, a büntetőtáborok sztálini rémuralmát.

Az osztrák lap kommentátora emlékeztet arra, hogy az 1989-ban alapított, tavaly októberben pedig Nobel-békedíjjal kitüntetett Memorial emberi jogi szervezetet, ami a sztálini terror feldolgozását végezte és az emberi jogok őreként működött a posztszovjet Oroszországban, 2021 végén, mint „külföldről társfinanszírozott szervezetet”, az orosz legfelső bíróság betiltotta. Ma pedig – teszi hozzá – Putyin és propagandaapparátusa az Ukrajna elleni orosz támadó háborút a nagy honvédő háború hagyományainak sorába illeszti, és a demokratikusan megválasztott ukrán kormányt, az ország zsidó államfőjét „új nácinak” bélyegzi.

Lendvai felidézi, hogy Sztálin alatt 1930–53 között 18 millió embert börtönöztek be, és közülük csaknem hárommillióan meghaltak a lágerben. Sztálin halála után a szatellita államokban is bebörtönzöttek és internáltak tízezreit helyezték szabadlábra – köztük egyébként magát Lendvai Pált is. Beindult a desztalinizálás turbulens időszaka, de az Elbától keletre élő milliók számára csak négy évtizeddel később következett el a felszabadulás. Az akkor KGB-alezredesként Drezdában működütt Putyin szemében a Szovjetunió összeomlása a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófája volt. Putyin a nagyorosz nacionalista diktatúra megteremtése után újra birodalmat akar építeni – hangsúlyozza a Der Standard szerzője. A háború ellenzőit – 20 476 letartóztatással, 378 bírósági eljárással, és 51 kiszabott börtönbüntetéssel – szétverték, illetve külföldre kényszerítették. Az agressziót a lakosság négyötöde támogatja, és független orosz elemzők szerint a harcmezőn elszenvedett vereség sem vezetne teljes bizonyossággal a Putyin-rendszer összeomlásához, bár az elnök, ha veszélyeztetve érezné hatalmát, már csupán Sztálin módszereire hagyatkozhatna.

A Handelsblatt, a német üzleti körök vezető lapja a Rheinmetall fegyvergyár azon terveit ismerteti, hogy páncélosokat gyártó üzemet hozzon létre Ukrajna területén. Miközben mindenki az Ukrajnának nyújtandó azonnali támogatásról beszél, Armin Papperger, a düsseldorfi cég vezetője az elkövetkező évtizedek potenciális megüzletét látja lelki szemei előtt. A projekt korántsem kockázatmentes, hiszen még nem dőlt el, miként alakul a háború. A harckocsigyárral a Rheinmetall hosszú távra tervez, abból indul ki, hogy a háborút a Nyugat nyeri meg, és akkor szükség lesz az ukrán hadsereg védelmi képességének tartós biztosítására. A számítások szerint az első fegyverrendszerek legkorábban két év múlva készülhetnek el a ma még csak tervezett ukrajnai hadiüzemben.

A Rheinmetall üzleti figyelme már ma is nagymértékben fordul Kelet-Európa felé, ahol számos NATO-tagállam kívánja az következő években lecserélni orosz eredetű fegyverzetét. A vállalat közvetlenül jelen akar lenni ezeknek az országoknak a piacán, és a termékek előállításán túl a karbantartásról, fejlesztésről, kiszolgálásról is gondoskodni kíván.

Nem csupán harckocsikról van szó: ezt a stratégiát követik például a Lynx páncélozott szállítójárművek gyártására Magyarországon létrehozott közös vállalkozással.