A gyöngyhajú lány című sláger parafrázisra ösztönöz. Úgy csillan meg a fény egy angyali cselédlány fülbevalóján, illetve festett képén, mintha az a múzsa és a festő legbelső énjéből jönne. A modellt ülő kislány „gyöngyhaját” turbán takarja. Ösztönös érzékenysége a fény csodáira, és ártatlanságának szépsége így is varázslatot tár elénk.
Ajándék volt a minap egy késő középkori festészeti témát feldolgozó alkotás: 2003-ban jelent meg és aratott világsikert „A lány gyöngy fülbevalóval” című film. Tracy Chevalier 1999. évi történelmi regényét festették mesteri filmkockákra Peter Webber rendezésében. Ebben Jan Vermeer van Delft németalföldi festő talán leghíresebb képének születése a téma.
A sztori történelmi hitelessége ködbe vész, ám a festmény remekmű: ehhez nem fér kétség. Ezt a mozit (IMDb 6,9; nálam 8,5 pont) a holland portréfestészet aranykora foglalja keretbe. Gyönyörű színek, külső és belső terek, kiváló színészi alakítások adják az értékeit.
A krónika Jan Vermeer alkotásaiból harminckettőt biztosan a saját, és ötöt talán tőle származó festményként tart számon. Sokan gondolják, hogy a csúcs a gyöngy-fülbevalós lány képe.
A mozifilm foglalkozik egy másik Vermeer-kép sztorijával is. Ez a „Hölgy két udvarlóval”, melyen önmagát lát(tat)ja a festő mohó és fennhéjázó mecénása, ma úgy mondanánk: rátarti szponzora. Neki minden kellene: kép is, lakoma is, s a lány is; miközben a festő és a múzsája közt csak finom, érzékeny lelki kapcsolat alakult ki.
A mecénás foghegyről odavetőleg beszél egy másik festőóriás munkájáról is. Ő Rembrandt lenne, aki más témákkal és technikákkal alkot; van is egy utalás a készülő „Éjjeli őrjárat”-ra. Ám mindez a filmben csak remek kis mellékszál a gyöngyfülbevalós lány történetéhez.
Ugyanígy megjelenik a színen a camera obscura, mely felnyitja az olvasni sem tudó cselédlány szemét; lassanként bevezeti őt a képi világ, a színek, fények és harmóniák mesés világába. Csaknem alkotótárssá válik a nő; ellentétben a festő feleségével, aki sem megérteni, sem megbocsátani nem tudja, hogy a férje nem őt festi meg.
A sztori nagyszerűen mutatja be a korabeli németalföldi valóság hétköznapjait is: a szegénység kiszolgáltatottságát, a piaci életet, a vallási ellentétek lappangását, a fiatalok bimbózó szerelmét, a cselédlánysors megalázó momentumait, a gyermeki gonoszság bűnét és következményeit. Bepillantást enged a mozi egy alkotó művész vívódásaiba, válságpillanataiba, de a műért és annak tökéletességéért való küzdelme ihletett megoldásaiba is. Griet, a kislány pedig tisztán, egyszerűsége minden őszinteségével eszmél rá arra, hogy a fájdalmat és a nej retorzióját is vállalva bele kell egyeznie a gyöngyfülbevalós kompozíció elkészítésébe. Szívét adja, testét nem; ez nem korai METOO.
A színészi játék elsőrangú; és nem is csak, bár elsősorban Scarlett Johansson esetében. Mintha neki találták volna ki ezt a filmet, rá szabták a szerepet, és ő angyali tisztasággal meg is jeleníti a múzsát. Kisebb szerep visszafogott, hiteles, méltó megformálója Colion Firth festőként; és a harsány és fölényeskedő mecénás is meggyőzően ellenszenves Tom Wilkinson alakításában. Mellékszereplőként, a festő okos és gondokat elsimító anyósaként kiváló Judy Parfitt játéka is.
A káprázatos képi világ a kockákon szintén mesteri, ez Eduardo Serra keze munkája. A film 3 Oscar-jelölést kapott; egyéb fórumokon díjazták is.
Én lemezről láttam a művet; ám az interneten online-módon is megtalálható. Érdemes; nagyon ajánlom. Megvalósulni látszik a költő meglátása: a mű(vészet) a valóság égi mása.
Leány gyöngy fülbevalóval: 2003-ban bemutatott, 100 perces, művészet-történelmi témájú filmdráma. Rendező: Peter Webber. Forgatókönyv-író: Olivia Hetreed. Operatőr: Eduardo Serra. Zene: Alexandre Desplat. A főbb szerepekben: Scarlett Johansson, Colion Firth és Tom Wilkinson.