A külföldi tudósító alapvetően állomáshelye bel- és külkapcsolatainak eseményeiről ad hírt, ám annál boldogabb, ha ,politikamentes’ témákat dolgozhat fel. Így volt ezzel cikkünk szerzője is, aki 1985–89 között a Népszabadságot képviselte Berlinben. Írását a legnagyobb példányszámú hazai napilapban 1986. március 27-én olvashatták az érdeklődők…

Van Lausitzban egy falu (a helyiek szerint város), úgy hívják, hogy Drebkau. Erre, az NDK-ban élő szorb nemzetiség által lakott vidékre kalauzolt el a minap Horst Adam, a Nowy Casnik című szorb újság szerkesztője. „Gyere el – mondta –, olyat mutatok, amilyet még nem láttál.” 

Egy fióknyi a régi példányokból…

A főutcán álló, egyemeletes, ódon ház előtt fékeztük le lépteinket. A szűk kapualj és a recsegő falépcső után az emeleti szobákban ránk köszöntött – a csoda. Tucatnyi üvegtárlóban a szivárvány valamennyi színében pompázó és az emberi fantázia kimeríthetetlen kelléktárából díszített hímes tojások százai fogadják a látogatót. No, meg Lothar Balke, az ötvenes éveinek már végén járó, de fiatalos néprajzkutató, akinek nevéhez és tevékenységéhez a gyűjtemény elválaszthatatlanul kapcsolódik.

Korát tekintve talán egyedülálló a világon: 1896-ban alkotta az ismeretlen (nép)művész a csehországi Strážnicéban.

Lothar Balke elmondta, hogy – mint az NDK Tudományos Akadémiája mellett működő Szorb Népkutatási Intézet munkatársa – csak véletlenül, találomra kezdett el foglalkozni a húsvétitojás-festéssel, a népművészetnek ezzel a sajátos, de igen jellegzetes hajtásával. A munka gyorsan hobbivá, sőt szenvedéllyé változott. Maga is fest tojásokat, amiket azután cserére ajánl fel a „műfaj” más vidéki és külföldi mestereinek. A nyersanyagot először kifújja, az üres héjra kerülnek azután rá a szorb népi motívumok.

Húsz éve csinálja már. Eleinte – a tudományos érdeklődés mellett – csak a saját gyönyörűségére bővítgette a gyűjteményt. Később azonban – azok unszolására, akik ismerték, és tudták, milyen kincs halmozódott föl a drebkaui öreg házban – elhatározta, hogy megosztja örömét a szélesebb nyilvánossággal is. A szorb tájakon – e szláv népcsoport Bautzen és Cottbus megyékben él nagyobb számban – egyébként is nagy hagyományai vannak a tojáspingálásnak, a bautzeni népművészeti múzeum még versenyt is rendez a legjobbak között minden évben, húsvét után. (A vetélkedésben – szorb mintákkal telerajzolt tojásokkal – sok német is részt vesz.) Az élő tradícióból bátorságot merítve nyitotta meg három éve a kiállítást Lothar Balke, közszemlére téve ki a gyűjtemény ötszáz legszebb darabját.

Ma már 1300 tyúk- és lúdtojás látványa kápráztatja el a vendégeket (az egyetlen strucctojás csak az arányokat hivatott érzékeltetni). Tizennyolc országból származik a gyűjtemény, a legmesszebbről, Japánból is érkeztek tojások Drebkauba. S hogy erre az azonos alapra mennyiféle színt, mintát, anyagot lehet rávinni, mennyi rajzzal, képpel lehet díszíteni, azt csak a bemutatót végiggyönyörködve mérhetjük fel igazán. A szalmaintarziáktól az áttöréses díszítésekig, az ember ábrázolásától az absztrakcióig, se szeri, se száma az új és újabb meglepetéseknek. Mi, magyarok sem szégyenkezünk. Vendéglátóim elmondták, hogy Füg Béla felsőpakonyi népművész megpatkolt tojásokat küldött, amik minden látogatóból elismerést, sőt elragadtatást csalnak elő. Mutatósak a tojásra átvitt mezőkövesdi hímzésminták is, szép a bátai asszonyok — Balog Imréné, Bognár Józsefné, Vámos Lajosné, Vörös Mihályné, Huszák Ferencné — által küldött válogatás is.

Karle János budakeszi népművész, sajnos, időközben már elhunyt, de azok mellett a tojások mellett, amelyek még tőle érkeztek, a névjegyen az az évszám szerepel, amikor műve megszületett. Így a múzeumban békésen szendergő hímes tojások elevenen őrzik alkotójuk emlékét. S ezzel tulajdonképpen legnemesebb, eredeti rendeltetésüknek felelnek meg: a hímes tojás ugyanis végső soron az újjászületést, a termékenységet, az élet győzelmét jelképezi.

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)