Nem kívánjuk az Infovilág szerkesztőségét az Ocskay-ügybe „befurakodónak” beállítani, pusztán megjegyezzük, hogy az Ezreket mentett meg… című tavaly júliusi írásunkban részletesen bemutattuk a hős katonatisztet, majd néhány nap elteltével szerkesztőségünk javaslatot tett a Honvédelmi Minisztériumnak a bizonyítottan embermentő Ocskay László posztumusz katonai elismerésére. A tárca illetékes munkatársai hozzáláttak az Infovilág kezdeményezésének a megvalósításához, egyúttal kérték, hogy derítsük föl a százados esetleg még élő hozzátartozóit.

Az Infovilág megtalálta az egyenes ági leszármazottakat, akik örültek lapunk úttörő javaslatának. Miután megtörtént a kapcsolatfölvétel a tárca és az Ocskay-rokonok között, a kör bezárult. A minisztérium a rendelkezésére álló hadtörténeti okmányokból kiderítette: a történészek és a megmentett tanúk által századosként emlegetett Ocskay László „csak” hadnagy volt, ami persze, ha igaz – meggyőződésünk szerint – semmivel sem kicsinyíti tetteinek nagyságát, határtalan humanizmusát.

Az Infovilág – feltéve, hogy a Honvédelmi Minisztérium Ocskay László halálának 50. évfordulóján, március 27-én méltó módon megemlékezik az egykori hős katonatisztről – szeretett volna tudósítani a reménybeli ünnepségről, amelyre értesüléseink szerint a kései leszármazottak is hivatalosak lennének.

A születésnapi megemlékezés elmaradt; jóhiszeműen arra gondolt az Infovilág közössége, hogy majd a bizonyítottan legalább kétezer-kétezerötszáz ember életét megmentett Ocskay László május 25-i születésnapján tartják az őt megillető módon méltató ünnepséget. Nem így történt – derült ki végül is a Holokauszt Emlékközpont által szervezett tisztelgő filmvetítésen. Május 21-i dátummal a honvédelmi miniszter aláírásával ezt az „elismerő oklevelet” adományozták a hős katonatiszt családjának, az egyenes ági leszármazottaknak:

Miként olvasható, az oklevél szövegének megfogalmazói (érthetetlen takarékosság megfontolásból?) sikeresen összemostak két tényt – Ocskay embermentő tevékenységét és a kései utódok igyekezetét a „nevezett” emlékének az ápolásáért.

Furcsa, ám nem az első furcsaság az utóbbi évek magyar kormányzati cselekedetei között.

Még szerencse, hogy 1966-ban Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa meghajtotta az emlékezés zászlaját Ocskay előtt, majd a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád posztumusz Arany Emlékérmet, Izrael Állam Yad Vashem Intézete pedig „A Világ Igaza” kitüntetést adományozta az első és a második világháború hősének. Tetteit emléktábla örökíti meg az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziuma falán és a (budai) Apor Vilmos téri emlékművön. Az említett dokumentumfilm elkészültekor Ocskay László még nem szerepelt a magyarországi tankönyvekben.

Reméljük, ma már igen. És talán akkor is megemlítik, amikor a honvédelmi oktatás közben fölsorolják a katonahősöket.