A TASZ, az UNHCR és az Amnesty International úgy látja, hogy Magyarország megsérti a Genfi Konvenciót, mert nem szabad olyanokat illegális határátlépésért felelősségre vonni, akik válságövezetekből menekülnek. A legtöbb „vádlottat” persze nem lehet visszaküldeni Szerbiába, Magyarország mégis ragaszkodik a hatalmas és költséges mutatványhoz. Merthogy annak célja – a több száz kilométeres határzárral együtt az, hogy ide ne jöjjön senki!  Illetve, hogy aki már bejutott, az rémüljön meg és gyorsan álljon tovább.

Trump erősödése egyre nagyobb vitát gerjeszt a globális fasizmusról – állapítja meg a The New York Times. Elszántabb ellenfelei egyenesen Hitlerhez és Mussolinihez hasonlítják a politikust. De a jelenség kapcsán általában is felvetődik, hogy újjáéled a fasizmus, mint a teljhatalomra, az agresszív nacionalizmusra és gyakran a rasszizmusra épülő kormányzati rendszer.

Putyin és  Erdogan az erősember-taktikát alkalmazza. Magyarország autoriter vezetése lecsapott a sajtóra és kerítést húzott a határon. Félő, hogy Lengyelország követi a példát. A Külkapcsolatok Európai Tanácsának igazgatója azt mondja, a populisták a jobb- és baloldal küzdelmét a kozmopolita elit és a félénk hazai lakosság harcával váltották fel.

Persze, nehéz meghatározni, hogy mi számít fasizmusnak. A berlini Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének szakértője két elem meglétét mindenképpen szükségesnek tartja: egyfelől a demokrácia nyílt elutasítását, másfelől a rend nyers definícióját. Szerinte a Jobbik és görög Arany Hajnal ebbe a kategóriába tartozik.

Mindenesetre úgy tűnik föl, hogy sokan elhagyatva érzik magukat, miközben a Wall Street bankjai mentőcsomagokat kapnak. A jövevények jutnak álláshoz, terroristák fenyegetnek ártatlanokat. Az angliai Bath Egyetem egyik professzora illiberális demokráciának nevezi az új rendszert, amely azonban kiaknázza a demokrácia csapdáit. Így pl. a választások fontosak a rezsim törvényessége szempontjából, de a tekintélyelvűek már nem az egypártrendszeren keresztül ellenőriznek, hanem egy sor más eszközt vetnek be, manipulálják a médiát, megfélemlítik az ellenfeleket. Egy orosz elemző azt tartja a fő gondnak, hogy a Nyugat jelenleg túl gyenge, így nem tud szembeszállni az árral. 

A The Economist úgy látja, hogy Ausztria és Európa csak átmenetileg úszta meg, mert a szélsőjobb immár nem szorul a politika peremére. Hofer győztes típus, idáig azt mutatja, hogy szélsőséges – szép csomagolásban, aki olyan ésszerűen beszél. Például: a határellenőrzést csak addig kell fenntartani, amíg az unió nem képes megvédeni a külső határait.

Természetesen támogatja az EU-t, de csak úgy, hogy minden kérdésben nemzeti döntést kell hozni, ahol az lehetséges, a közösségi elhatározás ellenben ott léphet be, ahol az okvetlenül szükséges. De azért a Szabadságpárt, amelyet részben volt nácik alapítottak, folyton Európa keresztény gyökereiről papol, közben pedig ördögként állítja be a gazdasági bevándorlókat. Az FPÖ sikere szorosan összefügg a menekültek beözönlésével, mint általában az idegengyűlölő pártok esetében.

Ezzel együtt Ausztria hírnök, mármint hogy a szélsőséges pártokat a jövőben nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mégsem a múlt század 30-as éveit éljük, csakhogy ezek az erők befolyásolják a politikát, nagy koalícióra kényszerítik a középjobbot és a középbalt, ily módon a populisták az egyetlen alternatíva.

Úgy nem lehet legyőzni őket, ha bárki felvizezi euró-szkeptikus vagy migránsellenes irányvonalukat. A szélsőjobb feltüzeli az irracionális félelmeket, lásd Kelet-Európát, ahogy virágzik a szélsőjobb, pedig ide alig jött néhány szír menekült.

A mérsékelt pártoknak harcolniuk kell az ideáljaikért. A polgárok olyanokat akarnak, akik világos értékeket követnek. Továbbá eredményeket kell produkálni, ideértve hogy a menekültek beillesztése sürgősebb, mint valaha. Utóbbira csak a toleranciát hirdető pártok képesek, mint ahogy a menedékkérők igazságos elosztására, további normális határok fenntartására is. Meg kell győzniük róla a szavazókat.