Szörnyű történéssel kezdődött az 1969. esztendő a Vas megyei Répcelakon: elemi erejű robbanás gyilkolt, pusztított a szénsavgyárban, egyazon pillanatban hét embert ölt meg. A csütörtöki szerencsétlenség utáni órákban érkeztünk a helyszínre a Kisalföld megyei lap munkatársaiként: a felejthetetlen emlékű, kiváló tollú, nagyszívű Rácz Ernővel (szakmai beceneve: Balek volt, 1919–1986) és Katona Miklóssal, a Magyar Televízió Híradójának térségi munkatársával, operatőrével, hogy az elsők között számoljunk be az egész országot megrázó, szörnyű tragédiáról. A Rácz Ernővel közösen írt tudósításunk a Győr-Sopron megyei napilap 1969. január 4-i számában jelent meg. (A nyitó képet Katona Miklós készítette.)

«Répcelak: ipari nagyközség. Híres sajtjairól, meg arról, hogy ott gyártják a szárazjeget, és ott töltik a szódapatront… Néhány évvel ezelőtt a falut elöntő árvíz, s csütörtökön (1969. január 2-án – a szerk. megj.) egy elemi erejű robbanás röpítette nevét a híradásokba.

1969. január 2. Tizennégy óra 24 perc, hét másodperc. A gyár villanyórája rögzítette a tragédia pontos idejét. A Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat hátsó udvarán négy tartályban gyűjtik a tiszta széndioxidot. Az egyik tartály – eddig ismeretlen ok miatt – felrobbant. Egy másodperccel később újabb detonáció reszkettette meg a környéket. Két tartály darabjaira szakadt széjjel, a másik kettő pedig az irtózatos légnyomástól torpedóként vágódott a technológiai osztály irodájába és a tisztítóüzem épületének.

Az áldozatok

A lezúdult vasbetongerendák és a tartályból kipréselődő cseppfolyós, 80–120 fok hideg széndioxidgáz öt ember életét oltotta ki a néhány négyzetméternyi munkahelyen.

Meghalt: Garas Károlyné, 18 éves laboráns, Pénzes László, 34 éves technológiai osztályvezető, Szabó Tamás, 25 éves vegyészmérnök és felesége: Szabó Tamásné, 25 éves vegyészmérnök (valamennyien répcelakiak) és Zala Attila, 26 éves vegyészmérnök, celldömölki lakos.

Csiszár Ernő 30 éves anyagraktáros a kabátjáért jött vissza munkahelyére. Maga alá temette az összedőlt raktársor.

Munka közben ragadta el a halál a nicki Szabó Ferenc I. 49 éves kompresszor-kezelőt és Biczó Tibor 19 éves, vámoscsaládi fiatalembert.

Az iszonyat csak pillanatokra dermesztette meg a társakat. Ficker Ferenc beruházási előadó irodájából rohant a gomolygó, halálos hideg szénsavködbe. Csak percek múltán talált rá az első áldozatokra. De akkor már ott volt Pápai Gyula technológus mérnök. És jött a fél gyár, hogy mentse a menthetőt, a ködben, a romok alatt, a rettenetben sejtett életeket.

Aggódunk értük

Tizenhárom súlyos, tizenhárom könnyebb sérült, köztük Makrai Ágnes patrontöltő és Tóth Lajos vegyészmérnök (Répcelakon laknak) életéért az ország legkiválóbb orvosai küzdenek. Műszereket, személyes segítséget, különleges kezelést ajánlottak fel a kórházak.

Bár a szakértők (a gyár vezetői, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, a Nehézipari Minisztérium, a bányaipari hatóságok és a belügyi szervek) hivatása ezekben a gyászos órákban elsősorban az lenne, hogy a katasztrófa okát és az anyagi kárt megállapítsák, szívük együtt dobog az elhunytak és sebesültek hozzátartozóiéval. torkuk el-elszorul, mikor telefonon érdeklődnek tőlük: mi van a fiammal, lányommal, férjemmel…

A gyár képe – ha képnek lehet nevezni a rombolásnak ezt az irtózatos mértékét – torkot fojtogató. Csütörtökön este, néhány órával a katasztrófa után jártunk ott először. Sötét volt. A gyár áramszolgáltatása megszűnt. Telefon még nem volt, csak döbbenet, csak szomorúság.

Tegnap reggelre kibontakozott a szörnyű valóság. A gyárnak a szíve szűnt meg dobogni. A robbanás környékén nincs sértetlen épület, gép, berendezés. Ajtónyi rések tátonganak a mázsás repeszektől szétrombolt falakon, egy ilyen repülő vaslemez ütötte át a gyár kéményét. és egy kilométerrel távolabb, a faluban Szabó Lászlóék házának tetőzetét, és a szobába zuhant.

Együttérzés

Száz méterekre röpítette a légnyomás a teli konténereket, föl a vagonok tetejére. Összeomlott tetővázak, tátongó üzemfalak, összecsavart, lógó traverzek. Az irodában, ahol a legszörnyűbb történt, egyetlen egy tárgy, egy villanyrezsó áll a helyén. Hogyan maradt ott? És egy szék a romhalmaz között, az udvar közepén. Honnan repülhetett ide?

Az első becslés szerint ötmillió forint (kedves Olvasó, akkor, 1969-ben, 55 évvel ezelőtt ötmillió forint a mai ötmilliónak legalább a 100-szorosát érte! – a szerk. megj.) az anyagi kár; két-három hónapig, míg újjáépítik a fél gyárat, a megrongált üzemekben szünetel a munka.

Mi okozhatta a robbanást? Egyelőre senki sem tudja. Feltételezéseket rögzít most még csak a jegyzőkönyv, alapos vegyi, műszaki és egyéb vizsgálatok vannak még hátra. Most gyűjtik a tárgyi bizonyítékokat.

Szabó Ferencéknél és Csiszár Emőéknél két-két gyermek, Pénzes Lászlóéknál egy maradt árván. És egy élet, amely ezután születik. A gyár dolgozói, vezetői erkölcsi és anyagi felelősséget vállalnak az elhunytak családjaiért. És bizonyára megmozdul az ország is, mint néhány évvel ezelőtt, a répcelaki árvíz idején.»

A Magyar Távirati Iroda (MTI) 1969. február 20-án tette közzé „A répcelaki robbanás fő felelősei – A vizsgáló bizottság vezetőjének nyilatkozata” című jelentését, amelyet a Magyar Rádió és a Magyar Televízió még aznap, a Győr-Sopron megyei napilap (és minden bizonnyal valamennyi hazai napilap) másnap, 1969. február 21-én, pénteken hajnalban közölt:

«A répcelaki robbanással kapcsolatos szakértői vizsgálat eredményéről Kreffly Gábor, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnökhelyettese, a vizsgáló bizottság vezetője a következő részleteket mondotta el az MTI munkatársának.

– A bizottság, amelyet az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség, a Nehézipari Minisztérium, valamint a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete hívott életre, munkájába külső szakértők egész sorát vonta be. Részt vettek a vizsgálatban a Vasipari Kutatóintézet, az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat, a Vegyiműveket Tervező Vállalat, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem vegyipari gépek és mezőgazdasági iparok tanszékének szakemberei.

– A bizottság feladata a robbanás okának vagy okainak felderítése volt. Ebből a célból a bizottság alapos helyszíni vizsgálatokat végzett, 75 tanút hallgatott ki, az illetékes kutatóintézetek pedig a legkorszerűbb eljárásokkal vizsgálták meg a felrobbant tartályok szétrepült darabjainak, szerkezeti részeinek anyagát.

A tartályok anyaga

– Amint a vizsgálat eredményeiről nyilvánosságra hozott közlemény is megállapítja: a robbanás legfőbb oka az volt, hogy 1961-ben a most felrobbant két tartályt a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban az eredetileg tervezett ötvözött acél helyett közönséges szénacélból készítették el. Ez az acél ugyanis csak fagypont feletti hőmérsékleten képes nyomás alatt a rugalmas alakváltozásra – természetesen ebben az esetben is csak megadott határokon belül –, fagypont alatti hőmérsékleten azonban „elridegedik” és rideg állapotban egyetlen mikroszkopikus repedés is kiindulópontja lehet a további törésnek.

– Márpedig a szénsav tisztításának szükségszerű velejárója a fagypont alatti hőmérséklet. Annak tehát gyakorlatilag alig van jelentősége, hogy – amint kiderült – a szénsav nem egyszer befagyott a tartályokba, ami feltételezi a mínusz 80 fokos hőmérsékletet, mert az anyag alkalmatlansága folytán a robbanást az engedélyezett 15 atmoszféránál jóval kisebb nyomás is már a megengedett mínusz 30 fokos hőmérsékleten kiválthatta.

A felelősök

– A helytelen szerkezeti anyag alkalmazása miatt a felelősség – hivatkozott Kreffly Gábor a bizottság megállapítására – a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár 1960-ban volt termelési osztályvezetőjét és a répcelaki vállalat akkori főmérnökét terheli. Ellenük az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség a bűnvádi eljárás megindítását javasolja.

– A tartályrobbanásban szerepet játszhatott a búvónyílás lemezanyagának meg nem felelő hengerlése is, ami azonban szorosan összefügg az alkalmatlan acélféleség felhasználásával. Viszont a búvónyílás helytelen konstrukciójáért a tartály tervezője, a hegesztési varratok feszültségmentesítő hőkezelésének elmulasztásáért a gépgyár termelési és műszaki ellenőrzési osztályának vezetője a felelős, azért pedig, hogy a tartályban az üzemi nyomás esetenként túllépte a megengedett értéket, a Szénsavtermelő Vállalat termelési és üzemfenntartási osztályának vezetőjét, a szénsavtisztító üzem vezetőjét, továbbá négy művezetőjét, a tmk főművezetőjét és művezetőjét terheli a felelősség. Ellenük az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség egyelőre szabálysértési eljárást indít, de ha büntető jogszabályokba ütköző cselekmények vagy mulasztások gyanúja merül fel, természetesen megtesszük a lépéseket a bűnvádi eljárás megindítására is.

Mikor termel?

– Répcelakon egyébként – fejezte be tájékoztatását Kreffly Gábor – a részleges, a gyár korábbi kapacitásának harmadát elérő termelés előreláthatólag az első félév végén megkezdődik, és remény van arra, hogy az év végén helyreáll az üzem teljes termelési kapacitása.”