(Forrás: hirklikk.hu) Az elmúlt tíz évben 115 000 millió forint jutott a felcsúti fociakadémiára, azaz, évente átlagosan tízmilliárd – ebből a pénzből tíz év alatt tíz kórházban lehetett volna komolyan javítani a körülményeken – hívta fel a figyelmet Pusztai Erzsébet, akit annak kapcsán kerestünk meg, hogy újabb botrányos hírek láttak napvilágot a magyar egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatban. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Intézet (NNGYK) tudatta, hogy az ország különböző egészségügyi intézményeiben voltak kénytelenek teljesen vagy részlegesen bezárni osztályokat. A volt egészségügyi államtitkár szerint a helyzet ma már annyira rossz, hogy még akkor is tovább romlanék, ha a kormány most azonnal megtenné akár a legjobb lépéseket. (A nyitó kép forrása: puskasakademia.hu)

Bombát robbantott Kunetz Zsombor legfrissebb Facebook-posztja: az orvos és egészségügyi elemző arról adott hírt, hogy a hétvégén a budapesti Szent János Kórház botránya után az NNGYK frissítette a honlapját, és feltett még 20 kijelölő határozatot, ami az ország különböző egészségügyi intézményeinek, különböző osztályainak a részleges, vagy teljes leállását jelentik be, 2023. decemberétől-2024. januártól. Tavaly egyébként az egész évben 113 határozatot publikáltak, „valószínűleg ennél jóval több volt, csak nem tették fel” – mutatott rá a szakember.

Bezárt osztályok A János csak részlegesen tudja ellátni a belgyógyászati feladatát, emellett a Buda és a hozzátartozó agglomeráció egyetlen baleseti centruma nem tud ellátást biztosítani a komoly baleseti sérülteknek, s az ittasoknak sem. A Budapesti Szent Margit Kórház a gasztroenterológiai ellátást, és a gyomor- bélrendszeri vérző betegeket sem tudja ellátni. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Hetényi Géza Centrum Kórházban, az arc- és szájsebészeti ellátás akadozik immár mondhatni hagyományosan, ugyanott a tüdőgyógyászati és légzésrehabilitációs fekvőbeteg ellátás nem lesz elérhető, és szűnik meg a teljes kapacitása az idén. A Heves Megyei Markhot Ferenc Centrum Kórházban a szemészet ügyeleti ellátását nem tudják biztosítani; a Komárom Esztergom megyei Szent Borbála Kórházban szünetel az urológia ügyeleti és fekvőbeteg szakellátás”.

Hátborzongató, hogy Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara új elnöke a hvg360-nak adott interjúban a következőt mondta: „a jelenlegi lépések olyan irányba mutatnak, hogy azt gondolom,

aki megteheti, különítsen el az egészségügyi ellátására is egy összeget. Ugyanúgy, ahogy nyugdíjra vagy a gyerek oktatására, amit sokan az állami rendszeren kívül oldanak meg”.

Megjegyezte, hogy ez egy nagyon aggasztó jelenség. (A szerk. megj.: akkor viszont miért kell nem is kevés egészségügyi hozzájárulást fizetniük a munkában állóknak?)

Közben a kormány hárít és igyekszik úgy beállítani a fejleményeket, mintha semmi gond nem lenne. Takács Péter illetékes államtitkár a Népszava megkeresésére azt állította, hogy csak ideiglenes intézkedésekről van szó, beteg ellátatlanul nem marad. Cinikusan megjegyezte, hogy nem is nagyon okozhat gondot, ha valakinek egy másik kerületben lévő ellátóig kell utaznia.

Csakhogy mindazok, akik akár betegként, akár családtagként, barátként, érintettként szembesülnek a állapotokkal, katasztrófát emlegetnek. Túloznának? Vagy valóban katasztrofális a helyzet a kórházi ellátásokkal? Pusztai Erzsébetet kérdeztük:

„Az adatok tökéletesen mutatják, ami sajnos persze már jó ideje látható” – szögezte le a volt egészségügyi államtitkár. Egyre kevesebb a dolgozó az egészségügyben, miután a kormánynak az elmúlt években tett lépései folyamatosan azt eredményezték, hogy a dolgozók egy része feladja, mert nincs világos jövőképe, és nem látja, hogy merre tart az egészségügy. Ezért elmennek máshova dolgozni, vagy kiköltöznek külföldre. Ennek következményeként ráadásul a megmaradtakra még nagyobb teher hárul, s egy idő után már ők sem bírják tovább. „A kormány egészen egyszerűen nem veszi észre, hogy nem lehet így folytatni”.

Lát-e esélyt a normalizálódásra? – vetettük fel. Pusztai szerint azonban az a baj, hogy kormány sokáig azt hitte, elég, ha fizetésemelést adnak – de ez nem így van. Minél kevesebb a dolgozó, annál nehezebben bírják a terhelést, így még akkor is idő kellene ahhoz, hogy némileg normalizálódjék a helyzet, ha a kormány értékelhető lépéseket tenne, és világos jövőképet vázolna fel az egészségügyben dolgozóknak ahelyett, hogy egyik napról a másikra váratlan döntéseket hoz és a nyakukba ont valami újat. „Sőt, még ha a legjobb lépéseket is tennék meg, egy ideig még akkor is romlana a helyzet” – hívta fel a figyelmet.

Vajon az lenne a megoldás, amit a Magyar Orvosi Kamara elnöke mondott, nevezetesen, hogy aki csak teheti, tegyen félre az egészségügyi ellátásra? – kérdeztük. Pusztai Erzsébet szerint ez nem megoldás, hanem egy kétségbeesett javaslat.

Kérdésünkre, hogy meddig bírja még az egészségügyi ellátórendszer, a korábbi szakállamtitkár nem tudott konkrét választ adni. Mint kifejtette: már ott is megnőttek a várakozási idők, ahol régen nem voltak, holott két-három éve szinte másnapra lehetett időpontot kapni. Vidéken még nagyobb a dráma – jegyezte meg. Az is óriási probléma, hogy nagyon sok háziorvosi körzetben csak helyettesítés van, ez pedig rontja az egészségügy elérhetőségét, márpedig az ellátásban a gyors és jó elérhetőség alapvető fontosságú.

Mi lesz mindennek a következménye? A szakember szerint igen sok minden. Hiszen az határozza meg az illető későbbi ellátását, hogy időben megtalálja-e a diagnosztika a konkrét bajt. Felhívta a figyelmet arra, hogy noha a várólisták kapcsán mindig a műtétekre gondolnak az emberek, de ennél is súlyosabb az, amikor a diagnosztikában csak jóval későbbi időpontot tudnak adni. A napjainkban sajnos megszokott dolog, hogy például egy ultrahang vizsgálatra két-három hónapot kell várni.

Ez persze azt jelenti, hogy még tovább szakad az ország a tehetősebbek és a kevésbé tehetősek között, nem szólva az állami egészségügynek teljesen kiszolgáltatott szegényekről – vetettük fel. Pusztai Erzsébet egyetértett ezzel, rámutatva, hogy már ott tartunk, sokszor a család dobja összes a magánegészségügyben végzett vizsgálatra a összeget, amit amúgy az illető nem tudna finanszírozni.

És egy másik szakadék is mélyülhet: az elmaradásunk a fejlett uniós tagországokkal szemben – vetettük fel, amihez a korábbi államtitkár hozzátette: ráadásul a helyzet folyamatosan romlik. Egy gazdagabb ország ugyanis nyilván többet tud fordítani az állami egészségügyre. Arról már nem is szólva, hogy nálunk már rendszerproblémák és létszámproblémák egyaránt jellemzik az állami ellátórendszert. „Elég érdekes, amit éppen ma láttam: az elmúlt tíz évben 115 milliárd forint jutott a felcsúti fociakadémiára, azaz, évente átlagosan tízmilliárd – ebből pénzből a tíz év alatt tíz kórházban lehetett volna komolyan javítani a körülményeken” – zárta szavait Pusztai Erzsébet.