Itt ülünk és várjuk, szokásos tavaszváró, évértékelő beszédében Orbán Viktor vajon képes lesz-e szokásos retorikai eszközeivel valamiféle kiutat, biztatást adni híveinek, a néhány hét alatt kialakult és még mindig erősödő politikai-erkölcsi válságra. (Orbán 25. évértékelője: „Brüsszelben változás kell”.;kép: hirtv.hu.)

Hamarosan kezdődik ez a beszéd: mit mond majd a vezér: Itt és most az a kérdés inkább, hogyan mondja, amit mond. Vajon a jól bevált, és már több mint harminc éve elkezdett, azóta tökélyre fejlesztett terelő beszéde hatásos lesz-e megint. Vagy kénytelen lesz a NER pedofilmentegető tagjait és kiszolgálóit néven nevezni, sőt, egyes családtagokat is érintő botrányról szólni. Milyen is ez az orbáni beszéd, ami mindig elfedi a valódi szándékokat, történéseket?
Sükösd Miklós szociológus, a Koppenhágai Egyetem Kommunikáció-tanszékének docense tanulmányt készített az orbáni propagandaállam nyelvezetéről. Ebben – idézem –, feltárja Orbán Viktor populista retorikájának alapjellemzőit: „A nemzet egészét kisajátítva szónokol, demokratikus ellenfelek helyett elvetemült ellenséget fest le, és külső megszálló hatalom ellen mozgósít. Orbán szónoklataival a magyar nemzettudatban történelmileg gyökerező áldozatiságot és sérelmi kultúrát aktív gyűlöletpolitikába fordítja át a félelem, a rettegés és a bosszúvágy módszeres felélesztésével és az aktuális ellenségek megnevezésével. Retorikájával felébreszti a félelmetes, veszélyes világtól megmentő autoriter vezető iránti vágyat és a drákói rendszabályokkal működő diktatórikus állam igényét” – írja Sükösd a tanulmány bevezetőjében.

Igen, eddig ez bevált. Migránsveszély, kovidjárvány, Oroszország Ukrajna elleni háborúja, mi egyebek okán lassan tíz éve rendkívüli állapotra hivatkozva rendelti kormányzást vezetett be. De mit szól, ha egyáltalán szóba meri hozni, hogy most nem kreált, kitalált ellenségek, és ügyek, hanem saját rendszerének emberei és sötét dolgai jönnek szembe. A lemondott Novák Katalin és Varga Judit, hátuk mögött a pedofil kegyelmi ügyben megmártózó Balog Zoltánnal és a vesztegetési ügyben gyanúsítottként vergődő Völner Pállal. Ők nem kitalált szereplők és nem fiktív ügyekbe buktak bele. Ráadásul olyanokba, amik ellen a retorika szintjén a kormány folyamatos kampányt folytat. Olyan ügyekről van szó, amik ellen harcban állt eddig, és amik a kormányzati, a politikai propaganda középpontjában voltak. Ma ez a kérdés, mindezt az erkölcsi válságot okozó pocsolyát Orbán megpróbálja lecsapolni, vagy politikai Shrekként ebben kíván tovább fürdőzni és választóit is maga mellett tartva azt próbálja elhitetni, nem mocsár ez, hanem maga a Riviéra? Szaga van, sötét, árad, de magyar. Viszont nem a miénk.

Ezt mondták tegnap este azok a sztárok, akik eddig az online térben és a színpadon szóltak, de most kiléptek, hogy elég volt. Tiszta beszédet követelnek. Ez a beszéd.