A nagygyűlésen sem hangzott el a színpadról, hogy Orbán az, akit le kell győzni valahogy. Nem hangzott el, de a pesti Andrássy utat megtöltők jórésze valószínűleg úgy értelmezte mondottakat magában, hogy röviden megfogalmazva, „Orbán, takarodj!”.  Lehet harmadikerőzni és efféléket mondani – sokan próbálkoztak ezzel –, de ilyen értelemben nincs egyelőre „harmadik erő”. (Magyar Péter jogász a március 15-i nemzeti ünnepen tartott rendezvényén az Andrássy úton 2024. március 15-én. Magyar Péter Talpra Magyarok Közössége néven mozgalom indítását jelentette be, amelyet politikai párttá kíván alakítani. MTI Foto/Balogh Zoltán felv.)

Az kétségtelen, hogy a március 15-i politikai gyűlések legsikeresebbje Magyar Péteré volt. Pedig volt konkurencia, hiszen a Múzeum-kertben maga a zsebduce beszélt – ami mindig igazi pajzán móka és kacagás az erre fogékony néptársaknak. És ott volt Karácsony Gergely, aki igazán esélyes újra a főpolgármesteri pozícióra – már ha a Fidesz addig meg nem szünteti a posztot. Ráadásul a meggyilkolt Navalnij özvegye küldött szívbe markoló és valóban fontos üzenetet – amiben nagyjából a gyilkos Putyin tettestársának nevezte Orbánt.

Mégis Magyar Péter nagygyűlése érte el a résztvevőrekordot és a közönség jórésze tulajdonképen elégedetten távozott.

Ezzel együtt a vélemények róla meglehetősen különbözőek. Ha csak a széleit vesszük, akkor ő az, aki képes lesz az Orbán-rendszert megdönteni, amire az eddigi ellenzéknek esélye sem maradt. A másik véglet szerint Rogán embere, csak az ellenzék megosztása feladata. Hiszen új szavazókat nem szerez, a „csalódott fideszes” úgy tűnik föl, ritka, mint a tisztesség Mészáros Lőrinc üzleteiben. Ráadásul mindez leöntve erőteljes magánéleti konfliktussal, egy részben nyilvánosság előtt játszódó válási haddelhaddal. És akad benne titkosszolgálati szál is – hogy az összeesküvés-elméletekben se legyen hiány. (De kérem, itt összeesküsznek.)

Egyrészt, szeretném hinni, hogy Magyar Péter politikai felbukkanása valamit segít ennek a fasizálódó rendszernek az elbontásában. Lehet, hogy Magyar 12 pontja nagyjából ugyanaz, amit a hagyományos, parlamenti ellenzék évek óta mond – csakhogy átütő sikert eddig a szavazásokon ezzel nem értek el. Szomorú, de a nem Fidesz-hívők egy meghatározó része az ellenzékből is kiábrándult – hiszen az nem volt képes kibújni a Fidesz halálos öleléséből. Értsd: még a saját potenciális szavazóik is csak hébe-hóban hiszik el, hogy képesek választást nyerni. S a nyerőképesség érzetét nem erősítik azok a méltatlan, egymás közti viták, amiknek tanúi vagyunk mostanában – még akkor sem, ha értjük a magyarázatot és sejtjük, itt-ott a Fidesz beépítette a maga bomlasztó embereit. Szóval, lehet, hogy Magyar Péter eléri azt, hogy újra legyen remény, megmozdítja ezt a régóta így megkövült politikai világot. Hú de jó lenne – a részleteket meg majd később megvitatjuk.

Másrészt: tartok tőle, hogy még nincs meg a megoldás. Érdekes persze, hogy a nagyközönség előtt azért a jórészt kevéssé ismert (Rogán) Tóni és Barbi és Ádám a fő ellenség. De a nagygyűlésen sem hangzott el a színpadról, hogy Orbán az, akit le kell győzni… valahogy. Nem hangzott el, de az Andrássy utat megtöltők jórésze valószínűleg úgy értelmezte a mondottakat magában, hogy röviden megfogalmazva, „Orbán, takarodj!”  Lehet harmadik erőzni és efféléket mondani – sokan próbálkoztak ezzel – de ilyen értelemben nincs egyelőre „harmadik erő”. A politikai játéktér középpontjában feketék és fehérek a szereplők – ha onnan nézzük, hogy meg lehet-e szabadulni ettől a fasisztoid rendszertől. Ha eljő persze ez a szabadság, akkor harmadik, negyedik, ötödik erő is jöhet, hogy csuhajja.

A nagy változások időnként a semmiből toppannak elénk. Ez igaz. Ma még segít a váratlanság, az újdonság ereje, annak a pikáns varázsa, hogy valaki mégiscsak kibeszél a „Család” zárt világából. De ez rövidesen kevés lesz. Addigra szervezet kell, emberek, szakértők, támogatók, pénz. Meg az, hogy a Magyar–Varga-család belvitája ne temesse maga alá az egész történetet.