Évtizedeken át zárva volt a világ előtt, de az iraki örökségvédelmi hatóságoknak hála, nemzetközi archeológusokból álló tudósok ismét felfedezhették az ókori Mezopotámia elfeledett városait, Nivinét, Larsát és Lagasht – már ami 30 évnyi fosztogatás után megmaradt belőlük. A modern technológiát segítségül hívó kutatás eredményeit dokumentálja a Mezopotámia újrafelfedezése című beszámoló holnap, pénteken este kilenc órától a Viasat History műsorán, feltárva olyan leleteket, amiket most találtak meg abból a korból.

Mezopotámia nyomaira a XIX. században bukkantak rá először. A Tigris és az Eufrátesz között több tucatnyi, 5-8 ezer éve alapított olyan városok romja rejtőztek, amelyek régebbiek voltak az ókori görög, római és egyiptomi településeknél: ez a hely volt a civilizáció bölcsője. Az elmúlt 30 év háborúskodásai miatt ezek az ősi települések elzáródtak a külvilágtól, és egy részük, sajnos, meg is semmisült.

A helyszínre hívott tudós régészcsapatok ennek helyreállítására érkeztek, no meg a mai napig eltemetett kincsek feltárására. Ezek egyike Ninive, az Újasszír Birodalom fővárosa, amelynek jórésze még most is a föld alatt van. A régiót az iszlám seregek által hátrahagyott lövészárkok szántották fel, amik rengeteg kárt okoztak ugyan, de némileg az ásatásokat is megkönnyítették. A feltárások közben az egyik régészcsapat írótáblák százaira bukkant. A XIX. század óta most először találtak ilyet Ninivében. „Eufórikus pillanat volt” – nyilatkozta az egyik régész. „Egy archeológus úgy is leélheti az életét, hogy soha nem talál írott anyagot.” Ezek a történelemkutatók viszont jó néhány száz ilyet tártak fel, és nem is akármilyeneket: a táblák nem adminisztratív feljegyzéseket tartalmaztak, hanem verseket és vallási szövegeket. A leleteket ölelő épület romjairól a régészek azt feltételezik, hogy egy szkriptórium, azaz egy másolóműhely, ahol a szövegeket a táblákra vésték – ilyet pedig még nem találtak ebből a korszakból.

Az ásatások a sumér korból fennmaradt Larsában is folytatódtak, ahol az archeológusok megdöbbentő felfedezést tettek: a város több pontján is terrakotta téglákból álló csatornák nyomaira bukkantak. A feltérképezés után pedig megállapították, hogy a mai sivatag helyén ezt a több mint 4000 éves várost egykoron csatornarendszer hálózta be. A régészek a felfedezést követően azzal dicsekedtek, hogy megtalálták „Velencét” – Irak kellős közepén. A vizet a 60 km-re található Tigrisből szállították Larsába, és még arra is megoldást találtak, hogyan juttassák a víztömeget a folyóénál magasabb szinten fekvő városba. Ahol emelkedővel találkoztak, ott egyszerűen szűkítettek a csatorna szélességén, hogy a víztömeg felgyorsuljon és „megmássza” az akadályt.

A csatornák már az 5000 éves Lagashban – a történelem egyik első városában – is megjelentek, amely egykor mocsaras vidéken jött ugyan létre, de az évszázadok során a környezet megváltozott, a vizek eltűntek. Az emberek kénytelenek voltak a körülményekhez igazodni, megoldást találtak hát a víz szállítására és a földek öntözésére. Szakértők sokáig úgy vélték, hogy az urbanizáció a mesterségesen megöntözött termőföldek hozadéka (köréjük települtek le az emberek), de valójában a legrégebbi sumér városok már azelőtt léteztek, hogy az emberek megtanulták volna elvezetni a vizet.