Az újságíró archívumából – Rom az Oranienburger Strassén

Berlin központjának egyik nevezetessége az 1990-ben újraegyesített főváros gyönyörűen helyreállított zsinagógája. Azt már kevesebben tartják számon, hogy az háború után évtizedekig romokban álló műemlék újjáépítése még az NDK-időkben vette kezdetét. Cikkünk szerzője, a Népszabadság akkori berlini tudósítója ezzel az időszakkal ismertette meg az olvasókat, írása a legnagyobb példányszámú hazai napilapban 1986. szeptember 5-én jelent meg.

«Ezen a berlini utcán mintha csendesebben haladnának a járművek. Még a forgalmas Friedrichstrasséról ide beforduló villamosok kerekei is lecsitulnak a kanyar csikorgása után. Az emberek, ha erre visz az útjuk, a 30-as szám előtt lelassítják lépteiket és akaratlanul is felpillantanak a falakra, a kupolára és azon keresztül a felhőkre…

Valaha Európa egyik legnagyobb, legszebb zsinagógája volt ez az épület. Az 1866. szeptember 5-én, tehát ma (a cikk 1986. szeptember 5-én jelent meg! – a szerk. megj.) éppen 120 esztendeje felavatott templomban háromezer ember vehetett részt egyidejűleg egy-egy szertartáson. A mór stílusú vallási központot megszületése pillanatától Németország legszebb és legnagyszerűbb zsidó építészeti alkotásai között tartották számon, ami dicsérte a tervező Eduard Knoblauchot és a kivitelezést irányító August Stülert, a pesti tudományos akadémia egykori építészét is.

A ma romjaiban is impozáns zsinagóga fő – és tragikus – nevezetessége mégsem stílusával vagy méreteivel függ össze, hanem századunk történelmének legsötétebb fejezetével. Ez volt ugyanis az a hely, ahol 1938 novemberének 9-éről 10-ére forduló kegyetlen éjszakáján talán – képletesen is és a valóságban is – a legmagasabbra csaptak a náci fajgyűlölet lángjai. „Kristályéjszaka” volt a fedőneve a zsidó templomok egyidejű, rajtaütésszerű felégetését szolgáló „hadműveletnek”, amit a fasiszta rohamosztagok igyekeztek totálisan végrehajtani.

…És mégis, még ekkor, Hitler hatalomra jutásának ötödik évében is akadtak emberek, akik akartak és tudtak is tenni a barna őrület ellen. Az egykori szemtanúk elmondták, hogy a körzet rendőrparancsnoka – I. Vilmos császár réges-régi, de érvényben levő műemlékvédelmi rendeletére hivatkozva – szétoszlatta a csóvás söpredéket, kihívta a tűzoltóságot és elfojttatta a lángokat.

Die Neue Synagoge in Berlin-Mitte.

Az üszkös, de még egyben maradt boltozat alatt 1940-ig folytatódtak az izraelita istentiszteletek; ezt követően a nácik textilt és bőrárut halmoztak fel a templomcsarnokban – a hívőket akkorra már elnyelték a koncentrációs táborok. Végül 1943-ban egy légitámadás alatt a bombák megpecsételték az épület sorsát…

 …Mostanáig úgy látszott, hogy végérvényesen. 1945 után leégett tetejével, gerenda-bordáival, befalazott ablakaival, bedeszkázott ajtajaival a zsinagóga az embertelen barbárság intő emlékműve volt. Az útikönyvek még azt írják, hogy a templom helyreállítását nem tervezik, meghagyják mementónak. Nos, ez az elhatározás megváltozott. A közeli múltban az NDK hírügynöksége közölte, hogy a főváros vezetése és a berlini zsidóközösség megállapodása értelmében a zsinagógát újjáépítik. Roland Korn főépítész azt is elmondta, hogy a hajdani pusztulás ellenére az oromfalon minden építőelemből, minden díszítésből megmaradt annyi, amennyiből a hiányzó részeket kikövetkeztetni, majd kiegészíteni lehet.

A berlini zsidóközösség elnöke, dr. Peter Kirchner megerősítette a rekonstrukciós terv hírét, s egyúttal hozzátette, hogy az újjáépítendő templom falai közt szándékoznak elhelyezni sok ezer kötetes könyvtárukat, továbbá ugyanott múzeumot kívánnak létesíteni. Ebben kiállítanák annak tárgyi emlékeit, hogy mivel járult hozzá a berlini zsidóság a város fejlődéséhez; s egyszersmind azt is, ami az üldöztetés szörnyű időszakára emlékezteti őket – és kell, hogy emlékeztesse a látogatókat is.

Épp úgy, mint ama Oranienburger Strasse 30. szám alatti romos falon a zsinagóga centenáriumára 1966-ban elhelyezett fekete márványtábla, amelynek utolsó, nagybetűs mondata: „Soha ne feledjétek!”»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)