Vasi kitekintő: a művészet háza lett a zsinagógából

Szombathely városa 1715-től nem engedte zsidók letelepedését a város falain belül. Ettől kezdve a Batthyányiak, akiknek nagy birtoka volt a várostól délre, a Szőkeföldön, telkeket adtak bérbe beépítési lehetőséggel zsidók számára, ám a felépített házukat csak bérleményként lakhatták.

A 19. század első harmadáról, pontosabban 1832-től önálló közösséggé erősödve, a zsidók már templomot építhettek, amelyet azután meg is vásároltak. Az épület ma is áll a Thököly Imre utca 46. alatt. A zsidóság 1871-ben két vallási ágra szakadt: a zsinagóga az ortodox hívőké lett, a neológ kongresszusi közösség pedig területet vásárolt a Batthyányaktól, és 1880–81-ben felépítette a saját zsinagógáját – Ludwig Schöne bécsi építész tervei alapján. A kivitelezésben a helyi Kirchmayer Károly, a püspöki elemi iskola építésze vett részt.

Az épületnek volt egy nagyon hasonló párja is, a lengyelországi Bielsko-Białában, amely a szombathelyi előtt két esztendővel, 1879-ben épült, ám a nácik Lengyelország megszállása után két héttel, 1939. szeptember 13-án fölrobbantották.

Szokták még a celldömölki kis zsinagógát is a szombathelyihez hasonlónak mondani.

A szombathelyi zsinagóga környéke a gyász és megemlékezés helyszíne: itt alakították ki a Zrínyi Ilona és a Thököly Imre utca között, a Rákóczi utcától keletre eső részen a gettót 1944 májusában:

4228 szombathelyi és Vas megye városaiban, falvaiban élő zsidó vallású magyar embert zsúfoltak a nácik és magyar kiszolgálóik gettóba, majd július elején Auschwitzba deportálták őket, ahonnan mindössze 178-an (az elhurcoltak 4,2 százaléka!) tértek vissza. A maroknyi hazatérőből heten 1930 után születtek, és ez nagymértékben meghatározta Szombathelyen a további zsidóéletet.

Négy évvel a háború után, 1949-ben mindössze 97-en alkották az ortodox közösséget. Dr. Horowitz József rabbi már 1939-ben azt tanácsolta a hívőknek, hogy költözzenek külföldre, sajnos, csak nagyon kevesen fogadták meg tanácsát.

Az antiszemitizmus 1956-ban ismét felütötte fejét, ezért félelmében sok vasi zsidó kivándorolt, örökre elhagyta szülőföldjét, miáltal csupán 74 zsidó vallású ember maradt a városban.

A romantikus, mór stílusú, ritka, kéttornyú zsinagóga hazánk egyik legszebb zsidó imaháza. A hitközség – nem lévén anyagi ereje az elhanyagolt épület megmentésére – a városvezetés kezdeményezésére 1968-ban megvált az épülettől, hogy az érte kapott pénzből hozassa rendbe a temetőjét.

A város 1970-es évek elején koncertteremmé alakíttatta át a pompásan fölújított zsinagógát, ahol immár jó negyven év óta rangos hangversenyeket rendeznek a jó akusztikájú teremben.

A szombathelyi zsinagóga és környéke a város kulturális központjává lépett elő: a koncertterem és a vele egybeépült zeneiskola közelében a Savaria Múzeum intézményei találhatók: a képtár, az Isis-szentély az iseumi kiállító épületekkel, a Kossuth-díjas keramikus, Schrammel-gyűjtemény, összegyűjtött munkáival. A legfrissebb fejlemény: a Nemzet Művésze címmel is kitüntetett művész, Schrammel Imre életműve néhány hét óta a szombathelyi, átalakított Éva-malomban tekinthető meg.

A város anyagi segítségével sikerült felújítani a közelben álló, egykori zsidó elemi iskola épületét, ahol Kelbert Krisztina történész közreműködésével létrejött a „Szemtől szemben” kiállítás, emléket állítva az elhurcolt és meggyilkolt szombathelyi zsidók ezreinek; a kiállítás hivatott örök időkre megőrizni a mártírok, Szombathely elveszett zsidóságának emlékét.

A templomtól délre árnyas tér csatlakozik a zsidók tragédiájának emlékhelyéhez. Itt áll a ma is használatban lévő hitközségi épület is, az imaházzal. A teret a Batthyányiakról nevezték el, akik legtöbbet tettek városunkban a zsidóság letelepedéséért.

A zsidó vállalkozóknak köszönhető a kiegyezés utáni fellendülés: valamennyien rengeteget tettek Szombathely lendületes fejlődéséért.