A szerkesztőség archívumából: Orbán önkényuralmi hajlama egyre mélyülő tragédia forrása Európa szívében

Már jó hét évvel ezelőtt is jelezte a nemzetközi sajtó azt, ami azóta sem évült el, nevezetesen: valami nincs rendben Magyarországon. Akkor, 2015 nyarán talán még lehetett volna óvatos, folyamatosan végrehajtandó irány- és módszerváltást végrehajtani, nem jutottunk volt idáig, és a krónikás véleménye: még ma sem késő, ám holnap – már az lehet. Nézzük, olvassuk csak, miről írtak a világlapok 2015. június 19-én! (A nyitó képhez: a Politico cikkének illusztrációja Európa új diktátorát mutatja; nekünk, magyaroknak nem ismeretlen a képen látható személy, aki már nam is annyira új…)

Az Európai Unióról úgy gondolták, hogy lebontja határokat és sorompókat, de bírálók szerint ez az üzenet a jelek szerint elveszett Magyarországon, amely nemzetközi felháborodást vont magára a kerítés tervével – olvasható a The New York Times-ban. A magyar döntés ideget ért a földrészen, ahol jelenleg vita zajlik arról, miként kezeljék a menekültkérdést, illetve a szélsőséges pártok előretörését, utóbbi részben éppen a bevándorláshoz kötődik. A szerb kormányfő kijelentette, hogy nem akarnak Auschwitzban élni. Magyarország, amely egykor maga is a vasfüggöny mögött élt, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának és az EU rosszallását is keltette. A Bizottság szóvivője azt mondta: még alighogy megszabadultak a falaktól a kontinensen, nem szabadna újra felhúzni őket. Hozzátette: a tagállamok joga a határok biztosítása, ám nem hányhatnak fittyet a nemzetközi jogra, pl. úgy, hogy visszafordítják a migránsokat, akiknek joguk van a védelemre. Egyelőre nem világos, hogy a kritika elrettenti-e a populista magyar miniszterelnököt, akit az EU és Washington tekintélyelvű taktikával vádol. Már a nemzeti konzultáció is dühös reakciókat váltott ki. A svéd liberális Cecilia Wiktström azt írta pl., hogy Orbán mini-Oroszországgá változtatja Magyarországot.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának regionális szóvivője úgy nyilatkozott, hogy bármely fal, illetve kerítés akadályozná a menedék megadását, márpedig az embereknek joguk van, hogy oltalmat kérjenek – tudósít az Euronews. Mint mondta, ez benne foglaltatik a magyar alaptörvényben, egyetemes jog, és az UNHCR biztosra akar menni, mármint hogy Magyarország nyitva tartja határait, továbbá, hogy a rászorulók képesek legyenek menedéket kérni, és hogy kívánságukat meg is hallgassák. A tudósító hozzáfűzi, hogy sajtóértesülések szerint a legtöbb Fidesz-képviselő nem ért egyet a kerítés gondolatával és nem is tudja elképzelni, hogy az megvalósuljon. A kormány mégis úgy határozott, hogy megépíti a vasfüggöny saját változatát. 
Politico amerikai folyóirat „Európa új diktátoraként” mutatja be Orbán Viktort, hozzátéve, hogy a politikus megvalósítja tavalyi ígéretét, mármint hogy illiberális demokráciát épít. Felidézi, hogy Juncker miként poénkodott Orbánnal Rigában, de rögtön hozzá is teszi, hogy sok magyar számára egyáltalán nem olyan vicces a kormányfő önkényuralmi hajlama, ami egyre mélyülő tragédia forrása Európa szívében. Ráadásul tartós kihatásai lesznek a nyugat számára is.

Jó néhány megfigyelő attól tart, hogy Magyarország lesz az első, amely feladja a liberális demokráciát és senki sem tudja igazából, mit is kellene csinálni. Orbán az uniós bírálatot mindig nacionalista retorikával utasítja vissza. Az elmúlt két évtizedet azzal töltötte, hogy egy libertárius felfogású fiatal csoportot rettenetesen erős nemzeti konzervatív politikai gépezetté alakított át. 


Tekintetbe véve a korrupció szintjét, könnyű belátni, hogy Orbán miért támad bizonyos civil szervezeteket. A Transparency International már 3 éve azt jelentette, hogy az államot erős érdekcsoportok ejtették fogságba. Lásd: miként tarolt sokáig a Közgép. Magyar Bálint ezzel szemben úgy látja, hogy Orbán alatt összemosódott a gazdasági és a politikai hatalom. A politikus nem riad vissza a történelmi revizionizmustól, amit bizonyít a trianoni emléknap, valamint a pesti, Szabadság téri emlékmű is.

Rév István, a Nyitott Társadalom Archívum igazgatója úgy fogalmaz, hogy a populista demagógia megpróbálja teljes mértékben ártatlan áldozatként beállítani a magyarokat. És hogy bajaink a nyugat hozzáállása, illetve árulása miatt következtek be.

Csak ront a helyzeten, hogy a Jobbik az egyetlen ellenzéki erő, amelyik számít. Schmidt Mária azonban nem aggódik, mert szerinte a magyarok okosak és soha nem voksolnának szélsőségesekre. Nem meglepő ezek után, hogy Orbán kelet felé fordította a külpolitikát, ami 180 fokos fordulat az indulásához képest. Közben a rezsim demokratikus ellenfelei nem látják a fényt az alagút végén. Rév István kiemeli, hogy ha nincs formális lehetőség a kormányváltásra, akkor valami nagyon rosszra kell felkészülni.

Veszélyes játékot űznek mindazok, akik megértést tanúsítanak Orbán Viktor iránt – figyelmeztet a független berlini kutató intézet, a Global Public Policy Institute társalapítója és igazgatója. Thorsten Benner ezt annak kapcsán fejti ki, hogy a múlt héten Klaus von Dohnányi volt hamburgi polgármester a Die Weltnek adott hosszú interjúban állt ki a magyar miniszterelnök mellett. Ezen túlmenően a Német Külpolitikai Társaság illetékes munkacsoportjának vezetőjeként olyan tanulmányt jelentetett meg, amely kedvező képet fest a mai magyar politikáról.

Csakhogy – mutat rá most Benner – a következtetések feltűnően elfogultak, és minden fontos témakörben mellélőnek. Valójában itt olyanok nyilvánultak meg, akik megpróbálják tisztára mosni Orbán tekintélyelvű populizmusát, a liberális demokrácia elleni támadását. Egyben azt szorgalmazzák, hogy Európa teljes mértékben rendezze viszonyát a magyar miniszterelnökkel, miközben alapvető különbség van a német és a jelenlegi magyar demokrácia-felfogás között. Lásd a halálbüntetés visszaállítását, vagy az idegengyűlölő bevándorlási konzultációt. 

Az elemzés ezek után sorra veszi a legfőbb állításokat és rögtön cáfolja, hogy Orbán a lakosság egyesítésének eszközéül folyamodik a nacionalizmushoz és nemzeti önazonossághoz, mert ebben a mondandóban nincs helyük a kisebbségeknek és bevándorlóknak. Továbbá a miniszterelnök időnként olyan hangon beszél a határon túli magyarokról, hogy az már erősen idézi Putyin nyelvezetét. Azonkívül a nemzeti szuverenitás kapcsán tapasztalható paranoia nem alkalmas az EU-ban a politizálás alapjaként. A bírálat szintén felrója a Dohnányi-féle dolgozatnak, hogy vészesen félreértelmezi a tusványosi beszédet, hiszen annak lényege az volt, hogy nacionalista alapokon utasította el a liberális demokráciát.

A kormányfő nem sokkal később levette az álarcát és az államgépezetet ráuszította több vezető civil szervezetre. Majd az idén februárban Merkel jelenlétében megerősítette, hogy nem kér a liberális demokráciából. 

Dohnányi akkor is melléfog, amikor úgy állítja be, hogyOrbán azeuró-szkeptikus pártok ellenpólusa lenne, amikor nagyon is közéjük tartozik. Azonkívül irányvonala és módszerei miatt a Fidesz nem lehetne tagja Strasbourgban a kereszténydemokrata frakciónak. És az is hatalmas tévedés, amely szerint bástya lenne a Jobbikkal szemben. Az egykori fiatal demokraták ugyanis egy sor kérdésben a szélsőjobb politikáját váltják valóra. Most pedig jobbról próbálják előzni a riválist, miután megingott a népszerűségük.

Mindent egybevéve, a Külpolitikai Társaság jelentése veszélyesen félre érti azokat a kihívásokat, amelyeket az Orbán-kabinet jelent Magyarország és az EU számára. A magyar politikus a legügyesebb és legsikeresebb azok közül a tekintélyelvű populisták közül, akik azt remélik, hogy meghódítják a hatalmat más uniós államokban. Egy szélesebb irányzat megnyilvánulásaként ő jutott a legmesszebbre. De tanulni kell abból, hogy az unió képtelen befolyásolni a magyar fejleményeket, jóllehet azok egyértelműen ellentétesek a közös értékekkel.

Az akkori, 2016. június 19-i teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!