Az újságíró archívumából – a német egyesülés programja

A világ valamennyi fontos lapja, rádiója, tévéje küldött tudósítót 1990. október első napjaiban Berlinbe, hogy beszámolhasson a 20. századi Németország, valójában Európa, a világ újabb nagy eseményéről, a második világháború befejezésekor négy részre vágott, évtizedekig szétválasztva létezett Németország újraegyesítéséről. A nagy esemény napjául 1990. október 3-át, szerdát választották. Hála a sorsnak, a (sajnos, ma már csak sajtótörténeti emlékként létező) Mai Nap külpolitikai szerkesztőjeként, kiküldött tudósítójaként jelen lehettem Berlinben az eseményeken. (A nyitó képről: évtizedekig ez a kép fogadta a látogatót a berlini Brandenburgi kapu előtt a keleti oldalon: a kihalt Párizsi tér mögött az ikonikus kapuépítmény; a szerző felvétele 1973 nyarán készült.)

Október 2-án, lapzárta előtt az alábbi tudósítást küldtem Budapestre:

(Kiküldött tudósítónk jelenti Berlinből) Semmi értelme elhallgatni: ha csak néhány napra is, de Berlin vált a világ fővárosává. Már csak néhány óra, és teljesül a németek jó negyvenéves álma: hazájuk visszanyeri egységét, az eddig NDK néven ismert országrész öt tartomány formájában fölvétetik a német szövetségbe. Tegnap este percek alatt jutott megállapodásra a 4+2 külügyminiszter New Yorkban: aláírásukkal szentesítették Németország visszanyert szuverenitását. (Képünkön erre koccintanak.

Berlin ezeregy módon szeretné kifejezni együvé tartozását: újra járnak az emeletes sárga buszok, amelyeket a keletnémet városvezetés 1974-ben tiltott ki az „NDK fővárosából”.

Tegnap a szövetséges megszálló hatalmak parancsnokságai ünnepélyesen bevonták zászlaikat, és jogaikat-kötelességeiket átruházták Berlin szenátusára és tanácsára.

Tegnap déli egy órakor Berlin rendőrsége egyesült: a keleti népi rendőrség föladta szuverenitását, és alávetette magát a nyugat-berlini belügyi szenátor felügyeletének. Csupán 35 órával előbb kerül sor a keleti rendőrautók átfestésére, a sapkarózsák és részben az egyenruhák cseréjére, mint ahogy különben is megtörtént volna. Október 3-án nulla órakor meglehetősen nehéz lett volna a parancsnokságot átruházni, miközben Berlinben milliók tombolnak örömükben.

A már ma délután kezdődő rendezvény főbb színhelye a 28 esztendeig kettévágott város jelképe, a jövőre 200 esztendős Brandenburgi kapu és környéke. Nagyjából a Reichstagtól a Potsdami térig terjedő volt falszakasz. Este 9-kor a keletnémet kormányfő, Lothar de Maizière – akit tegnap a szavazatok 97 százalékával választott Kohl pártbeli helyettesévé az immár össznémet CDU – a Schauspielhausban elbúcsúztatja a megszűnő Német Demokratikus Köztársaságot. A Brandenburgi kapunál addigra már minden bizonnyal „áll a bál”. Éjfélkor pezsgőspalackok millióinak pukkanása közepette vonják föl a Reichstag előtt erre a célra állított árbocra a szövetségi köztársaság zászlaját, és fölcsendül a nagynémet nemzeti himnusz: „Deutschland, Deutschland über alles…”