Csaknem három évtizeddel ezelőtt szokatlan hírt olvastam a német sajtóban. Egy magamutogató, különleges képességekkel – mindenekelőtt a lódítás, a nagyotmondás, a mindenhez értés képességével – megáldott polgármesterről (mert ilyen is van, nem csak olyan, amelyik a légóépület tetején fényeskedik a teliholddal párban, netán a papagájával csókolózik, ujjaiból – Churchillt majmolván – „V”-t formálva mutogat…). A meglehetősen egyedülálló esetnek utána járván élvezettel írtam meg a kummersdorfi fizikus-iskolaigazgató sztoriját az akkoriban nagy példányszámú, széles körben olvasott „komoly bulvármagazin”, a Reform 1996. február 20-án megjelent számában. Íme:

«Kilyukadt a német radarháló? A rangos hírmagazin, a hamburgi Der Spiegel ugyanis azt írja, hogy Berlintől délre, a brandenburgi tartományban található sperenbergi katonai repülőtéren megjelent az orosz maffia. Az évtizedeken át Németországban állomásozott szovjet keleti hadseregcsoport alakulatainak 1994. őszi távozása után a hitleri Luftwaffe egyik legfontosabb létesítményét a felszabadítók kisajátították, és legfőbb légi bázisukként használták. Naponta több száz gyakorlórepülést hajtottak végre a térségben, ahonnan még a rágcsálók is elköltöztek, mert nem bírták elviselni a sugárhajtású gépek robaját.

Sperenberg – a környék lakóinak legnagyobb gyönyörűségére – most csendes. Csöndes? Az ötvenes éveiben járó Detlev Arndt (tanult szakmáját tekintve fizikus, az egyik jó nevű berlini iskola igazgatója), a reptérhez közeli Kummersdorf polgármestere hivatalos személyként állítja: időnként titokzatos repülőgépek landolnak a sperenbergi betonon, és alig negyedóra elteltével újra startolnak, majd eltűnnek. Arndt állítását a felesége is megerősíti. Ugyanezt mondja az ugyancsak kummersdorfi Reinhard Schmolling önkormányzati képviselő és Heinz Bogért nyugdíjas is, akinek a kertje fölött szoktak elhúzni a gépek.

A német katonai és polgári légiirányítás viszont mindeddig semmit sem észlelt. Holott állítólag nem csupán a sperenbergi bázison, hanem ennél sokszorta kisebb kelet-németországi és lengyelországi reptereken is megjelennek időnként az áru- és embercsempészek, orosz maffiózók gépei. A nem hivatalos megfigyelők szerint az egykori sperenbergi szovjet alakulat pilótáit foglalkoztatják a bűnözők. Azokat a kitűnő repülősöket, akik akár behunyt szemmel is megtalálják a sűrű erdővel álcázott le- és felszállópályákat, és abszolút biztonsággal „rakják le” az AN-24-es gépeket.

Szenzációt szimatolván, a szellemgépek hírére megszállta a sajtó meg a tévé Kummersdorfot. A falu egyetlen kocsmája órák alatt több bevételre tett szert, mint egyébként fél év alatt. Csakhogy a vendéglős egyáltalán nincs elragadtatva: „Eleinte jókat mosolyogtunk Arndt úr szövegein, és azt hittük, hogy ő, a kétméteres magasságából, eleve többet lát, mint az átlagember… Aztán rájöttünk: Till Eulenspiegelnek, tréfacsinálónak igazán kiváló, ám hivatalos személynek egyáltalán nem az. Szégyene a falunak.”

Nem csupán tekintélyes és kevésbé világhírű sajtóorgánumok és tévéállomások dőltek be a szálfatermetű polgármester állításainak („csempészet, illegális bevándorlás, sötét bűnözés folyik a sperenbergi reptéren”), hanem a potsdami vámosok is, akik még friss repülőgépkerék-nyomokra is rábukkantak a betonpályákon. Később kiderült, hogy a falubeli legények próbálgatták ott frissen vásárolt terepjárójuk fékjeit.

A berlin-gatow-i 3. repülő-hadosztály szakértői szerint különleges földi irányítás nélkül is leszállhatnak gépek Sperenbergben: elegendő, ha jelzés gyanánt két gépkocsi meggyújtja a fényszóróját. Csakhogy: amíg a határról Berlin alá jutnak, mindvégig a radarok látószöge alatt, 300 méternél alacsonyabban kell repülniük.

Végül a vámosok, véleményt változtatván, megállapították: semmi friss nyoma repülőgép-forgalomnak. Arndt polgármester viszont köti az ebet a karóhoz: „Közalkalmazott, iskolaigazgató, fizikus vagyok, abszolút biztonsággal meg tudom állapítani, ha a közelben repülőgép száll le vagy föl. Legutóbb például december 2-án, szombaton 17 óra 22 perckor. Holott eddigi megfigyeléseink szerint szombatról vasárnapra virradóan szoktak landolni a szellemmasinák.”

A polgármesterről az a hír járja, hogy érvényesülési vágyban szenved és a piát sem veti meg. Ezt azok nyilatkozták a Wochenpostnak, akik maguk is szívesen „öblögetnek”. Feltűnési viszketegségében Arndt a kocsijának szélvédőjére kiírta: „Kummersdorf község polgármestere. Szolgálati jármű”. Éjszakai őrjáratokra sem volt rest, és gázpisztolyával hadonászva igazoltatta a kései órán az utcán járókelőket.

Németországban sem ismeretlen a mondás: messziről jött ember azt mond, amit akar. Arndt is Nyugatról települt át, és a helyiek azért választották meg elöljárójuknak, mert azt hitték, megváltoztatja az ő kis világukat. Csak akkor kaptak észhez, amikor elmesélte, miként ült a kapitány székébe egyik amerikai útja alkalmával, és vezette az A-310-es óriásgépet az óceán fölött.

Ezek után már a környékbeliek azon sem csodálkoznának, ha azt mondaná: valakik Münchhausen báró módjára ágyúgolyón röpködnek Sperenberg térségében.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)