Éppen hatvan esztendővel ezelőtt – tehát ugyancsak a nyár legmelegebbnek számító napjaiban – jelentek meg az alább idézett írásaim a „vizek városaként” is ismert Győr ivóvíz-ellátásának terveiről. Az okot az UNESCO-nak a világ vízellátásáról szóló, akkor kiadott jelentése szolgáltatta. A világszervezet a többi között megállapította: „Magyarországon elég és kitűnő ivóvíz van.” Az újságíró ehhez hozzátette: a győriek különösen jó ízű vizet fogyasztanak. Majd arról írtam, hogy elkészült a napokban a (majdan!) 150 ezer lakosú Győr vízellátási tanulmányterve. Bulkay Pál, a VIZITERV győri származású mérnöke 187 millió forintos beruházással (micsoda jó pénz volt akkor a forint!  – a szerk. megj.) 15 esztendő alatt megvalósítható tervet készített, ami szerint Győrt kétfelől – Révfaluból és Nagybajcs környékéről – látják el ivóvízzel…Az újra közlésre szánt két írásomat eljuttattam a Pannon-Víz Zrt.-nek azzal a kéréssel, hogy kommentálják az egykori írásokban foglaltakat, különös tekintettel arra, hogy mi valósult meg a tervekből. Horváth Ottó vezérigazgató példás készséggel, gyakorlatilag postafordultával válaszolt, amit ezen a helyen is köszönettel nyugtáz az Infovilág Szerkesztősége. Előbb tehát az egykori újságcikkek, majd pedig a mai szakember kommentárja. (Az eredeti cikkek a Kisalföld 1964. július 23-i, illetve 1964. augusztus 25-i számában jelentek meg.)

«Érdekes adatokkal teli jelentést adott ki nemrégiben (figyelem: ez a cikk éppen 60 évvel ezelőtt, 1964 júliusában készült! – a szerk. megj.) az UNESCO. A jelentés a világ vízhelyzetét elemzi, és megállapítja, hogy évente ötmillió gyermek hal meg rossz ivóvíz miatt. A legsanyarúbb helyzetben Ázsia lakói vannak, ott a legrosszabb az ivóvíz: a lakosság kilencven százaléka nem kap egészséges vizet.

Nem sokkal vigasztalóbb néhány nagyváros helyzete sem. Vannak olyan, több milliós világvárosok, amelyeknek vize jóformán ihatatlan, és kevés is. A statisztika szerint a legnehezebb helyzetben lévők egyike Los Angeles. Lakói tizenöt év óta úgy próbálnak enyhíteni az „égető” vízhiányon, hogy a város szennyvizét fizikailag, kémiailag és bakteriológiailag tisztítják. (Sajnos, a víz még így is sok sót tartalmaz!) Ezt a tisztított szennyvizet – a tisztítás után természetesen ivóvíznek nevezik – keverik a meglévő kevés, természetes úton nyert vízzel, és nyomják a metropolisz ivóvízhálózatába.

Tizenhétszer használt víz

Amerikában a Kansas vizét a forrástól a torkolatig tizenhétszer felhasználják. A folyó partján épült városok, gyárak, ipartelepek a kiszivattyúzott vizet használat után ismét visszaengedik a folyóba (erről törvény intézkedik!). Megfelelő tisztítás után még a tizenhetedik „fogyasztó” is enyhítheti szomját a sokszorosan használt vízzel.

Nagy gondot okoz a vízkutatóknak: miképpen lehetne megoldani a tengerparti települések, városok ivóvízellátását. A legnagyobb tengerek partján, ahol ameddig a szem ellát, csak víz, víz és víz van, szomjaznak a lakók. A tengerpartok közelében ugyanis kevés a vízadó réteg. A szovjet és az amerikai tudósok (atomkutatók) összefogtak, és azon fáradoznak, hogy az atomenergiát ivóvíz előállítására használják fel. Tehát, hogy a tengervízből ivóvizet nyerjenek.

Szopogasson jéghegyet!

Ivóvíz nyerésére két megoldás van. Az egyik: a tengervizet desztillálják, és mészsókkal ízesítik. Rengeteg hőenergia kell hozzá. (Még a Napot is hasznosítani lehetne az eljáráshoz!) – A másik módszer azon a törvényszerűségen alapul, hogy a jéghegyek nem tartalmaznak sót. Tehát fagyasszuk meg a tengervizet, és utána olvasszuk fel. Drága dolog mindkét elgondolást megvalósítani, de (és ez a lényeg) lehetséges!

Az UNESCO jelentésében olvasható, hogy a világon sok-sokmillió ember nem is sejti, milyen a jó ivóvíz. Boldogok lehetnek tehát a magyarok, és főleg a győriek, ugyanis megállapították: Magyarországon elég és kitűnő, ivóvíz van. A győriek különösen jó ízű vizet fogyasztanak.

És hadd mondjuk el, hogy elkészült a napokban a (majdan!) 150 ezer lakosú Győr vízellátási tanulmányterve. Bulkay Pál, a VIZITERV mérnöke – győri származású mérnök – 187 millió forintos beruházással (micsoda jó pénz volt akkor a forint!  – a szerk. megj.) 15 esztendő alatt megvalósítható tervet készített, miszerint Győrt kétfelől – Révfaluból és Nagybajcs környékéről – látják el ivóvízzel.

A hosszú élet titka

Amit nem a jelentésben olvastunk: egy francia professzor cikke szerint valószínű, hogy a civilizáció fejlődésével az emberiség eljut abba a korba is, amikor ivóvizét nagyrészt mesterségesen állítják elő. A „vízgyárak” folyók, tavak, tengerek vizét tisztítják majd vegyi úton. Ugyanebben a cikkében írja a tudós, hogy a civilizációs betegségek (tehát a rák és társai) a vízzel összefüggésben lehetnek. Tanulmányából kitűnik, hogy megvizsgálták a hosszú életű emberek lakóhelyének ivóvizét. A Pamír-fennsík, a Kaukázus és a Balkán-hegység 120–150 esztendőt megért matuzsálemei kifogástalan vizet fogyasztanak, és abban a szokásosnál több a kovasav. Valószínű, ez is segítette gyarapítani életéveik számát.»

Jóformán napra pontosan egy hónappal később – 1964. augusztus 25-én, kedden – jelent meg a vízzel kapcsolatos másik írásom:

«Legalább három kilót nyom az a vaskos kötet, amelyik Bulkay Lajos, az I. számú megyei Víz- és Csatornamű Vállalat főmérnökének asztalán fekszik. A kötet címe: Győr vízellátásának, fejlesztése. – Bulkay Pál, a VÍZITERV mérnökének tanulmányterve. (Megjegyzendő, hogy a két Bulkay testvér!) – A kötet csupa adat, érv, rajz, szám…

70 000 köbméter ivóvíz naponta

A jövőről lesz ugyan szó, de mégis: kezdjük a múlttal. Győr volt az első vidéki város a valamikori Magyarországon, amelyik vízművel rendelkezett. A ma is működő kiskúti vízmű 1883-ban kezdte a szolgáltatást; akkoriban naponta 1500 köbméter vizet fogyasztott a város. Ma 22 000 köbméter az ivóvízfogyasztás. Nyolcvan esztendővel ezelőtt 23 000 lelket számláltak Győrött, most 75 000 a lakosok száma. (A szerk. megj.: az adatok a 60 évvel ezelőtti állapotokat mutatják.)

A tervek 160 000 lakosú Győrről beszélnek – 1980-ra…

Az egy emberöltővel ezelőtt nagynak mondott kiskúti kút eltörpül a révfalui vízmű mellett, hiszen ez utóbbi tízszer annyi vizet ad. Bulkay Pál tanulmányterve szerint a révfalui vízművet rövid idő alatt kétszer akkorára kell bővíteni, negyvenezer köbméteresre… „A leggazdaságosabb méretű vízmű” – ez a jelzője a tanulmányban.

A vízigény az előzetes számítások szerint 1980-ban 70 000 köbméter lesz naponta. Vagyis: a 40 000 köbméter kapacitásúra bővítendő révfalui vízműhöz egy másik is kell. Hol?

Új vízmű Szigetköz csücskén

Kézenfekvő lenne abban az irányban vizet keresni, amerre a város terjeszkedhet, tehát dél felé, Szabadhegy környékén. Tizenöt évvel ezelőtt azonban megállapították, hogy ott csak víztelen agyagrétegek vannak. Ezért csakis a kimeríthetetlen kisalföldi kavicskatlan vizét a legkedvezőbb hasznosítani, azét a kavicskatlanét, amelyből Révfalu is táplálkozik, és amit újra és újra a Nagy-Duna tölt meg.

Így esett a választás a Bácsa–Nagybajcs–Vének alkotta háromszög közepére: ott lesz az új vízmű. Két – egyenként fél méter átmérőjű – csövön jön majd a víz Szigetköz csücskéből Győrbe. A csövek természetesen a Dunát is keresztezik. Két elképzelés van erre: vagy csőhíd formájában, vagy pedig a meder alján.

A nagy, vizes tervek megvalósításához új víztornyokra is szükség van. A Lenin ligeti (ma ismét Erzsébet liget – a szerk. megj.) tornyot nemsokára átadják rendeltetésének. A leendő két torony valószínűleg a Betka-réten (Nádorváros és Belváros határán) és az Ipar- csatornától délre, az ugyancsak leendő házgyár mellett kap helyet.

Óriás vezeték a folyók alatt

Mindez mennyibe kerül? Tizenöt év alatt kell megvalósítani a tervet, és száznyolcvanhétmillió forint kell hozzá.

Bulkai Pál tanulmánytervét már ismeri az Országos Tervhivatal. A megállapodás szerint elsőnek egy nyolcvanmillió forintos programot valósítanak meg, amit a Tervhivatal jóváhagy. Kezdési időpontja: 1966. – Ez a vízműfejlesztési terv Révfalura vonatkozó része. Az ottani vízmű és vastalanító bővítésével kezdődik, majd onnan egy 600 milliméter átmérőjű nyomócső építésével folytatódik. A nyomócső a győri Műszaki Egyetem felé haladva átbújik a Duna alatt, miközben keresztezi a leendő csatornát is. Tovább Sziget felé folytatódik a Rábca alatt, majd Nádorvárosba jutva átbújik a Rába alatt. Nádorvárosban csatlakozik a Betka-réti víztoronyba, majd onnan tovább a Lenin-ligeti toronyhoz jut el. Ezáltal megvalósul annak kétoldali táplálása.

Nem lesz vízhiány, ha…

E hatalmas terv előkészítése már megkezdődött. A győri vízművek azt szeretné, hogy Győr ne érezze meg: hiányzik ez a beruházás, következésképpen a víz. A révfalui vízmű bővítési munkálatai már napjainkban is folynak: új kutakat fúrnak, gépházat építenek. A révfalui vízmű – ha kell – akár a jövő év végén már jóval több vizet tud adni, mint amennyit a mostani csövek elbírnak. A csövek „végső teljesítőképessége” 23 000 köbméter ivóvíz naponta. A fejlődés viszont évente 2000 köbméteres igényt mutat. Ha nem növelik a csövek teljesítőképességét, 1966-ban vízhiánnyal kell számolni, annak ellenére, hogy víz van elegendő …

Az első ütemben megvalósítandó nyolcvanmilliós beruházás ezen az akadályon segítene, de olyan nagy munka, hogy lehetetlen idejében elkészülni vele. (Jóformán amikor kezdődik a program, amikor már kell az új cső!) – Ezért a győri vízmű azt javasolta, hogy Révfaluból egy 30 centiméter átmérőjű csővezetéket építsenek a vízmű és a szigeti fahíd között, amivel naponta maximum 6000 köbméter ivóvizet nyomnak a városba. Ezzel az ideiglenes megoldással a nagy tervek megvalósításához három évet nyernének az építők. Annyi idő alatt viszont meg kell építeni a 600 milliméteres óriás vezetéket.»

Miként cikkünk elején jeleztük: felkértük a Pannon-Víz Zrt.-t, hogy kommentálja az egykori írásokban foglaltakat, különös tekintettel arra, hogy mi valósult meg a tervekből. Horváth Ottó vezérigazgató – manapság ugyancsak ritkaságnak számító, példás készséggel – gyakorlatilag postafordultával válaszolt. Köszönet érte!

„…Örömmel vettük megkeresését a Kisalföld 1964. július-augusztus hónapokban megjelent, Győr város vízellátásával kapcsolatos cikkeire vonatkozóan.

A cikkekben említett tanulmánytervet felhasználva tervezhette Győr városa – figyelembe véve a város és régiójának fejlődését – a vízmű és kapcsolódó létesítményeinek fejlesztését, új beruházások megvalósítását.

Valóban, már az 50-es évek végén és a 60-as évek elején a Földmérő és Talajvizsgáló Intézettel közös kutatásokkal – VIZITERV részéről Bulkay Pál vezetésével – elkészült a vízműfejlesztés tanulmányterve. Ez egyaránt tartalmazta a Révfalui vízmű fejlesztési lehetőségeit (max. 40 000 m3 kapacitásra), valamint az 1884-ben létesített ún. Kiskúti vízművet is kiváltó, Révfalu kapacitását kiegészítő új vízműtelep létesítésének szükségességét.

Révfalu fejlesztése ütemezve, a terveknek megfelelően (vízbázis, tisztítókapacitás, új, nagynyomású gépház 2×2200 m3-es tisztított vízmedencével, távvezetékekkel) megvalósult.

Az új, szükségessé váló – a tanulmánytervben is jelzett – vízmű végleges helyének eldöntéséhez további, a Földmérő és Talajvizsgáló Intézet közreműködésével kutató fúrásokra volt igény, azonban ezt az 1965-i, majd az 1970-i árvizek is késleltették.

A javasolt Vámosszabadi–Nagybajcs–Vének területek közül végül a Nagybajcs–Vének közötti ún. hullámtéri és mentett oldali kutatófúrások eredményeit felhasználva, a VIZITERV tervezésében valósult meg a Győr–Szőgyei Vízmű.

Egész pontosan a kutató fúrások a 70-es évek elején folytatódtak, melyek alapján a 4 hektáros vízműtelephez 40 hektár védőterülettel kialakított vízbázist tervezték meg, vas-mangántalanító kapacitással, nagy nyomású gépházzal, 2×3000 m3-es tisztított vízmedencékkel, 600 mm-es távvezetékkel a Mosoni- Dunát keresztezve, az Erzsébet ligeti víztoronyig.

A VIZITERV tervei alapján a termelő kutak fúrása VIKUV kivitelezésében, Győr-Sopron Megyei Beruházási Vállalat műszaki ellenőrzésével 1973–74-ben valósult meg.

Az ún. Keleti főnyomóvezeték kivitelezése több ütemben, szakaszban valósult meg a vízmű 1980-i üzembe helyezésére.

A Vízműtelep építési munkái a GYÁÉV generálkivitelezésében, Észak-Dunántúli Közmű és Vízgépészeti Vállalat közreműködésével 1975. 09. 01–1980. 05. 01. között valósultak meg.

Első ütemben 20 000 m3 tisztító-kapacitással, mely 50 000 m3 tisztító kapacitásra bővíthető. A VIZITERV részéről a kivitelezési tervdokumentációkat dr. Költő Gábor irányításával dr. Völgyesi István, Vágvölgyi Gabriella, Takács András, Somhegyi Tibor készítették.

A vízműtelepi fejlesztésekhez kapcsolódóan a fejlődő új városrészek kiszolgálására a GYŐRITERV és a VIZITERV együttműködése alapján hálózati fővezeték-fejlesztésekre került sor, majd 1982 nyarán üzembe helyezték a Marcalvárosi 4000+2000 m3-es, vegyes szerkezetű víztornyot. Tervezői a VIZITERV részéről Huszár László, Iványi Ilona és Hídvégi János voltak.

A Győr város és régiójának biztonságos ellátását segítő győrújbarát-hegyi 10 000 m3-es víztározó medencénk 1985-re készült el.

A fentiekben leírt víziközművek megvalósulásával egy olyan volumenű rendszer valósult meg, mely napjainkban és a jövőben várható fejlesztések vízigényei ellátására is megoldást biztosít” – fejeződik be Horváth Ottó vezérigazgató tájékoztatója.

A szerk. megjegyzése: most már csak kellő bátorságra és kiállásra van szüksége a jó háromnegyed évezred óta városnak ahhoz, hogy szükség esetén legyen kellő akarata s ereje ellenállni a jelenlegi kormány őrültséggel fölérő, az ország legdrágább természeti kincsét szennyező, elrabló akkumulátorgyár-építő mániájának a megfékezéséhez.

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)