Az ukránok háborúja szempontjából is meghatározó lépéseket tesz Zelenszkij elnök a tucatnyi tisztséget megbolygató kormányátalakítással, aminek – megkérdezett szakértőink szerint – még koránt sincs vége. Hogyan illeszkedik mindez az Oroszországban elkezdett kurszki műveletekhez és milyen hatása lehet hosszú távon? Ha Ukrajnával sem bírnak az oroszok, akkor meg miért támadnák a Nyugatot? – kérdeztünk meg a térséggel történéseivel foglalkozó két, nemzetközi elemzőt. (A nyitó képhez: az ukrán hadsereg új fegyvert vetett be az orosz megszállók ellen: tűzszóró drónokat. A közösségi médiában megjelent videók tanúsága szerint ezek az alacsonyan repülő eszközök olvadt fémet szórnak az orosz állásokra – tudósított a CNN.)

– Tulajdonképpen már júniusban elkezdődött a kijevi kormány átalakítása, akkor az Ukrajna újjáépítésért felelős miniszter mondott le. A héten pedig további hat tárcavezető, köztük az EU-integrációért felelős miniszter, aki egyben kormányfő-helyettes is volt, továbbá az ukrán parlament legfelső tanácsának a vezetője – aki nem mellesleg Zelenszkij pártjának, a Nép Szolgája pártnak prominens figurája is – kommentálja megkeresésünkre a legfrissebb fejleményeket

Pavel Havlíček (a bal oldali képen), akit cseh létére Lengyelországban értem el, konferencián vett részt. Most az Association of International Affairs egyik kutatója. Talán érdekesség: tanult az Erasmus Mundus International Masters program ösztöndíjasaként Oroszországban, orosz tanulmányokat folytatott a Kenti Egyetemen és tagja volt a German Marshall Fund közösségének is. Így folytatja:

– Benyújtotta lemondását Dmytro Kuleba külügyminiszter is. Mi áll mindezek hátterében? Az ukrán ellenzék erősen bírálja Zelenszkij elnököt. Belső bizonytalanságok vetődtek fel. Megroppant a nemzetközi partnerekkel való kapcsolattartás is. Azt hiszem, ezzel még nincs vége a lemondások és átszervezések sorozatának.

– Mi indokolta a számunkra jól ismert személy, Kuleba külügyminiszter lemondását? Lehet akár sejteni is?

– A Nyugat számára az elnök után valószínűleg ő a legismertebb ukrán politikus. Azt mondta, hogy családi okok miatt mond le. Ám sokkal valószínűbb az, hogy az elnöki hivatal és a külügyminisztérium között megromlott a viszony a valódi ok. Nagy a belső széthúzás is a kormányzatban, az elnöki hivatal és a kormány tagjai rivalizálnak egymással. A lojalitás viszont az egyik alapvető követelmény Zelenszkij számára. Másrészről nyilván megjelentek új arcok: friss elvekkel és elképzelésekkel, ami szintén közrejátszott a lemondásokban. Andrij Boriszovics Jermaknak – szerintem – nem kis szerepe van az átalakításokban, az ő számára mindennél fontosabb a lojalitás.

– Az esedékes választás elmaradt, de a vezetés, a kormány belülről hajt végre amolyan választást a ciklushoz igazítva az eseményeket.

– Ugyebár, miként önöknél vagy a lengyeleknél, illetve nálunk is: a kormányfőt nem választjuk. Az ukrán elnököt a rögtönítélő bírósági hatalom teszi egyedivé a háború kellős közepén. Rendkívüli hatalommal ruházták fel, bármit megtehet, bárkit leválthat és kinevezhet a kormányban.

– Ezen túlmenően mennyire biztos az elnök hatalma?

– Mivel ő semmiért sem vonható kérdőre, és minden tőle függ, meglehetősen biztos a pozíciója. Az alkotmány szerint és a jelenlegi jogi helyzetből adódóan is.

– Mennyire lehetett befolyással a legutóbbi történésekre, mint például a kurszki térség elfoglalása, ami mindenképpen váratlan fordulat volt?

– Nem gondolom, hogy ez hatással lett volna a kormány átalakítására. Sokkal inkább az elnöki adminisztráció újításának a szándékát látom a történések hátterében. Ennél jóval nagyobb probléma, hogy az oroszok szétverték, szétbombázták az ukrán energetikai infrastruktúrát, ami miatt még nagyon nehéz idők jönnek az ország számára. Hamarosan beköszönt a hideg, a tél az országba, ami sokkal nagyobb probléma, mint a kurszki ostrom… Ezt bizonyítja az is, hogy a védelmi tárcát egyáltalán nem érintette ez az átszervezés – annak ellenére, hogy a nemrég kinevezett miniszter az ellenzék soraiból lett beválasztva a kormányba.

– Van egyáltalán közvélemény-kutatás, amely az elnök és a kormánya népszerűségét méri?

 – Igen, természetesen vannak felmérések, amik Volodimir Zelenszkij népszerűségét elég magasra mérik. Még a kormány munkájának a megítéléséről is vannak adatok. Azok már nem annyira jók, mint az elnöké. Alapvetően persze azért, mert nem ismerik olyan jól az emberek a kormánytagokat. És miután az elnök a hadsereg főparancsnoka is, az emberek maximálisan bíznak benne, bíznak az állam hadseregében.

– Mivel magyarázzák a kurszki inváziót? Mi a célja ennek az oroszországi „küldetésnek”?

– Ezt pontosan mi sem tudjuk. Zelenszkij kezdeményzése próbára teszi az ukránokat és az oroszokat is. A hivatalos értelmezés szerint az igazságosság jegyében indult, az oroszok megérdemlik a büntetést azért, amit az ukránokkal tesznek és tettek eddig is. Másrészről stratégiai jelentőségű taktikai lépés: területi előnyre tesznek szert, ami a reménybeli tárgyalásokon érdemleges pozíciónak számíthat. Mindazonáltal meglehetősen kétértelmű lépésnek tekinthető, mert nem tudható, mi lesz a következménye.

– Az NBC Newsnak adott interjúban Zelenszkij elnök így fogalmazott: ő is véget akar vetni a háborúnak és békekonferenciára törekszik, továbbá: az elfoglalt orosz terület alapja lesz a területi egyezkedésnek.

– Valóban több mint 1000 négyzetkilométer orosz terület került ukrán ellenőrzés alá, és az oroszok egyelőre nem képesek kiűzni onnan az ukrán haderőt.

– Ez nem csupán akarat kérdése? Miért nem lép Putyin a terület visszafoglalása végett?

– Azt gondolom, hogy a lengyelek és az  oroszok egy olyan helyzetbe manőverezték be magukat, amelyben az a kérdés, ki pislant először, amikor farkasszemet néznek egymással az ellenfelek…

– Tudja, Zelenszkij elnök autoriter hatalommal rendelkezik, és jó néhány kormánytag már belefáradt a háborús évekbe –mondja Adam Balcer professzor (a bal oldali képen), a Varsói Egyetem Kelet-Európa tanszékének igazgatója, a Lengyel Tudományos Akadémia Politológiai Intézetének dékánja, a Washingtonban 114 évvel ezelőtt alapított Carnegie Endowment for International Peace (Carnegie Nemzetközi Béke Alapítvány) intézet munkatársa…

– Dmytro Kuleba 2020 óta külügyminiszter. De nem gondolja, hogy köztük személyes véleménykülönbség alakult ki a kurszki művelet miatt, hisz őt sem avatta be…

– Egyrészt már hónapok óta suttogtak a kormányátalakításról. Másrészt abban biztos vagyok, hogy Kulebával nem volt személyes konfliktusa Zelenszkijnek. De miből gondolja ezt?

– Zelenszkij az amerikai NBC Newsnak azt nyilatkozta, hogy olyan titokban szervezték a kurszki műveletet, hogy még a saját emberei sem tudtak ról; az viszont kiderült, hogy Joe Bident sem értesítették előre.

– Nézze, Ukrajna szuverén ország, és háború idején teljesen normálisnak tartom, hogy még a szövetségesekkel sem osztották meg az oroszországi művelet terveit.

– Eközben viszont Ukrajna JASSM cirkálórakétákat kér a Fehér Háztól, illetve a NATO-szövetségesektől. Meg fogja kapni ezeket Zelenszkij?

– Minden bizonnyal, hisz a Donyeckben meglehetősen emberpróbálók az állapotok… Morális értelemben, persze, zsarolásnak is tekinthető ez a kérése, ám Ukrajna megközelítőleg sincs a teljes összeomlás határán. Ugyanakkor az amerikai elnökválasztás kimenetele nem kedvezne Ukrajnának, ha Trump nyerné meg, úgyhogy igyekezni is kell.

– Nem kell attól tartani, hogy Putyinék egyszer csak végeznek az orosz területekre betört ukrán katonákkal?

– Attól tartok, nem lesz könnyű dolga Putyinnak, ha ki akarja seprűzni az országból az ukránokat az elfoglalt területekről. Ők most körbesáncolják magukat az orosz területeken, az oroszok pedig Ukrajnában haladnak előre. Putyin láthatóan ott akar most látványos előnyre szert tenni. Oroszország nyilván nagyobb katonai hatalom, mint Ukrajna, de úgy tűnik föl, lassacskán a kapacitásai határához érkezik.

– Részt vesz Oroszország az Ukrajna által újólag szervezendő békekonferencián, ahová ugye meg is hívták a szervezők az orosz felet?

– Nem hiszem. Egyrészt ma bejelentették, hogy a kínai, indiai és brazil közvetítéssel tető alá hozandó békeszerződést akarják keresztülvinni. Ami csak egy magyarázatféle, amivel el akarják hitetni, hogy le akarnak ülni tárgyalni. De teljesen világos, hogy csak ki akarják használni a pillanatnyi békemegállapodást csapataik megerősítésére.

– Úgy véli, hogy Putyin sosem fogja feladni ukrajnai terveit és megvalósításukat?

– Ahogy mondtam: az oroszok katonai erejének is megvannak a maguk korlátai. Nagyon sok tankot és katonát vesztettek úgy, hogy nemigen jutottak előre Donbasz térségében. Miként az ukrán oldalon, akként az oroszoknál is egyre nyilvánvalóbb a felőrlődés. Az 1950-es évek fegyvereivel nem lehet megnyerni ezt a háborút, az utánpótlással egyelőre lassan haladnak. Viszont várják Trump győzelmét, mert az Oroszország számára is kedvező fordulatot hozhat.

– Nem tart attól, amivel riogatnak, hogy a háború kiterjed, hogy akár III. világháború is lehet belőle?

– Nem. Oroszországnak most inkább össze kell szednie magát. A saját területén történt műveletekkel sem tud mit kezdeni, a béketárgyalások is arra kellenek, hogy feltöltődjék. Északon biztos védelmet jelentenek a svédek és a finnek az oroszokkal szemben. Az Ukrajnával határos országokban, de másutt is tetemes katonai erő várakozik. Putyin nem tud egyszerre két fronton küzdeni, mert ahhoz Ukrajnából kellene kivonnia katonákat. Ebben az esetben viszont Ukrajna azonnal támadásba lendülne.

– Ezt ezért is kérdeztem, mert a Lviv elleni minapi támadással – akárhogy nézzük is – igencsak közel kerültek az önök, azaz Lengyelország határához.

– A háború két és fél éve alatt nem is egy rakéta betévedt hozzánk, lengyel emberek ölt meg, de ezt akkor sem tekinthetjük a Nyugat elleni támadásnak.

– Hogyan ítéli meg Orbán háborús politikáját Lengyelországból nézve?

– Meglehetősen kritikus vagyok vele szemben. Tiszteletem a magyar nép iránt, mert szerintem sokan gondokodnak másként, mint ő, de Orbán irányába nem tudok semmilyen tiszteletet tanúsítani. És nem értékeljük túl az ő szerepét, amit játszik és amit be szeretne tölteni. A NATO-n és az EU-n belüli ténykedéseivel le tudja lassítani a folyamatokat, de képtelen megállítani őket. Sőt, más sem tudja kisiklatni a terveket. Emlékezzünk csak, amikor Orbánt „kiküldték kávézni”, mert éppen fontos döntés előtt állt az Európai Tanács. Én inkább a Trumppal és a Marine Le Pennel mélyülő barátságának az esetleges a következményétől tartok.