Van egy ország, ahol nem tudod visszaváltani normálisan az üres palackjaidat. Nem nagy ügy az egész. Miért ez működnék flottul? Picit színezi a képet, hogy a begyűjtéssel megbízott állami liebling cég abban érdekelt, hogy ne tudd visszaváltani a palackokat, italosdobozokat. Minél több marad a te nyakadon, annál nagyobb az ő profitja.

Van egy ország, aminek a nemzeti bankja száz és százmilliárdokat vett ki úgy a közösből, hogy pontosan ellenőrizni sem lehet, mire költi a pénzt. Csak sejtjük, hogy jórészben a nemzeti bank elnökének a fia és üzlettársai kaszáltak hatalmas vagyonokat ezen, miközben a Nemzeti Bank veszteségének fedezetére lassan kétmillió millió (!) forintot kellene visszatennie az államnak. Kicsit elszaladt a vesztség, sebaj. Maradhat?

Van egy ország, ahol puszta, személyes bosszúból tönkretesznek egy valóban keresztény elvek szerint működő keresztény egyházat. Közben sok száz, máshová nem kellő, vagy éppen különleges pedagógiai módszereket igénylő gyereket az utcára hajítanak. Ha állami gondozás, hajléktalanság, kilátástalanság – na, bumm. Nem lehet mindenki Mészáros Lőrinc.

Van egy ország, ahol a nagy, gyakran a hatalomnak szívességeket tevő egyházak, körülbelül évi egymillió millió forintból gazdálkodnak, ennek 70 százaléka állami támogatás, és mintegy 250 000 millió nem normatív támogatás – tehát sok mindenre lehet költeni. Hallott valaki arról, hogy ebből a minden évben behuppanó temérdek pénzből ajánlottak volna egy kis segítséget keresztény testvéreiknek? (A MAZSIHISZ többször adott kisebb támogatást. Szép dolog. És a többiek?) Felvetődhet, hogy nem mernek segíteni, mert akkor biztos rájuk is lecsap a bosszú. Megjegyzem: éppen ez a rendszer szabályozta úgy, hogy az egyházak azt tesznek a pénzükkel, amit akarnak, senkinek semmi elszámolással, beszámolóval, információval nem tartoznak. A többit képzeljük el! Ok, ha fillér sincs a kasszában erre, akkor is felvehetnék a szép ruhájukat és demonstratívan kisétálhatnának Iványiék iskolái elé. Hmm.

Van egy ország, ahol az egészségügyi államtitkár – a rendőrminiszter helyettese – szerint a magyar egészségügyben minden a legnagyobb rendben. Közben éppen sok ezermillió forintot vonnak ki. Nekem négy hónapos várakozás után csináltak egy kontrollvizsgálatot, az eredmény két hét alatt meglett, még csak a harmadik hete várom, hogy a leletet értelmezze egy ráérő orvos…

Van egy ország, amiben van egy jól működő település, amelyik megszervezte magának sok pénzzel az orvosi ügyeletet és a mentőellátást ott is és a környező településeken is, miközben ez a mentőszolgálatnak kicsit nehezen megy. Mire a mentőszolgálat felmondja vele a szerződést, kirúgja, ellehetetleníti az egészet – bizonyára azért, mert ez a mentővállalkozás szolgálta Magyar Péter rendezvényeit.

Van egy ország, amiben van vasút – de erről mit is mondhatnék?!

Van egy ország, amiben akad egy remek gimnázium, annyira hogy az oktatás irányításért felelős államtitkár –rendőrminiszter egyik helyettese – is ide járatja a gyerekeit. A gyerek leérettségizik, az államtitkár kirúgja az iskola igazgatóját, mert szerinte a fiatalokat gondolkodni kell megtanítani, nem parancsra cselekedni.

Van egy ország, ahol ezután tanári kar szépen énekel a kirúgott igazgatónak, a társadalom a kirúgással, az oktatás tönkretételével, az egészségügy lezüllesztésével, a mérhetetlen korrupcióval egyet nem értő tagjai ezek után a Facebookon felháborodnak, hogy az éneklés kevés.

Van egy ország, amit hazavitt egy kisebb család, begyömöszölte a zsebébe, vészhelyzetestül, üzletestül, támogatásostul.

Van egy ország, aminek a szövetségesei az ellenségei és az ellenségei a szövetségesei.

Van egy ország, amelyik már fentről sincs meg.