A Fradi az erő. Motor, tömegeket mozgat, de vigyázat, ha túlpörög, hűteni kell. A fradizmus eszme, egy kicsit hajaz a liberalizmusra, az eredeti még egyben tartott, a mai már megoszt. A fradizmus vallás, többször is átépített szentélye az Üllői úton, hívei világszerte, mert egy vallás (más sem), nem szorítható országhatárok közé apostolai az égben, az újságok sportrovatában, és ereklyéi: mezként, kulcstartóként, zászlóként kérik a tiszteletet.
A fradizmus maga a politika, tiszta, mint a háromszor kifőzött pálinka, érdekvezérelt, mert maga a Fradi az érdek. Ha a Fidesz narancs, a KDNP kereszt, az MSZP szegfű, akkor a fradizmus zöld–fehér. Mostanában sokan zsákmánynak tekintik a Fradit. Elfoglalják a stadionját, kinevezik az elnökét, túszul ejtik a baráti társaságát. Őröket toboroznak, hogy a fradistákra vigyázzanak. A hívőket azonosítanák, mozgásukat korlátoznák.
Nem lehet. A fradizmus a szabadság. A hatalom lehet régi, lehet új, a Fradi táborra nem kényszerítheti a törvényeit. A fradizmus tapasztaltabb, erősebb az őt maga alá gyűrni akaróknál. Radikális. Felszaggatja az utca kövét, szerelvényeket borogat, székházat ostromol, ha kell, tüzet gyújt. A Fradi nem gyűjtőpárt, hanem maga a gyűjtemény, az értékközösség. Jó és rossz együtt.
A fradizmus sohasem egy ember szeszélye, hanem milliók lelkesedése. A Fradi nem jelöli ki, hanem kapja az ellenfeleit. Mindenkivel megküzd, azonos pályán, azonos feltételek között. A fradista tábornak nincsenek kivételezettjei: pályázatírói, szeretői, nagyurai, listái. A meccseken a fradisták együtt nyernek és együtt veszítenek. A fradista nem verhető át. A mikor a csapat másodosztályú, akkor nincs az a nemzeti konzultáció, ami az élvonalat hitelesítené.
A fradizmus ismeri az erejét, az érdekeit. Kész bármikor, bárkivel összecsapni. De csak lovagiasan. Szemtől szembe, férfi a férfival. A fradista nem üt védtelen asszonyt, rokkantat, gyereket. A fradistának a rács az eredendő rossz. Születésétől haláláig rázza. Védelmezheti bárki a kerítést, a fradista ledönteni akarja. A fradista totemállata a sas, kutyákkal, birkákkal nem közösködik. Szárnyal, még akkor is, ha rajta a vadászpuska célkeresztje.
Hogy mindenkinek világos legyen, abba a bizonyos sorba csak emberek álltak be: nagy hajjal, nagy hanggal, kopaszon, zászlóval, transzparenssel, az örök hűség ígéretével.
A sast még nem fogták be, a zöld-fehéret még nem festették narancsszínűre…
