(Szerző: Gulyás Erika) Alig változtak a magyarországi lakáskörülmények 2012, vagyis a Habitat for Humanity első, a lakásszegénységgel foglalkozó jelentésének megjelenése óta. Akkor nagyjából tízezer hajléktalan élt az országban – ma is ennyien vannak – miközben félmillió lakás állt üresen, ahogy ma is. Átlagosan a bevételük negyedét költötték lakásfenntartásra a háztartások, ám a legalsó jövedelmi tized harmadában ez az arány 40 százalékos vagy afölötti volt és maradt. (A nyitó kép forrása: Jelen Media.)

A penészes falak, beázó tető, a rosszul záródó ablakok, ajtók miatt rossz minőségű lakások száma csökkent ugyan egy keveset, de a legkevesebb pénzből élő tíz százalék körülményei nem változtak. A múlt évtized elején a magyar lakosságnak majdnem 11 százaléka nem tudta télen rendesen felfűteni a lakását, ma is csak három százalékkal kisebb ez az arány.

A lakhatási szegénység leküzdésén dolgozó, 70 országban jelen lévő Habitat for Humanity szakértőinek felmérései összességében azt mutatják, hogy a lakhatási szegénység nem csökkent Magyarországon az utóbbi majdnem másfél évtizedben, amióta a Fidesz van kormányon. A jobboldali politikusok egyszerűen nem is vettek tudomást a kérdésről, még csak nem is reagáltak a civil szervezetek ezzel kapcsolatos méréseire és javaslataira. Holott folyamatosan napirenden volt, hogy a magántulajdon kizárólagos támogatása helyett bérlakások építésébe kellene belefognia az államnak és az önkormányzatoknak. A települések ilyen célú támogatása helyett azonban a kormány rendre elvonta azokat a pénzeket is, amiket szociális bérlakásokra fordíthattak volna.

Ráadásul az egyébként is kisebb lakásgondokkal küzdő középosztály és a legtehetősebbek lakásépítéseinek és -vásárlásainak támogatása a kormány részéről azt eredményezte, hogy nálunk drágultak a legnagyobb mértékben a lakások – olvasható ki az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat 2024. októberben megjelent Housing in Europe

című tanulmányából. A kiadvány a tagországok lakhatással kapcsolatos mutatóit ismerteti, a Habitat for Humanity méréseihez nagyon hasonló kérdések alapján.

A lakhatási költségekről például kiderül, hogy a rendelkezésre álló jövedelem az EU-ban élő városi lakosság 10,6 százalékának kevés a lakással kapcsolatos kiadások fedezésére, vagyis bevételeik több mint 40 százalékát kénytelenek erre költeni. A vidéken élőknek csak a 7 százaléka küzd anyagi jellegű lakhatási gondokkal. Ebből a szempontból a lengyelek vannak a legszerencsésebb helyzetben, náluk az uniós átlagnak mindössze 60 százaléka a lakhatással kapcsolatos kiadás.

A kiadvány rávilágít, hogy kevesebb mint 10 év alatt, 2015–23 között a lakásárak átlagosan 47 százalékkal emelkedtek az EU-ban. A legnagyobb növekedést Magyarországon mérték, ahol 173 százalékkal emelkedtek a lakásárak, míg Finnországban viszont mindössze 5 százalékkal. Az adat annak fényében különösen riasztó, hogy az Orbán-kormányok minden lakáspolitikai lépés meghirdetésekor azt hangsúlyozzák, a magyarok ragaszkodnak a tulajdonhoz, nem bíznak a bérlésben. A kijelentés annyiban igaz, hogy a most külön vizsgált országok közül Magyarországon 88,6 százalék a magántulajdonosok aránya, a lengyeleknél 87,2 százalék, a letteknél 83,1 százalék, a cseheknél 77,1 százalék. Ennek megfelelően fordított a sorrend, ha a bérlők arányát nézzük. Ugyanakkor az EU régi tagállamaiban kiegyenlítettebbek a viszonyok: több mint 30 százalék a bérlők aránya. Az EU-ban 2010–22 között a lakásbérleti díjak átlagosan 18 százalékkal emelkedtek.

Milyen lakásban élnek az európaiak? A legtöbben talán erre kíváncsiak. Nos, az Eurostat adatai szerint a tagországokban átlagosan 1,6 szoba jut egy emberre. Pontosan így van ez Magyarországon, de a lengyeleknek 1,1 szoba jut, a letteknek 1,2, a cseheknek másfél. A képet árnyalja, hogy az Európai Unió lakosságának 10 százaléka zsúfolt lakásban lakik. Lettországban a lakosság majdnem 42 százaléka találja zsúfoltnak az otthonát, ugyanakkor majdnem tíz százalékuk szerint feleslegesen nagy az a lakás, amiben laknak. Uniós szinten egyébként ennél is nagyobb az aránytalanság: a lakosság 34 százaléka érzi túl nagynak a lakását. Az EU lakosságának 52 százaléka családi házban él, 47,5 százaléka lakásban, fél százaléka pedig különleges helyeken, például lakóhajón.

A lakásban nincs vécé, zuhany vagy fürdőkád az uniós lakásállomány másfél százalékában. Romániában viszont az otthonok több mint ötöde nélkülözi ezt a kényelmet, Lettországban pedig 7 százalék az arány. A lakás rendes kifűtése az EU-beli lakosok 9,3 százalékának okoz gondot, a magyar adat ennél kicsivel jobb.

Európai és tagállami szinten is előbbre kell lépni a lakhatási feltételek javításában. Ezt a felismerést jelzi, hogy 2021-ben az Európai Parlament állásfoglalásban szólította fel a tagállamokat, hogy alapvető, törvényi úton kikényszeríthető alapjognak ismerjék el a megfelelő lakhatást. Az idén nyáron az is kiderült: az új ciklusban először lesz lakhatásért felelős biztosa az EU-nak.

Magyarországon a múlt hónapban, 2024. októberben „gazdaságpolitikai akciótervet” jelentett be a kormány, aminek egyik pillére a megfizethető lakhatás. A tervezett tíz intézkedés többsége azonban az eddigi hírek alapján nem a lakásszegénységben élőket célozza.

E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.