Talán írtam már valahol, hogy az újságírás legnehezebb – ám legvonzóbb és legemberibb – műfaja a riport meg a portré. Lehetőséget ad az egyébként is „kódoltan kíváncsi” újságírónak a partnerét igazán megismerő beszélgetésre, továbbá olyan kérdésekre, amik a mindennapi munka sürgető sűrűjében eszébe sem jutnának. Ugyanakkor megismerhet példás embereket, kiknek szintúgy példás tettei megörökítésre érdemesek. Mint például Berke Györgyé, a győri vagongyár egykori szerszámlakatosáé, akit tudásvágya hajtván, a satupad mellől a fehérköpenyesek közé emelt a tudásvágya. Az alábbi írás 1965. május 12-én jelent meg a Kisalföld című napilapban. (A nyitó kép illusztráció; forrása: https://ifashion-hu.decorexpro.com/professii/slesar-instrumentalshchik)
«Kerekre formált mondatokban, csöndesen, logikusan és láthatóan nagy kedvvel beszél Berke György, a Járműipari Művek (névváltozatai: Magyar Waggon- és Gépgyár Rt., Magyar Vagon- és Gépgyár —> Wilhelm Pieck Vagon-és Gépgyár —> Rába Magyar Vagon- és Gépgyár —> Rába Járműipari Holding Nyrt. – a szerk. megj.) központi szerszám gyáregysége szerszámszerkesztője. – A műszaki könyvtár vezetője ajánlotta ezt a negyven év körüli férfit, mondván, hogy szorgalmasan használja a könyvtár anyagát; szenvedélye a böngészés, az újdonságok állandó szemmel tartása.
Szerszámlakatos volt. Tizenöt esztendős korában került a vagongyárba inasnak. Régi munkatársai „jókezű fiúnak” jellemezték, olyannak, aki értette a szakmáját. – Tíz év óta dolgozik a szerkesztésben.
Miért cserélte föl a satut, a vésőt és a kalapácsot a rajzasztallal, a vonalzóval, a körzővel és a ceruzával, mikor lakatosként jóval többet keresett? – „Az ember telhetetlen, kíváncsi” mondja Berke György, és látva kétkedésemet, hozzáteszi: „Miért? Ön talán nem kíváncsi, nem nyugtalan? No, ez hajtott engem is.”
Aztán vallott. Arról, hogy először csak olvasgatott, aztán tovább olvasott és könyveihez hozzáolvasott. – Egy pillanatra szünetet tart, megkérdezi: elég világos-e, hogy mit akar éreztetni az „olvas?” ige különféle alakjaival. „A fejlődésre gondolok”. – Később tanulgatni, majd tanulni kezdett, és megszerezte a gépipari technikumban az érettségit. – Közben családot alapított, gondoskodott az övéiről – és tanult, tanult… Megszállottja lett a könyveknek. „A fiamat is erre akarom nevelni” – mondta később. – „A tudás szeretetére”. – Lehet, hogy közhelyként hangzik másoktól, ő komolyan veszi.
Beszélgetés közben előkerül az asztalfiókból a „Berke-féle” képes angol–magyar műszaki szótár. Benne saját maga rajzolta ábrák, mellettük kézzel írott – a kiejtést is jelölő – szavak. Kinek csinálta és miért? „A könyvek olvasása közben nehéz eligazodni az angol kifejezéseken. Általában nem szó szerint fordítják a műszaki fogalmakat, ezért írtam a képes szótárt – társaimnak, magamnak.”
Mennyit dolgozott vele, míg a lakatos, a forgácsoló szakmákra összeállította a szótárt? Hány hónapba tellett, míg megtalálta az edzés és hőkezelés angol szavainak magyar megfelelőjét? – „Sohasem számoltam … Három év óta tanulok angolul. Hátra van még az államvizsga. Ha valaki oda akar állni a bizottság elé, annak előbb ismernie kell szakmájának angol szavait, kifejezéseit. No, nem a vizsga, nem a papír a fontos, hanem hogy egyáltalán használok-e tudásommal a többieknek, magamnak.”
Újra a könyvtárra terelődik a szó. Miben segített sokat a műszaki könyvtár Berke Györgynek és társainak. A süllyesztékgyártást jelöli meg. – „A szakács sem ismeri minden étel receptjét…” – A rajzteremben kihelyezett fiókkönyvtár működik. Berke György szokta hozni a friss könyveket, szaklapokat. Bárki kiveheti az őt érdeklő könyvet, újságot. – „Nem vezetek nyilvántartást, ki, mit vesz magához…”
Gazdag élet tárulkozik elő Berke György vallomásából. Vezetőségi tagja a Gépipari Tudományos Egyesületnek. Azt mondja, hogy a műszaki ember nem elégedhet meg a nyolc órával, minden lehetőséget meg kell ragadnia, hogy gyümölcsöztesse képességeit, tudását.
Szenvedélyem a „gyűjtés”. Füzeteket mutat, amikbe belevázolta régi rajzokról az ismeretlen szerszámelemeket. („A szakács sem ismerheti minden étel receptjét.”) – „Valamikor, szerkesztés közben majd csak hasznát veszem”. Jó néhány ezer szerszám és készülék rajza, rövid jellemzése – hasznosan eltöltött szorgos évek munkája.»
