A Fudan egyetem és a mini-Dubaj program bukása nem csak azt mutatja, hogy a magyar kormányt a szolgák pénzhez, vagyonhoz és befolyáshoz juttatásán kívül semmi sem érdekli komolyan, hogy a szakmaiság és a józan ész nem számít, hanem rávilágít arra, miként teszi tönkre, hagyja elsorvadni azokat az ügyeket, amelyek számunkra, egyszerű állampolgárok számára lennének igazán fontosak.

Évekig tolták Orbánék a kínai egyetem- és a kínai kampuszépítők programját, leseperve ezzel a főváros tervét a diákváros létesítéséről, közben szétverete a felsőoktatást az alapítványokba hajtással, mellesleg ma kevesebb diplomás van, mint korábban és ebben is az EU sereghajtói lettünk. Romlik a felsőoktatás állapota, viszont ugrott a fantazmagóriák körébe tartozó Fudan-ügy, bár az eredetileg a fenntartására létesített alapítvány átkeresztelve, főigazgatóval és alkalmazottaival kapja a busás állami apanázst.

Pesti Dubaj nem lesz ugyan, de e másik fantazmagória rávilágít arra, mennyire csak a harács a fontos ezeknek a jócskán megöregedő fiatal antidemokratáknak, hiszen a lakhatási válság egyik oka éppen az, hogy nem bérlakásokkal, nem a rászorulók számára elérhető lakásprogramokkal állnak elő, hanem a választói táborba tartott, középosztálynak nevezett csoportoknak kedveznek – közben azért jól el is adósítják ezeket az embereket – és persze kastélyokkal és luxus lakónegyedekkel gyarapítják magukat és gazdasági, pénzügyi köreiket.

Közben annyira családbarátok, hogy a születésszám minden idők legalacsonyabb szintjén van, hogy legalább nyolcezer orvos hiányzik az ellátásból, hogy a felszabdalt ügyeleti rendszer miatt hétvégén utazni kell az ország több részén akár 20-30 kilométert a súlyosan beteg gyerekkel a rendelőig, hogy az egyik kórházban a gyermeksebészetet, a másikban a szülészetet, vagy hogy egy központi kórházban Budapesten egyes osztályok fekvőbeteg részlegeit kell bezárni. 

Közben csőbe húzzák a bírókat, piszkos politikaicsapda-helyzetet teremtve számukra, ráadásul a bíróságok munkáját segítő szakemberek elhagyják a pályát…

…és akkor most idő hiányában fejezem csak be a felsorolást. És mindezen a pénz sem segít. Már késő. Amit tizennégy év alatt elloptak, amit kiszárítottak vagy éppen felszámoltak, már hirtelen jött pénzzel sem lehet helyreállítani. És ez itt a lényeg.

Most jutott el ez a politikai rendszer a fordulóponthoz, akár tovább öntik a pénzt és gyarapítják a vagyont maguk számára, vagy a föltámadott társadalmi feszültségeket bármekkora pénztömeggel próbálják enyhíteni, nem megy.

Részint el is fogyott a pénz, de elfogyott a türelem, a bambaságot lassan felváltja a figyelem és az akarat, hogy itt ezeknek menniük kell. Bye-bye, Dubaj, bye-bye, Orbán!