Az elmúlt év új kutatásairól és eredményeiről tartott háromnapos konferenciát a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete. Az előadások szinte felfoghatatlanul nagy, 320 000 éves időintervallumot öleltek fel, és az őskőkortól a kora újkorig számos lelőhely, leletcsoport kutatásából mutattak meg új eredményeket.

A szakmai fórumon megjelentek a legújabb interdiszciplináris irányzatok, kutatási módszerek és irányok: elméleti alapkutatásokról, környezetrégészetről, archeometriáról, bioarcheológiáról, tájrégészetről, valamint település- és háztartásrégészetről is szó volt a három nap 43 előadásában.

A Magyar Nemzeti Múzeum patinás épületében megrendezett konferencia első napján az őskori régészet, a második napon a római kortól az Árpád-korig tartó időszak, a harmadi napon az Árpád-kortól a kora újkorig terjedő tematikák a Kárpát-medence régészetének minden fontos korszakát érintették. Az előadók egyúttal ismertették a közösség bevonásával megtalált kincsleleteket, a különféle interdiszciplináris módszerek alkalmazásával kinyerhető új adatokat, értelmezéseket, valamint a nemrégiben „Kiváló kutatási infrastruktúra” díjjal kitüntetett Archaeometriai Laborban zajló vizsgálatokat.

A MNM Régészeti Intézet évente több mint 1 000 000 m²-en végez, illetve koordinál régészeti feltárásokat, és ezen fő tevékenysége mellett hozott létre egy olyan újszerű, más tudományágakkal közösen kutatásokat alkalmazó, országos jelentőségű tudásközpontot, amelyben több kutatást a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Hivatal is támogat. A háromnapos konferencia a szerteágazó tudományos vizsgálatok esszenciájának tekinthető, amelyben megtalálhatjuk az emberi megtelepedés legkorábbi magyarországi lenyomatát őrző vértesszőlősi Régészeti Bemutatóhelyét, az őskori térhasználat mintázatait egyebek között a Hódmezővásárhelyről, Abonyból, Százhalombattáról és a Váli-völgyből.

Továbbá a római őrállomást Hatvan-Nagygomboson, a pátyi avarkori fegyveres sírt, az avarkori megtelepedés lehetséges környezeti motivációit Közép-Erdélyben, a zalavári ásatásokat, az esztergomi járás késő Árpád-kori erősségeit, a pálos kolostorok kutatásait, a budai archaezoológiai kutatásokat és a múzeum legértékesebb aranykincsleletein végzett természettudományos vizsgálatokat.