Vizi E. Szilveszterrel először a győri Technika Házában, egy TIT-rendezvényen találkoztam. Akkor, az előadások szünetében csak rövid beszélgetésre volt lehetőség az ismeretterjesztés helyzetéről, az „amerikás” magyar tudósokról és persze a professzor úr „védjegyéről”, az elmaradhatatlan csokornyakkendőkről. Később lehetőség nyílt egy hosszabb interjúra is. (Kisalföld, 2007. április 28.) A 89 éves agykutató, farmakológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke ma is aktív tudományos munkát végez és részt vesz a közéletben is. Munkássága világszerte ismert és sokféleképpen elismert. Több mint négyszáz tudományos publikáció szerzője, társszerzője, ebből számos könyv, illetve gyűjteményes kötet. (A nyitó kép forrása: sopronmedia.hu.)

«Az 1867-i kiegyezés 104. évfordulója alkalmából nemzetközi konferenciát rendeztek Győrött a magyar tudósok Monarchia-korabeli munkásságáról. A tanácskozást Vizi E. Szilveszter, az MTA és a TIT elnöke nyitotta meg, ebből az alkalomból adott interjút lapunknak.

– Az éppen egy évvel ezelőtti találkozásunkkor egyebek között arról beszélgettünk – a sci-fi író Asimovra hivatkozva –, hogy Amerikában az a hír járja: két faj létezik a földön, emberek és magyarok. A magyar tudósok, akik a világ összes nagy találmányának legalább a közelében ott voltak, különlegességük okán egyfajta marslakónak tituláltattak. Most viszont van egy valódi űrlakó magyar is, Charles Simonyi…

dr. Simonyi Károly – 1916. október 18-án született Egyházasfalun. A falu plébánosa figyelt fel a tehetséges gyerekre, aki így került Budapestre, távoli rokonokhoz, gazdag nevelőszülőkhöz. Érettségi után két egyetemet végzett párhuzamosan. A világháború után, szovjet hadifogságból hazatérve egy ideig a soproni egyetem elektrotechnikai tanszékét vezette, s felépített egy van de Graaff-rendszerű részecskegyorsítót, amiért 1952-ben Kossuth-díjat kapott. Az ’56-os forradalom után „megfagyott” körülötte a levegő, a Központi Fizikai Kutatóintézetből önként távozott. Tanított, publikált, könyvet írt, 1990-ben végleg visszavonult, 2001. október 9-én halt meg.

– Igen, aki most űrturistaként híresült el. Kevesebb szó esik arról, hogy a Microsoft cégnél ő volt a világszerte használt Word és Excel kimunkálója. Hadd mondjam el róla, hogy 2004 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Édesapja, a kiváló tudós Simonyi Károly az MTA rendes tagja volt. 2001-ben halt meg, akadémiai aranyérmét fia, Charles vette át. Egyébként feltett szándékunk, hogy a TIT a Budapesti Planetáriummal közösen meghívja az űrturistát, beszéljen élményeiről. Nagyon jó vele is a kapcsolat.

EURÓPA CSAK A TUDÁSÁRA ALAPOZHAT

– Sokan úgy tartják, az a pénz, amit Simonyi az űrutazásra költött, jól jött volna például a magyar kutatásra, fejlesztésre is.

Charles Simonyi – az idén április 7-én indult útnak. A Szojuz TMA-9 űrhajó visszatérő egysége a múlt szombaton szállt le, az űrturista két hivatásos űrhajós, az orosz Mihail Tyurin és az amerikai Michael Lopez-Alegria társaságában tért vissza a Nemzetközi Űrállomásról. A kabin a kazahsztáni sztyeppén, Dzsezkazgantól mintegy 135 kilométernyire északra ért Földet. A Forbes magazin szerint jelenleg Charles Simonyi a 374. leggazdagabb amerikai egymilliárd dollárral.

– Charles Simonyinak van egy alapítványa fiatal kutatók, tudósok támogatására… Egyébként az Akadémia elég tisztességes költségvetéssel rendelkezik, de természetesen minden pénz jól jönne. Mint ahogy jön is. A magántőke igen jelentősen segíti a magyar kutatást, fejlesztést. Gondoljunk például a gyógyszergyárakra, az agrárérdekeltségű vállalkozásokra, a martonvásári kutatóközpontra vagy az energiaszektorban Paksra. Hasonlóképpen beszélhetünk a társadalomtudományi kutatóintézetekről. Az élet számos területén kis- és középvállalkozások, alapítványok, uniós pályázatok segítenek. Ezekkel kell a lehető leghatékonyabban élni. A kormányoknak pedig nálunk és Európa-szerte észre kell venniük, hogy csak úgy maradhatnak versenyképesek a Távol-Kelettel vagy Észak-Amerikával, ha lényegesen többet invesztálnak abba a 300 millió idegsejtbe, ami az emberi agy. Európa továbbra is csak a tudására alapozhat.

A POLITIKÁBÓL ÉS GAZDASÁGBÓL HIÁNYZÓ ERKÖLCS

– Az Akadémia tavaly meghirdetett, vitákkal fogadott reformja is ezt szolgálja. Erről készül most egy beszámoló az Országgyűlés számára is. Eredmények?

– Jelentősek a reformok, például az átszervezett irányításban. Új főosztályok, változó intézményrendszer, teljesítményarányos támogatás… Írja csak le, nem kis büszkeséggel mondom, hogy a Medián felmérése szerint ma Magyarország leghitelesebb intézménye a Magyar Tudományos Akadémia. A pártok a sorrendben csak a tizedik helyen szerepelnek. 

– Pártok és politika… Ön tavaly azt mondta, a tervezett akadémiai reformok kapcsán is „összhangban” van a miniszterelnökkel, noha egyébként sokat hadakozik a politikusokkal. A politikában azóta lényegesen nagyobb lett a zűrzavar. Megosztja ez a tudományos társadalmat?

– A tudóstársadalom nem megosztott: politizálni csak a valódi értékek alapján szabad.

A jobb oldali kép forrása: sopronmedia.hu.)

– A kiegyezés évfordulójáról beszélünk. Az előbbi gondolatra visszatérve: ön szerint mikor lesz egy újabb kiegyezés Magyarországon?

– Addig nincs mód egy társadalmi kiegyezésre, amíg nem a bizalom, az erkölcsös magatartás jut főszerephez akár a politikában, akár a gazdaságban.

– Ön nemcsak az Akadémia, hanem a TIT elnöke is. A tudományos ismeretterjesztés ma, finoman szólva, nem a fénykorát éli, noha igen tiszteletre méltó, amit tesz. Igény vagy lehetőség nincs a „látványosabb” munkára?

– Tény, hogy az embereknek egyre kevesebb az idejük beülni például egy-egy előadásra. Az ismeretterjesztésnek azonban számos más módja is van, gondoljon akár csak az igen népszerű Mindentudás Egyetemére. A kormányzat viszont nem ismeri el az ismeretterjesztés nagy munkáját. Megrázó tény: a TIT országosan 43 regionális szervezete összesen 60 millió forint támogatást kap! Pedig az emberek igenis akarnak tanulni, több tízezren járnak különböző tanfolyamainkra.

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)