A milliárdosok egyre befolyásosabb társadalmi szerepvállalásra törekednek, miközben rossz példával járnak elől, mert kiskapukat találva nem adóznak a vagyonuk után a köz javára, nem fogják fel, nem akarják felfogni társadalmi felelősségüket. A politika és a milliárdosok összefonódásáról nyilatkozott a téma két kutatója, a holland Marlies Glasius, az Amsterdam Egyetem professzora, aki öt hónapot töltött Budapesten a CEU Felsőfokú Tanulmányok Intézetében vezető kutatóként. Száz feltörekvő milliárdost tanulmányozott és hétköznapjaink korántsem hétköznapi jelenségeit. (A nyitó képhez: két összeillő ember: Musk és Trump; foto: Hindustan Times.)

– Igazán gazdagnak lenni egyesek szerint érdem és büszkeség, míg mások a gazdagságot privilégiumként élhetik meg, és sok esetben piszkos munka áll mögötte. Az új amerikai elnök, lévén maga is igencsak tehetős ember – azon túl, hogy féktelen hatalomvágyából gyűjt erőt, és önös érdekei szerint rombolja a világrendet – maga mellé emelte a világ leggazdagabb emberét, aki gátlástalanul veri szét az állami demokratikus intézményeket és egy egész ország életét forgatja föl. Önkényes politikát fabrikál. Ráadásul nincs ezzel egyedül, a világ számos pontján – eddig is, de ezután még inkább, lásd akár Putyint – a leggazdagabbak diktálják a társadalmak életét.  Kihalóban azok a politikusok, akik a II. világháborútól kezdve az utóbbi évtizedekig többé-kevésbé szakmai profizmusra törekedtek? Tekintsük természetesnek, hogy megszerzett vagyonnal bárki jogot formálhat az emberek életének az irányítására? Mire jutott Elon Musk kutatásakor?

Marlies Glasius (Kép: https://www.independent.co.uk)

– Nem sok újdonságot tudok mondani róla, mert a médiában már alaposan kivesézték, de talán egy aprósággal kiegészíthetem a róla kialakult képet. Több, mint érdekes, hogy az egyik legbeszédesebb milliárdosa a világnak: a legutóbbi időkig ugyanis azt mondta, hogy igenis adóztassák meg a gazdagokat. Vállaljanak oroszlánrészt a társadalmi jólét megteremtésében! Igazi, baloldali liberálisként viselkedett. Tavaly viszont mintha kicserélték volna. Elkezdte minimalizálni adóköteles jövedelmét, ami persze önmagában nem baj, mert az emberek 80%-a ezt teszi.  A milliárdosok esetében szokás a jótékonykodás, s ezzel igyekeznek a lehető legkisebbre csökkenteni az adóalapot. Musknak is van alapítványa, méghozzá az 5 milliárd dolláros Musk Foundation de kiderült, hogy ebből 4,5 milliárd dollár részvényekben a Teslánál van. Gyakorlatilag semmit sem adakozik ebből, kifejezetten adóelkerülésre jött létre. Ha van álszent ember, akkor ő, bizony, az.

– És a valamikori liberális demokratából olyan konzervatív lett, aki láthatóan nem kis veszély az amerikai demokráciára. Netán rosszul látom?

Elon Musk náci karlendítéssel (kép: AFP)

– Nem újdonság az utóbbi egy-két évtizedben, hogy az amerikai milliárdosok hatással vannak a társadalomra. De az mindenképpen újdonságnak számít, hogy Trump bevette Muskot a kormányába. Ráadásul úgy, hogy az sosem vallotta magát sem republikánusnak, sem konzervatívnak. De még csak politikusnak sem. Igen, ebben a tekintetben kifejezetten veszélyt jelent a politikában. És látva örült intézkedéseit, az úgynevezett hatékonysági minisztérium vezetőjeként, egyre nagyobb ellenállást, elégedetlenséget kelt a tömegekben államokszerte. Nem beszélve arról, hogy amit a magyar kormány fokozatosan csinált meg, azt Musk most egyik pillanatról a másikra akarja megtenni. Meglesz ennek is a böjtje.

– És ha még hozzáadjuk Trumpot, akivel szép párost alkotnak, akkor aztán tényleg rémisztő a helyzet Amerikában. Vagy épp azért mert sikeres üzletemberek, esetleg hozzájárulnak az ország előbbre jutásához?

– Nem! Éppen fordítva: rombolják a demokráciát és nyílegyenesen haladnak az autokrácia felé. Nyíltan és radikálisan meg is hirdetik az új irányt, nem köntörfalaznak. Ügyeik előbb-utóbb az alkotmánybíróságon kötnek ki.  

– Az is érthetetlen, hogy az emberek miért hittek eleve már a kampányban is ennek a két gazdag, csaló embernek? Miért nem fogták fel, hogy a demokrata jelölt nagyobb eséllyel képviseli az érdekeiket, mint az ingatlanmágnás?

– Ezt tényleg nehéz felfogni. De azt hiszem, a demokrata párt baltázta el a kampányt, mert Biden későn lépett és elmaradt az előválasztás. Hiába emlékeztek az emberek a 2021. január 6-i kapitóliumi lázadásra, s ebben Trump szerepére, az infláció, a gazdasági kérdések döntötték el a versenyt. Trump jól el tudta adni magát azzal, hogy letöri az inflációt, noha, a jelek szerint, egyelőre ez nem sikerül neki.

– Úgy tűnik föl, egyre jellemzőbb, hogy a milliárdosok beleszólnak az életünkbe, politizálnak. Kiket sorolna ebbe a kategóriába?

– Soros Györgyöt az elsők között említeném meg, aki demokrata filantrópként harcol a maga igazáért. Michael Bloomberg, a volt New York-i polgármester is beszállt a politikába, amikor Trump kiléptette az országot a párizsi klíma-megállapodásból, és semmi pénzt sem sajnált arra, hogy ellenlépéseket tegyen. Jeff Bezos is elindult balra: az Amazon tulajdonosa megvette a The Washington Postot, ami most, Trump idején korántsem bizonyult jó üzletnek, mert püföli a vele kritikus médiát.

– A konzervatív Koch fivéreket is idesorolom, noha ők ebben a kampányban elálltak Trump támogatásától. Európában kevésbé, sőt egyáltalán nem jellemző, hogy a gazdagok politikusokká válnak.

– Egyre tágabbra nyílik az olló az igazán gazdagok és a szegények között, akik közé egyre nagyobb tömegek csúsznak le.

– A gazdasági egyenlőség összefügg a demokráciával, mint ahogy a gazdasági egyenlőtlenség az autokrácia kialakulásának a táptalaja. Kutatásaim során nagyon elkeserítőnek találtam, hogy az igazán gazdagok kiskapukat keresnek, nem akarnak adózni, és így nem szolgálják a társadalom javát. Ráadásul, mivel híresek, rossz példát mutatnak másoknak.

– Viszont üzleti sikereikből mégiscsak új befektetések lesznek, ami szolgálhatja a társadalom javát.

– Hát persze. Mindig azzal jönnek elő, hogy új munkahelyeket teremtenek. A vállalati adózással nincs is bajunk, de az szja-val, ami az embert mutatja meg, azzal annál inkább.

– Milyen széles ez a társadalmi olló?

– Nagyjából a világ lakosságának fele él szegénységben. A szegények részesedése a világ javaiból 2%. A világ lakosságának 0,001%-át alkotják azok, akik 50 millió dollárnál többet keresnek és az ő részesedésük az összjavakból 6,5%. 30 évvel ezelőtt kb. 500 milliárdos lehetett, most 2700. Ha a világ 100 leggazdagabbját nézzük, akkor ők a világ javaiból 1%-ban részesednek. 

Kérdésemre Glasius még elmondta: az amerikai milliárdosok vagyona átlátható, ezzel szemben az oroszoké nem. Magyarország valahol a kettő között helyezkedik el.