Győrről hajdanán azt mondták: a gyárkémények füstjétől nem látszik a kultúra. A város hagyományos gyárai azóta, a rendszerváltást követően, sajnos eltűntek, viszont a kulturális élet látványosan fellendült. Említsük csak, hogy új színház épült, világhírű lett a Markó Iván alapította Győri Balett, sokakat vonz a Barokk Esküvő rendezvénysorozat…

A város vezetése úgy gondolta: 2010-re érdemes lenne megpályázni az „Európa kulturális fővárosa” címet. Ebből a célból ötletbörzét is tartottak. Beszámolóm a 2004. október 21-i Kisalföldben.)

Győr „Európa kulturális fővárosa” szeretne lenni 2010-ben – és ezt komolyan gondolja. Negyvenkét nap van hátra a pályázat beadásának határidejéig, gőzerővel neki kell tehát állni a kimunkálásnak.

Lényegében pályázatismertetőül és egyfajta ötletbörze elindítójául szolgált az a fórum, amelyet tegnap a győri városházán tartottak. Az eseményre kétszáz embernek küldtek meghívót, s talán nem akadt senki, aki legalább ne képviseltette volna magát. Jó volt látni a kiemelt érdeklődést – ez az érzés többször is hangot kapott a fórumon.

Ismert, hogy Győr 2010-ben Európa kulturális fővárosa kíván lenni. Hosszú ugyan az addig vezető út, de az első szakaszából már nincs sok hátra. A pályázatot december végéig be kell nyújtani, és az azt követő 45 napon belül dől majd el, hogy hazánkból melyik város neve kerül az Európai Unió illetékesei elé döntésre: Budapest, Győr, Debrecen, Eger, Sopron, Pécs és Szeged jelezte szándékát.

A versengés kreatívvá tesz

Az előkészületeket tekintve Győr jó helyzetben van, mondta a fórumon Balogh József polgármester, megjegyezve: a város komolyan veszi a pályázatot. (Ezt erősítette meg, amit az előkészületekről mondott dr. Schmidt Péter alpolgármester és Tóth Nándorné, a kulturális iroda vezetője.) Kulturális ügyekben is egyre inkább tért hódít a versenyszellem, mondta a polgármester, ám ez nem baj, hiszen a versengés kreatívvá teszi az emberi gondolkodást. Győr természetesen tisztában van azzal, hogy nem mérheti magát a kulturális világfőváros Párizshoz, még csak Budapesttel sem versenghet – viszont nagyságának kategóriájában igenis tud olyat mutatni, ami miatt felfigyelhet rá Európa. Vajon tudunk-e mást, újat adni az eddig ilyen címmel már büszkélkedett városokhoz képest?

Győr pályázati koncepciójának „vezérszála”, hogy egy alapjában ipari város miként képes együtt élni a kultúrával, milyen kölcsönhatásaik vannak? Győrt egyébként is új fejlesztési pályára kell állítani – az egészét tekintve, beleértve a kultúrát is. Szerencsére hosszan lehetne sorolni a város hagyományos, valós kulturális értékeit, amikre építeni lehet. Az uniós pályázat fő követelménye azonban, hogy a majdani nyertes kulturális vonzása régiós mértékű legyen. A pályázatkészítők hatvan kilométeres sugarú körben gondolkodnak (Pannonhalma, Komárom), s ez a kör az országhatárnál sem szakad meg. Győr Sopronnal is kíván egyfajta együttműködést, noha a pályázáskor vetélytársnak is számíthatnak…

Helyi és állami pénzből

A pályázat kimunkálásával megbízott Rechnitzer János professzor számos érdekességet említett a gyakorlati tudnivaló mellett. Azt például, hogy az Európa kulturális fővárosa ötlete még 1988-ból, Melina Mercouri görög kultuszminisztertől származik… A tapasztalatok szerint az eddig nyertes városok 30-35 millió eurót költöttek a rendezvénysorozatok finanszírozására (ebben az összegben a beruházási költségek nem szerepelnek). Az uniós támogatás nindössze egy százalék körüli, jobbára helyi és állami pénzből kell megoldást találni. Győr képes lehet erre – véli a professzor.

Első helyen a világörökség

A pályázat készítése kapcsán rengeteg ötlet jöhet elő: bármit várnak telefonon vagy írásban a városházán, vagy a kultura2010@ rkk.hu internetes címen. Ötletekből biztosan nem lesz hány, hiszen ezekből már a tegnapi fórumon is sok elhangzott. Jungi Csaba például arról beszélt, hogy a pályázatban kulturális örökségünket kellene az első helyre tenni. A Deák Ferenc Társaság ezen már sokat dolgozott. Szóba hozta (amit a polgármester is említett): egyáltaIán nem reménytelen, hogy a Káptalandomb belátható időn belül a világörökség része legyen. Dusza András csupán egyetlen mondatban azt kérte: ha mégsem Győr nyer a pályázaton, annak programját akkor is hajtsuk végre. Jordán László a fővárosban élő győriek (Győr Baráti Köre) nevében is mondta, nagyon örülnek a város szándékának. „Győrinek lenni nemesség” — jegyezte meg. Tudja, másra is kellene a pénz, de hol tartanánk, ha elődeink is így gondolkodtak volna? Személyes szókkal hozzátette: „2010-ben egy bárányfelhőn ülve emelem poharam és köszöntőm szeretett városomat.”

A tisztaság is fontos

Fuchs Péter arra figyelmeztetett egyebek között, hogy egy kulturált városhoz bizony annak tisztasága is szervesen hozzátartoznék… Eifert János szakmájánál fogva azt szeretné, ha Győr a világ fotósainak is találkozási fővárosa lehetne. Vencel Imre azt szorgalmazta, az interneten közkinccsé, hozzáférhetővé kellene tenni az összes érkező ötletet, hozzászólásra ösztönözve bárkit. Dr. Váczi József elengedhetetlennek tartja, hogy a vizek városa erre az adottságára alapozzon, látványos vízi túrák szervezésével és sok más módon is.

Intézményes közkincs, kulturális hajó

Kolozsváry Ernőné: számos értékes képzőművészeti gyűjtemény található a városban, ezeket kellene „intézményesebben” közkinccsé tenni (felajánlotta hozzá a Kolozsváry-gyűjteményt is). Sőt, máshonnan idehozott nagy értékű kiállításokkal is lehetne vonzani az érdeklődőket. Másik ötlete szerint egy „kulturális hajó” végighaladhatna Európán, több helyen megállva, elvihetné Győr hírét, akár még a balettegyüttes előadásaival is. Farkas Imre szerint „jó most itt győrinek lenni, amikor végre nem a politikáról szól a történet”, hanem a városról, lakóiról. Ingyenes helyet ajánlott budapesti számítógépes szerverén (amelyen legalább ötezer régi kép is van a városról) minden kulturális jellegű témának. Megjegyezte: még 2010-ben is szeretne a város Mikulása lenni… Korcsmáros György színidirektor arra emlékeztetett: amikor pár éve a győri színházba akarta hozni Pavarottit, azt mondták neki, addig nyújtózkodjék, ameddig a takarója ér. Reméli, ez a pályázat azt a bizonyos takarót is megnyújtja… A színház előtti tér most „semmi”, mondta, ám egészen biztosan vonzó, élettel teli, igazi közösségi térré lehetne alakítani. Szabó András elsősorban a város zenei értékeire hívta fel a figyelmet. Mint mondta, viszonylag kis ráfordítással nemzetközivé lehetne emelni a város zenei fogadóképességét. Érthető, ha a Richter-terem nem tud minden eseménynek helyet adni, ám van még legalább négy olyan hely, amelyik alkalmas lehet rá. Csak például zongorák kellenének… Véleménye szerint a győri színház „befogadója” lehetne a magyar operának, a fővárosi intézmények ugyanis meglehetősen standard repertoárjuk miatt ezt nem vállalják fel. Pálfalvi A. János zenész felajánlotta a pályázathoz sikeres dalát, amely a találkozások városáról szól. Sőt, egy olyan szvit is készülhetne, amelynek minden tétele másról szól, végigvezet a városon…

Nos, 2010-ben a magyar városok közül nem Győr, hanem Pécs nyerte el a címet. Utólag kiderült ugyan, komoly baj volt a pályázatában ígértek megvalósításával. A győri pályázatot, mint annak idején írtuk is, az egyetem professzora, Rechnitzer János fogalmazta meg. Főleg a kultúra szerepéről, fontosságáról értekezett, kevés konkrétummal a sok-sok elhangzott javaslatból. Így aztán a benyújtás előtt – hiába szorított a határidő – néhányszor át is kellett írni… De a lényeg: Győrött ma valóban színes, pezsgő a kulturális élet, bár az önkormányzatnak a súlyos központi elvonások miatt egyre kevesebb pénze jut rá.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)